Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)
1990-05-26 / 20. szám - BELFÖLD - Bemutatjuk Wekler Ferencet
BELFÖLD 1990. május 26. jében el kell ismernünk, a maguk szempontjából logikusan jártak el. Nemcsak azért, mert a kormányprogram nem állhatja ki a nyilvánosság próbáját, hanem azért is, mert a megvalósítására kiválasztott jelöltek némelyikének szakértelmét illetően is komoly kétségek fogalmazódtak meg bennünk. Mit gondoljunk akkor, amikor az egyik miniszterjelölt meghallgatásakor kijelenti, hogy minden tekintetben helyre kell állítani a ’47-es tulajdoni állapotokat. Vagy arról, hogy akad olyan miniszterjelölt, aki szerint a Kádár-rezsim kormányainak minden intézkedése törvénytelen. Bár az 1956 utáni kormányok lesújtó politikai megítélése tekintetében - az MSZP-től eltekintve - talán nincs lényeges különbség az itt helyet foglaló pártok között, nehezen hihető, hogy komolyan . A családodat érintette a kitelepítés? - Édesapám szüleitől elvették a házukat, földjüket, mindenüket, majd marhavagonokban elindították őket Németország felé, de ez már abban az időben történt, amikor a szövetségesek nem vettek át több kitelepítettet, és így az apám és a gondolhatja bárki, hgoy a korábbi kormányok kodifikációján nyugvó összes jogügylet érvénytelen, és ezért helye lenne valamiféle eredeti állapot helyreállításának. A fiatal demokraták leszögezik, hogy a választás eredményét tiszteletben tartják, helyesnek tekintik, hogy a legnagyobb párt elnöke kapott megbízást kormányalakításra. Elismerjük, hogy nehézséget okoz 40 év után először szabadon kormányt alakítani, mégis mindezt figyelembe véve is csalódottak vagyunk. A Fidesz - szándéka szerint - konstruktív ellenzék kíván lenni a parlamentben. A kérdés i most már csak az, hogy kormányprogram hiányában hogyan lehetünk konstruktívak? Köszönöm a figyelmet, szülei visszajöttek Ausztriából. Itt egy táborban helyezték el őket, valahol az Alföldön. Apám akkor még fiatal srác volt, elszökött, de pár nap múlva a szüleit is kiengedték, visszamentek Mecseknádasdra, és ismerősöknél, rokonoknál húzták meg magukat. — Mihez kezdtek? — Apám 14 éves korában elment a bányába dolgozni, és onnan is ment nyugdíjba, a többiek meg küszködtek. Gyakorlatilag a két srác tartotta el az édesanyját és a nagyszülőket. — Gyermekkorodban beszéltetek otthon németül?" — Én gyerekkoromban csak németül beszéltem, azért küldtek óvodába, hogy megtanuljak magyarul. Az átállás sikerült: kamaszkoromban már alig beszéltem németül. Az ottani általános iskolában ugyan ’55-től ismét tanították a németet, de csak fakultatív jelleggel, heti 1-2 órában, így sikerült elég szépen elfelejtenem. Az utóbbi időben, főleg mióta gyerekeim vannak, igyekszem egy kicsit fölmelegíteni, mert szeretném őket megtanítani az anyanyelvükre. — Gyerekkorodban érzékelted-e, hogy ott a faluban az emberek félnek vállalni a németségüket? — Én gyerekkoromban is és felnőtt koromban is csak ezt érzékeltem ebben a faluban. Ma is félnek vállalni a németségüket, főleg az a generáció, amely az említett eseményeket átélte. Ez a januári népszámlálás alapján is egyértelműen kitapintható: kb. 10% vallotta magát németnek, holott valójában 80-85% körül van a németek aránya Mecseknádasdon. Félnek, és hivatalosan nem vállalják a nemzetiségüket. Az más kérdés, hogy otthon a családban az idősebbek egymással németül beszélnek. Az utóbbi években valamelyest oldódnak ezek a feszültségek. A fiataloknál nem tapasztalni félelmet, viszont az asszimiláció olyan sikeres volt, hogy bár ők tudatosan vállalják a nemzetiségüket, az azzal együtt járó pozitív kötelezettségeket — a nyelvhasználatot, a kulturális hagyományok ápolását — sajnos nem. Egyszerűen nem tudják a nyelvet, vagy csak nagyon gyengén. — Minek tulajdonítod, hogy Mecseknádasd a legnehezebb években, amikor a baranyai falvakra igazán rossz idők jártak - „településfejlesztés”, téeszesítés stb. — is, tartotta magát? — Ennek két oka lehet. Egyrészt nem volt olyan nagyarányú a kitelepítés, mintmáshol. Sokakat útnak indítottak, de sokan vissza is jöttek. A lakosságnak csak 20%-a ment el végleg. Helyükre felvidéki magyarok jöttek és telepesek, többnyire mezőgazdasági cselédek. Közülük csak azok maradtak meg, akik értettek a paraszti gazdálkodáshoz, a többiek ahogy fölélték az ott kapott vagyont, továbbálltak. Ennek tulajdonítható, hogy a falu tartotta magát. Nem költöztek be cigányok, az igazi lumpenek viszonylag gyorsan, az ötvenes években eltűntek. Viszont megmaradt a falu korábban is összesze BEMUTATJUK WEKLER FERENCET Wekler Ferenc 1955-ben született Mecseknádasdon, német nemzetiségű családban. 1985-ben lett a falu tanácselnöke. A baranyai Faluszövetség jelöltjeként választották országgyűlési képviselővé, majd csatlakozott az SZDSZ frakciójához. A parlament Önkormányzati, Közigazgatási, Belbiztonsági és Rendőrségi Bizottságának elnöke. 13