Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)

1990-05-26 / 20. szám - BELFÖLD - Bemutatjuk Wekler Ferencet

BELFÖLD 1990. május 26. jében el kell ismernünk, a maguk szem­pontjából logikusan jártak el. Nemcsak azért, mert a kormányprog­ram nem állhatja ki a nyilvánosság próbá­ját, hanem azért is, mert a megvalósításá­ra kiválasztott jelöltek némelyikének szakértelmét illetően is komoly kétségek fogalmazódtak meg bennünk. Mit gon­doljunk akkor, amikor az egyik minisz­­terjelölt meghallgatásakor kijelenti, hogy minden tekintetben helyre kell állítani a ’47-es tulajdoni állapotokat. Vagy arról, hogy akad olyan miniszter­jelölt, aki szerint a Kádár-rezsim kormá­nyainak minden intézkedése törvényte­len. Bár az 1956 utáni kormányok lesújtó politikai megítélése tekintetében - az MSZP-től eltekintve - talán nincs lénye­ges különbség az itt helyet foglaló pártok között, nehezen hihető, hogy komolyan . A családodat érintette a kitelepítés? - Édesapám szüleitől elvették a házu­kat, földjüket, mindenüket, majd marha­­vagonokban elindították őket Németor­szág felé, de ez már abban az időben tör­tént, amikor a szövetségesek nem vettek át több kitelepítettet, és így az apám és a gondolhatja bárki, hgoy a korábbi kormá­nyok kodifikációján nyugvó összes jog­ügylet érvénytelen, és ezért helye lenne valamiféle eredeti állapot helyreállításá­nak. A fiatal demokraták leszögezik, hogy a választás eredményét tiszteletben tartják, helyesnek tekintik, hogy a legnagyobb párt elnöke kapott megbízást kormány­­alakításra. Elismerjük, hogy nehézséget okoz 40 év után először szabadon kor­mányt alakítani, mégis mindezt figyelem­be véve is csalódottak vagyunk. A Fidesz - szándéka szerint - kons­truktív ellenzék kíván lenni a parlament­ben. A kérdés i­ most már csak az, hogy kormányprogram hiányában hogyan lehe­tünk konstruktívak? Köszönöm a figyelmet, szülei visszajöttek Ausztriából. Itt egy tá­borban helyezték el őket, valahol az Al­földön. Apám akkor még fiatal srác volt, elszökött, de pár nap múlva a szüleit is kiengedték, visszamentek Mecsekná­­dasdra, és ismerősöknél, rokonoknál húz­ták meg magukat. — Mihez kezdtek? — Apám 14 éves korában elment a bá­nyába dolgozni, és onnan is ment nyug­díjba, a többiek meg küszködtek. Gya­korlatilag a két srác tartotta el az édesanyját és a nagyszülőket. — Gyermekkorodban beszéltetek ott­hon németül?" — Én gyerekkoromban csak németül beszéltem, azért küldtek óvodába, hogy megtanuljak magyarul. Az átállás sike­rült: kamaszkoromban már alig beszéltem németül. Az ottani általános iskolában ugyan ’55-től ismét tanították a németet, de csak fakultatív jelleggel, heti 1-2 órában, így sikerült elég szépen elfelejtenem. Az utóbbi időben, főleg mióta gyerekeim vannak, igyekszem egy kicsit fölmelegíteni, mert szeretném őket megtanítani az anyanyelvükre. — Gyerekkorodban érzékelted-e, hogy ott a faluban az emberek félnek vállalni a németségüket? — Én gyerekkoromban is és felnőtt ko­romban is csak ezt érzékeltem ebben a faluban. Ma is félnek vállalni a német­ségüket, főleg az a generáció, amely az említett eseményeket átélte. Ez a januári népszámlálás alapján is egyértelműen kitapintható: kb. 10% vallotta magát né­metnek, holott valójában 80-85% körül van a németek aránya Mecseknádasdon. Félnek, és hivatalosan nem vállalják a nemzetiségüket. Az más kérdés, hogy otthon a családban az idősebbek egymás­sal németül beszélnek. Az utóbbi évek­ben valamelyest oldódnak ezek a feszült­ségek. A fiataloknál nem tapasztalni félelmet, viszont az asszimiláció olyan sikeres volt, hogy bár ők tudatosan vállal­ják a nemzetiségüket, az azzal együtt járó pozitív kötelezettségeket — a nyelvhasz­nálatot, a kulturális hagyományok ápolá­sát — sajnos nem. Egyszerűen nem tudják a nyelvet, vagy csak nagyon gyengén. — Minek tulajdonítod, hogy Mecsek­­nádasd a legnehezebb években, amikor a baranyai falvakra igazán rossz idők jártak - „településfejlesztés”, téeszesítés stb. — is, tartotta magát? — Ennek két oka lehet. Egyrészt nem volt olyan nagyarányú a kitelepítés, mint­­máshol. Sokakat útnak indítottak, de so­kan vissza is jöttek. A lakosságnak csak 20%-a ment el végleg. Helyükre felvidéki magyarok jöttek és telepesek, többnyire mezőgazdasági cselédek. Közülük csak azok maradtak meg, akik értettek a pa­raszti gazdálkodáshoz, a többiek ahogy fölélték az ott kapott vagyont, tovább­­álltak. Ennek tulajdonítható, hogy a falu tartotta magát. Nem költöztek be cigá­nyok, az igazi lumpenek viszonylag gyor­san, az ötvenes években eltűntek. Viszont megmaradt a falu korábban is összesze­ BEMUTATJUK WEKLER FERENCET Wekler Ferenc 1955-ben született Mecseknádasdon, német nemzeti­ségű családban. 1985-ben lett a falu tanácselnöke. A baranyai Falu­szövetség jelöltjeként választották országgyűlési képviselővé, majd csatlakozott az SZDSZ frakciójához. A parlament Önkormányzati, Közigazgatási, Belbiztonsági és Rendőrségi Bizottságának elnöke. 13

Next