Beszélő, 1989. Karácsonyi különszám

1989-12-18 / Karácsonyi különszám - BESZÉLŐ - Közeljövőképek

A rádió hajnali reklámja horosz­kópot hirdet. Év vége, évtized vége, négy évtized vége, szezonja van a csillagjóslásnak. Három hónapja mennyivel köny­­nyebb lett volna a politikai asztro­lógus dolga! A Nap a Mérleg jegyében járt, a nyugalmas csillag­kép kiszámítható politikai jövőt ígért - a hatalom megosztását a még uralkodó régi és a lendületesen előretörő új párt között. A nép­­szavazási kampány (a Skorpió jegyében) meg az eredménye aztán alaposan összezavarta a képet. Fejti, az őszinte A közvélemény nem kis része talán még most sem látja­ világosan, mi volt a népszavazás tétje. Nem az elnökválasztás időpontja, nem is a mikéntje volt az igazi kérdés, ha­nem az, kapnak-e a kommunisták egy utolsó esélyt, hogy fenntartsák a hatalmuk egy részét és megha­tározó szerepük legyen a következő kormányban. Pedig Fejti György brutálisan megmondta: Pozsgay Imre „személyében jó esélye van a pártnak arra, hogy jelöltje kulcsfon­tosságú pozícióba kerüljön. Ez pe­dig kihatással lehet a képviselővá­lasztások eredményére is” (Magyar Nemzet, szeptember 27.). Ha meg­indul Pozsgay Imre elnökválasztási kapmánya, az államigazgatási tiszt­viselők, gazdasági vezetők, a kato­na- és rendőrtisztek, akik ma min­den lehetséges alkalommal meg­említik, hogy pártonkívüliek, tízez­rével léptek volna be az MSZP-be. És hatásukra jelentősen megnőtt volna az MSZP választóinak száma is. Kommunista (szocialista) elnök, kommunista (szocialista?) állam­­igazgatás, és mintegy száz MSZP- képviselő a parlamentben - lehet, hogy tavaszra mi lettünk volna Közép-Európa legkommunistább országa? Ez már valószínűleg nem követ­kezik be. Ennyit jelentett az 1,4 ezrelékes győzelem, amely fénye­sebb is lehetett volna, ha az SZDSZ propagandája olyan világosan be­szél, mint Fejti György. Választási matematika Ha jövendölni akarunk és a közvélemény-kutatási eredmények­re pillantunk, azt kell látnunk, hogy minden megoldás lehetséges. Ho­gyan feleltek az emberek arra a kér­désre, miképpen szavaznának, ha most lennének az országgyűlési választások. A népszavazás előtt készült utolsó felmérés szerint (ennél frissebb, hitelt érdemlő eredmény nincs a kezünkben) a januári elnökválasztás pártjai a szavazni szándékozók 32%-ának támogatását élvezték (MDF: 17, MSZP: 13, Néppárt és Keresztény Demokrata Párt: 1­1%). A négy igen koalíciója alig volt gyengébb: 27% (SZDSZ: 10, Kisgazdapárt: 9, MSZDP: 5, Fidesz: 3%). Fontos adat még: a választópolgárok egy­­harmada úgy vélte et­, nem ve­sz részt a választáson, a szavazni szándékozók egyharmada még nem döntötte el, melyik pártot választja. A népszavazás után e számok valószínűleg módosultak. Valószí­nűleg csökkent az MSZP-re, eset­leg az MDF-re szavazók aránya, talán nőtt az SZDSZ tábora E vélt tendenciáknak azonban nem szabad nagyon nagy jelentőséget tulajdo­nítanunk. A szavazás iránti érdek­lődést, amelyet a referendum izgal­mai megnöveltek, azóta lehűtötte a tömegsajtó „pártokon felüli”, politi­kaellenes kampánya. Sok MDF-tag helytelenítette a fórum bojkottfelhí­vását, de áltatja magát az, aki az MDF bomlására vagy megroppa­nására számít. A fórum politikája népes, és a politikai akaratkép­zésben igen jelentős szerepet játszó rétegek véleményét tükrözi, első­sorban a kisvárosi középosztályét; számukra - s joggal - fontosabb, hogy az MDF révén meghatározó szerepük van a helyi politikában, mint az, hogy az elnökség némely döntésével nem értenek egyet. Egyedül az MSZP népszerű­ségvesztését szabad extrapolál­­nunk. Ez a párt, úgy látszik, semmit sem képes tanulni: miközben az elnökválasztási kampányra felfűtött apparátusa üresen pöfög és zakatol, archívumaik bűnös megsemmisí­tésével újabb, a Next 2000 ügyéhez hasonló botrányt vesznek a nyakukba. A közvélemény-kutatás eredmé­nyéből azonban akkor sem lehetne közvetlenül a parlamenti válasz­tások eredményére következtetni, ha a szavazás a felmérés másnapján lenne. Választási törvényünk sze­rint 176 képviselőt az „egy válasz­tókerület - egy képviselő”-elv alap­ján, kétfordulós rendszerben vá­lasztunk. Ez a szisztéma a leg­erősebb pártoknak kedvez, a ki­sebbeknek csak akkor vannak esélyeik, ha megegyeznek egymás­sal, hogy a második fordulóban valamennyien a legesélyesebb je­löltet támogatják. Az SZDSZ egy­magában Budapesten és néhány nagyobb vidéki városban veheti fel a versenyt a fórummal. De ismét összefogva a négy igen pártjaival, a 176 egyéni kerületi hely 40%-át is megszerezheti. Népszerűsége növekedésével a megyei listás rendszer az SZDSZ számára kifejezetten kedvezővé vált. E bonyolult szisztémában ugyanis azok a pártok járnak a legjobban, amelyek a pártlistákra leadott szavazatok száma szerint a harmadik-negyedik „helyezést” é­­rik el; az ennél hátrább szorult pártok esélyei csökkennek. Ha egy párt a szavazatok 9%-ával a pártok sorrendjében a negyedik helyre került, 24 mandátumra számíthat, holott ha a választók nem szét­aprózott megyei, hanem egyetlen országos listára szavaznának, csu­pán 15 hely illetné meg. A 6%-os eredményével hatodik helyre szo­rult párt ellenben 10 helyett mind­össze 5 mandátumot kap. Ezt az aránytalanságot az országos kom­penzációs lista nem tudja teljesen kiegyenlíteni. Az SZDSZ jelenleg - mint tudjuk - a harmadik helyen áll. Ha tehát együtt vesszük szem­ügyre az egyéni választókerületek­ben létrehozható koalíciók esélyeit meg a megyei listás rendszer elő­nyeit, és ha négy párt képes megő­rizni, illetve helyreállítani az e­­gyüttműködést, együttesen megsze­rezhetik az összes parlamenti hely 40%-át - körülbelül ugyanannyi mandátumot, mint a fórum. Az ösz­­szefogás mind a négy pártnak előnyös, valamennyiüknek jobb po­zíciót biztosít - külön-külön is - a majdani kormányalakítási tárgyalá­sokon. A maradék helyeket, össze­sen mintegy 15%-ot, feltehetőleg az MSZP fogja elnyerni. Megeshet, hogy az MSZMP át se tudja lépni a törpepártok kiszorítására létesített 4%-os küszöböt. Partnerkereső Rápillantva a százalékarányokra, egyetlen dolog bizonyos: semelyik párt sem kormányozhat egyedül. Kézenfekvőnek tetszik az a meg­oldás, amelyet a fórum régebben is szorgalmazott, az MDF-MSZP- koalíció. Csakhogy a helyzet idő­közben megváltozott. Az egykori kommunista vezető réteg ma az új­­ pártok között keresi a helyét. A mai „geopolitikai helyzetben” a volt állampárt jelenléte a kormányban semmiképpen sem külpolitikai fel­tétele a békés átmenetnek, belpoliti­­kailag pedig az MSZP állandó bot­rányai miatt inkább teher. A kétpárti (illetve a Néppárttal és a kereszténydemokratákkal együtt számolva négypárti) koalíciónak igen erős lenne az ellenzéke. Ez pe­dig az MSZP-t túlontúl jó helyzetbe hozza, hisz nélküle az MDF nem kormányképes. Márpedig a fórum vezetőinek nyilatkozataiból kitűnik, kulcsfontosságú tárcákat nem akar­nak az MSZP-re bízni. A fórum nyilván megpróbálja Pártok választás előtt • • // x KÖZELJÖVOKÉPEK 4 1989. December 18. BESZÉLŐ'

Next