Beszélő 16. (1986)

1986 / 16. szám

- 72 ­Nem mintha a választás erkölcsileg semleges volna* Meglehet, helyte­leníteni fogjuk a döntést, mert az adósság behajtása a hitelező számára nem életkérdés, az adóst viszont tönkreteheti; mert a rendőrkézreadott zsebtolvaj egy szerencsétlen pária, és mert a kiutasított látogatónak jé oka lehetett bejelentkezés nélkül váratlanul betoppanni# De amig va­laki a jogait gyakorolja, addig az erkölcsi rosszallás nem elégséges ok arra, hogy megakadályozzák a cselekvésben vagy megtagadják tőle a köve­telésének teljesítését, 2# Á jogok, mivel a jogalany által _számónkérhető kötelességek, le­hetővé teszik, hogy az emberek autonóm szabályként lépjenek föl. társadalmi viszonyaikban. Aki a jogait gyakorolja, az nem kér, na#». ­szükség esetén - követel s tiltakozik, és nem tartozik hálával, ha meg­kapja a jussát; nem mások nagylelkűségéből rendelkezik vele, hanem azért, mert az megilleti, A jogok teszik, hogy az emberek független, öntudatos felekként léphetnek kapcsolatba egymással és a társadalomban működő szer­vezetekkel, igy az állam hatóságaival is. Ez persze nem pusztán azon múlik, hogy egyáltalán legyenek jogaik; nyilvánvalóan nem mindegy, hogy mihez_ és kivel_ _szemben van joguk. Az urának mindenben kiszolgáltatott rabszolga is rendelkezhet vagyoni, örö­kösödési és más magánjogokkal a többi rabszolgával szemben; ettől még nem válik szabad polgárrá. Egyelőre azonban beérhetjük annyival, hogy a személyi függetlenséghez jogok kellenek; hogy milyenekre van okvetlenül szükség, az már a morális jogok szükebb kérdésköréhez tartozik. Itt azt kell még tisztáznunk, mi a jelentősége a jogalany szempont­jából, hogy a jogok megtartását a társadalomnak ki kell kényszerítenie, hogy a jogok kikényszerítendők. Kézenfekvő; ha sérelmemet bíróság elé vihetem, a jóvátétel nem fog attól függeni, hogy erősebb vagyok-e a sé­relem okozójánál Pártatlan igazságszolgáltatás esetén a legszerényebb polgár is egyenlő félként áll szemben a legnagyobb hatalmasságokkal; ér­dekharcuk az érvek vitájává alakul át, és minden érv ugyanannyit nyom a latban, bárki adja elő, bárki mellett szóljon is. Ehhez természetesen megintcsak teljesülnie kell további feltételek­nek. Ha a törvény előtt nem minden polgár egyenlő, akkor a jogok kikény­szeríthető volta nem bármely két polgár erőkülönbségeit egyenlíti ki; a birő elfogulatlanul alkalmazhatja a törvényt, és mégis főibe helyezheti az egyik felet a másiknak. Azt sem könnyű elérni, hogy a formális egyen­lőség a bírói hatalom tényleges működésében érvényre jusson; kivált, ha az egyik fél maga a hatóság vagy annak embere. De most elegendő annyit leszögeznünk, hogy az emberek csak akkor lehetnek az állam független és egyenrangú polgárai, ha jogaik vannak, a szó imént adott meghatározásá­nak értelmében, 3# Úgy vélem, hogy ez az elemzés jól Írja körül a "jogok" szó hasz­nálatát, mindama helyzetekben, amikor törvényadta jogokról beszélünk, A definíció építőkövei között azonban nem szerepelt olyan utalás,mely sze­rint a jogokat a törvény mondja ki vagy a vitás tényállásra alkalmazott törvényből kell levezetni. így tehát értelmezésünk megengedi, hogy olyan jogokról is beszéljünk, melyeket nem törvényből merítenek az emberek. De léteznek—e valóban ilyen jogok? Abból, hogy nem lehetetlenek már a szó meghatározásánál fogva, az igenlő válasz még nem következik. Igaz, tudunk példákat idézni, amikor anélkül beszélünk jogokról, hogy törvény­re hivatkoznánk vagy hivatkozhatnánk, "Jogom van tudni, hogy mi történik a saját házamban!" - kiáltja a felháborodott családapa*"Jogom van a tisz­tességes bérhez!" - mondja bármely magyar munkás. "A gyermekem az enyém, jogom van megkövetelni, hogy olyan szellemben tanítsák, amit helyesnek tartok" - jelenti ki az öntudatos szülő. De ők talán csak átvitt érte­lemben használják a "jogom van" kifejezést. Talán csak azt akarják mon­- 72 -

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék