Beszélő, 1989. Karácsonyi különszám
1989-12-18 / Karácsonyi különszám - BESZÉLŐ - Közeljövőképek
A rádió hajnali reklámja horoszkópot hirdet. Év vége, évtized vége, négy évtized vége, szezonja van a csillagjóslásnak. Három hónapja mennyivel könynyebb lett volna a politikai asztrológus dolga! A Nap a Mérleg jegyében járt, a nyugalmas csillagkép kiszámítható politikai jövőt ígért - a hatalom megosztását a még uralkodó régi és a lendületesen előretörő új párt között. A népszavazási kampány (a Skorpió jegyében) meg az eredménye aztán alaposan összezavarta a képet. Fejti, az őszinte A közvélemény nem kis része talán még most sem látja világosan, mi volt a népszavazás tétje. Nem az elnökválasztás időpontja, nem is a mikéntje volt az igazi kérdés, hanem az, kapnak-e a kommunisták egy utolsó esélyt, hogy fenntartsák a hatalmuk egy részét és meghatározó szerepük legyen a következő kormányban. Pedig Fejti György brutálisan megmondta: Pozsgay Imre „személyében jó esélye van a pártnak arra, hogy jelöltje kulcsfontosságú pozícióba kerüljön. Ez pedig kihatással lehet a képviselőválasztások eredményére is” (Magyar Nemzet, szeptember 27.). Ha megindul Pozsgay Imre elnökválasztási kapmánya, az államigazgatási tisztviselők, gazdasági vezetők, a katona- és rendőrtisztek, akik ma minden lehetséges alkalommal megemlítik, hogy pártonkívüliek, tízezrével léptek volna be az MSZP-be. És hatásukra jelentősen megnőtt volna az MSZP választóinak száma is. Kommunista (szocialista) elnök, kommunista (szocialista?) államigazgatás, és mintegy száz MSZP- képviselő a parlamentben - lehet, hogy tavaszra mi lettünk volna Közép-Európa legkommunistább országa? Ez már valószínűleg nem következik be. Ennyit jelentett az 1,4 ezrelékes győzelem, amely fényesebb is lehetett volna, ha az SZDSZ propagandája olyan világosan beszél, mint Fejti György. Választási matematika Ha jövendölni akarunk és a közvélemény-kutatási eredményekre pillantunk, azt kell látnunk, hogy minden megoldás lehetséges. Hogyan feleltek az emberek arra a kérdésre, miképpen szavaznának, ha most lennének az országgyűlési választások. A népszavazás előtt készült utolsó felmérés szerint (ennél frissebb, hitelt érdemlő eredmény nincs a kezünkben) a januári elnökválasztás pártjai a szavazni szándékozók 32%-ának támogatását élvezték (MDF: 17, MSZP: 13, Néppárt és Keresztény Demokrata Párt: 11%). A négy igen koalíciója alig volt gyengébb: 27% (SZDSZ: 10, Kisgazdapárt: 9, MSZDP: 5, Fidesz: 3%). Fontos adat még: a választópolgárok egyharmada úgy vélte et, nem vesz részt a választáson, a szavazni szándékozók egyharmada még nem döntötte el, melyik pártot választja. A népszavazás után e számok valószínűleg módosultak. Valószínűleg csökkent az MSZP-re, esetleg az MDF-re szavazók aránya, talán nőtt az SZDSZ tábora E vélt tendenciáknak azonban nem szabad nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanunk. A szavazás iránti érdeklődést, amelyet a referendum izgalmai megnöveltek, azóta lehűtötte a tömegsajtó „pártokon felüli”, politikaellenes kampánya. Sok MDF-tag helytelenítette a fórum bojkottfelhívását, de áltatja magát az, aki az MDF bomlására vagy megroppanására számít. A fórum politikája népes, és a politikai akaratképzésben igen jelentős szerepet játszó rétegek véleményét tükrözi, elsősorban a kisvárosi középosztályét; számukra - s joggal - fontosabb, hogy az MDF révén meghatározó szerepük van a helyi politikában, mint az, hogy az elnökség némely döntésével nem értenek egyet. Egyedül az MSZP népszerűségvesztését szabad extrapolálnunk. Ez a párt, úgy látszik, semmit sem képes tanulni: miközben az elnökválasztási kampányra felfűtött apparátusa üresen pöfög és zakatol, archívumaik bűnös megsemmisítésével újabb, a Next 2000 ügyéhez hasonló botrányt vesznek a nyakukba. A közvélemény-kutatás eredményéből azonban akkor sem lehetne közvetlenül a parlamenti választások eredményére következtetni, ha a szavazás a felmérés másnapján lenne. Választási törvényünk szerint 176 képviselőt az „egy választókerület - egy képviselő”-elv alapján, kétfordulós rendszerben választunk. Ez a szisztéma a legerősebb pártoknak kedvez, a kisebbeknek csak akkor vannak esélyeik, ha megegyeznek egymással, hogy a második fordulóban valamennyien a legesélyesebb jelöltet támogatják. Az SZDSZ egymagában Budapesten és néhány nagyobb vidéki városban veheti fel a versenyt a fórummal. De ismét összefogva a négy igen pártjaival, a 176 egyéni kerületi hely 40%-át is megszerezheti. Népszerűsége növekedésével a megyei listás rendszer az SZDSZ számára kifejezetten kedvezővé vált. E bonyolult szisztémában ugyanis azok a pártok járnak a legjobban, amelyek a pártlistákra leadott szavazatok száma szerint a harmadik-negyedik „helyezést” érik el; az ennél hátrább szorult pártok esélyei csökkennek. Ha egy párt a szavazatok 9%-ával a pártok sorrendjében a negyedik helyre került, 24 mandátumra számíthat, holott ha a választók nem szétaprózott megyei, hanem egyetlen országos listára szavaznának, csupán 15 hely illetné meg. A 6%-os eredményével hatodik helyre szorult párt ellenben 10 helyett mindössze 5 mandátumot kap. Ezt az aránytalanságot az országos kompenzációs lista nem tudja teljesen kiegyenlíteni. Az SZDSZ jelenleg - mint tudjuk - a harmadik helyen áll. Ha tehát együtt vesszük szemügyre az egyéni választókerületekben létrehozható koalíciók esélyeit meg a megyei listás rendszer előnyeit, és ha négy párt képes megőrizni, illetve helyreállítani az együttműködést, együttesen megszerezhetik az összes parlamenti hely 40%-át - körülbelül ugyanannyi mandátumot, mint a fórum. Az öszszefogás mind a négy pártnak előnyös, valamennyiüknek jobb pozíciót biztosít - külön-külön is - a majdani kormányalakítási tárgyalásokon. A maradék helyeket, összesen mintegy 15%-ot, feltehetőleg az MSZP fogja elnyerni. Megeshet, hogy az MSZMP át se tudja lépni a törpepártok kiszorítására létesített 4%-os küszöböt. Partnerkereső Rápillantva a százalékarányokra, egyetlen dolog bizonyos: semelyik párt sem kormányozhat egyedül. Kézenfekvőnek tetszik az a megoldás, amelyet a fórum régebben is szorgalmazott, az MDF-MSZP- koalíció. Csakhogy a helyzet időközben megváltozott. Az egykori kommunista vezető réteg ma az új pártok között keresi a helyét. A mai „geopolitikai helyzetben” a volt állampárt jelenléte a kormányban semmiképpen sem külpolitikai feltétele a békés átmenetnek, belpolitikailag pedig az MSZP állandó botrányai miatt inkább teher. A kétpárti (illetve a Néppárttal és a kereszténydemokratákkal együtt számolva négypárti) koalíciónak igen erős lenne az ellenzéke. Ez pedig az MSZP-t túlontúl jó helyzetbe hozza, hisz nélküle az MDF nem kormányképes. Márpedig a fórum vezetőinek nyilatkozataiból kitűnik, kulcsfontosságú tárcákat nem akarnak az MSZP-re bízni. A fórum nyilván megpróbálja Pártok választás előtt • • // x KÖZELJÖVOKÉPEK 4 1989. December 18. BESZÉLŐ'