Beszélő 24. (1988)
1988 / 24. szám
ugyanis, mint az immár húsz éve tartó állapot alapokmánya. A párt Központi Bizottsága 1970. december 12-én fogadta el, lényege az 1968-as áprilisi akcióprogram teljes hatályon kívül helyezése és elítélése, valamint az intervenció után bekövetkezett megrokkant államszuverenitás tartósítása. Kimondja: "Az áprilisi plénumon jóváhagyott akcióprogram már tükrözte a jobboldal felfokozott tevékenységét a pártban... Marxizmusellenes meghatározásokat tartalmaz a párt, az állam és a szocialista állam szerepéről, a Nemzeti Front ún. partnerintézményként való értelmezéséről, a gazdaság és a kultúra irányításáról és még egész sor opportunista-revizionista ízű tézist... A Központi Bizottság ezért az akcióprogramot helytelen és érvénytelen okmánynak tekinti, amelyet nem lehet alapul venni a párt elméleti és gyakorlati tevékenységében." A mai társadalom mág vajmi keveset tud a Tanulságok alapelveiről, amelyek kétségtelenül külföldi nyomásra szilárdultak tartós határozattá. Napjainkig érvényesen határozza meg a fennálló helyzetet, alapállásának lényege, hogy a reform útjait kereső csehszlovák kommunista pártot a sztálini kor elveivel merevítette meg. Az új párthatározatra azért volt szüksége az intervenciós erőknek, hogy az 1968-as augusztusi hadműveletet törvényes eljárásként lehessen a történelem fejezetei közé iktatni. A lényeget a 14. oldalon mondja ki: "A szövetséges hadseregek bevonulása után ...az augusztus 20-áról 21-ére virradó éjszaka a pártvezetés marxistaleninista részének elvi ellenállása és tiltakozása ellenére keresztülerőszakolták a CSKP Központi Bizottsága elnökségének osztályszempontokat nélkülöző internacionalizmus-ellenes nyilatkozatát, ennek katasztrofális következményei támadtak." Arra nincs válasz, hogy mik voltak ezek a "katasztrofális következmények", és az össznemzeti ellenállás kire jelentett katasztrófát, a támadóra vagy a megtámadottra. Csak annyi bizonyos, hogy 1968 augusztusában egy totális hatalmi és társadalmi kapituláció Csehszlovákia számára katasztrófa lett volna, sorsunkat azok az erkölcsök határozták volna meg, melyek a moszkvai újságírók 1968- as "fehér könyv"-ében olvashatók, az átmeneti össznépi és kormányellenállás viszont sok mindent - talán sok életet is - megmentett. Ezért augusztus 20-át Csehszlovákia történetében egyszer még sikeres és győzelmes emlékként fogják rögzíteni. A Tanulságok helyzetrajza túlteszi magát a valóságon, szinte mindent manipulál, tekintet nélkül arra, hogy a társadalom emlékezete 1970 decemberében még élénken működött, így a véres polgárháború meséjével már nem sok sikert aratott. De észrevételek sem voltak, hiszen a két évtizedes fásultság kora már elkezdődött. Az akkori sajtó is oktatta a nyilvánosságot: "...1968-ban nálunk semmiféle megszállás nem volt, senki nem sértette meg az államszuverenitásunkat, hanem kizárólag testvéri segélynyújtásról volt szó az állami és nemzeti biztonság megerősítése érdekében." (32) Nem volt könnyű feladat az akcióprogram érvénytelenítése, az intervenciós erőknek több mint két éves erőfeszítésébe került a végleges leszámolás. Az ellenállást lépésről lépésre törték le, hiszen még 1969 májusában is a párt első titkára így beszélt: "Az akcióprogramban felsorolt elgondolások többnyire helytállók, de további részletezéseket igényelnek; végeredményben, a múlt év novemberében hozott határozat is tartalmazza az akcióprogramban foglalt lényeges elgondolásokat." (33) A Tanulságokra nemcsak a sztálini kor érvelései a jellemzők, de az is feltűnő a szövegezésben, hogy a szerzők nem ismerték a Csehszlovák Szocialista Köztársaság érvényes alkotmánytörvényét. Az alkotmánytörvény előszava ugyanis kimondja, hogy Csehszlovákia szocialista állam, majd így folytatja: "Hazánkban már megoldottuk a kapitalista társadalomból a szocialista társadalomba való átmenet minden alapvető feladatát." A Tanulségok szövegezőinek azonban az össznépi állam deklarálása nem nyerte meg a tetszését, ezért az érvényes alkotmánnyal szemben az államhatalom lefokozásával a proletariátus diktatúráját hirdetik. "A szocialista államnak, mint a proletariátus diktatúrája eszközének szerepe." (34) Mivel az alkotmánytörvény megváltoztatását visszasztalinizálását a nemzetgyűlés nem hagyta jóvá, érvénytelen megnyilatkozásnak kell tekinteni. Az államjogi pikantéria ezzel nem ért véget. A csehszlovák sajtó ma is hirdeti a proletárdiktatúra és az osztályharc rendületlen jelenlétét, a Szovjetunió viszont tizenegy évvel ezelőtt már 1977-ben az új alkotmányban befejezettnek minősítette az osztályharcot és a proletárdiktatúrát, meghirdetve az össznépi szocialista államot. A segélynyújtók talán megszűntek tanácsadók is lenni? Nálunk ugyanis rendületlenül érvényben van a proletárdiktatúra, és szüntelenül élesedik az "osztályharc". A mai csehszlovák publicisztikát nem zavarja, hogy alkotmányunk a proletárdiktatúrát és az osztályharcot már 1960-ban felszámolta, a dogmatizmus mindinkább sztálinizmussá merevedik. (35) A Tanulságok: azért lett dogma, mert érveléseit Sztálintól szerezte be, meghirdetve, hogy az osztályharc és a proletárdiktatúra akkor is jogosult, ha már nincsenek kizsákmányolok és kizsákmányoltak, tehát proletárok sincsenek, de vannak másutt. Sztálin vallja a proletárdiktatúra kérdéseiben: "...a szocializmus építésének időszakában viszont a békés szervező, kulturális munka lép előtérbe, ami viszont nem zárja ki a diktatúra erőszakoldalát a kapitalista környezet léte következtében." (36) Ezzel a mai hazai viszonyokhoz érkeztünk. Van alkotmányellenesen meghirdetett proletárdiktatúránk, az osztályharcot pedig a szomszédos kapitalista NSZK léte is indokolja. A sztálini dogmák ismeretében már könnyű megérteni, hogy az új proletárdiktatúra korában miért van szükség a sztálini kor legfőbb hatalmi bűnözőjének, Klement Gottwaldnak a heroizálására. A Tanulságok fantáziája nem ismer határokat: "Ilyen helyzetben el kellett dönteni, vajon meg kell-e várni, amíg az ellenforradalom testvérgyilkos harcot idéz elő, amelyben ezernyi ember veszti életét..." A véres polgárháborúval való fenyegetőzés a névtelen moszkvai újságírók 1968- as "fehér" könyvéből meríti kitalált adatait, és ugyanakkor szükségesnek tartja az olvasó megnyugtatását: "Ez a nemzetközi akció ezer és ezer ember életét mentette meg." Mint már ismertettem, Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1968. augusztus 21-én már a nap első perceiben éjfél után bejelentette a rádióban, hogy a katonai beavatkozás a nemzetközi jog megsértése, és hogy ezt semmiféle hatalmi szerv vagy a hatalmi szervekhez tartozó személy nem kérte. Ezt a megnyilatkozást a Tanulságok keményen bírálja de azt nem említi, hogy az államfő, a nemzetgyűlés elnöksége, a kormányelnök és a külügyminiszter is visszautasította a "segélykérés" propagandáját. A Tanulságok eltitkolja az olvasó előtt, hogy Svoboda elnök már 1968. augusztus 21-én rádióbeszédben cáfolta a "segélykérés" érveit, de nem tud Svoboda elnöknek 1968. augusztus 27-i - már a moszkvai tárgyalások után elhangzott - beszédéről sem, melyben az elnök kijelentette: "Tárgyalásainknál megerősített bennünket bizalmatok számtalan megnyilvánulása. Ezért köszönetemet fejezem ki... A párt Központi Bizottságának januári, áprilisi és májusi határozatai értelmében tovább akarjuk fejleszteni szocialista életünket, megszilárdítani humanista és demokratikus jellegében, amint azt Csehszlovákia Kommunista Pártjának akcióprogramja és a kormány nyilatkozatai kifejtették." (37) Svoboda elnök tevékenységét a Tanulságok a fegyveres ellenállás tilalmára szűkíti le: "Az akkori bonyolult helyzetben köztársaságunk elnöke 71