Beszélő, 1990. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)

1990-11-10 / 44. szám - BELFÖLD - "Nem szeretem a szenvelgést a politikában" - beszélgetés Orbán Viktorral

I. Beszélő: Mi a magyarázata annak, hogy a Fidesz komoly társadalmi bázis nélkül is ilyen jelentős választási sikert ért el? Orbán Viktor: Nem igaz a kérdésben foglalt előfeltevés, mert van bázisa a szer­vezetnek. Mi sem létszámban, sem hatás­ban nem vagyunk alábbvalók más pártok­nál. Mindenütt megvolt az a néhány meg­határozó egyénisége a Fidesznek, aki a he­lyi politikát kiválóan csinálta. Az időseb­bek is: az önkormányzatokban képviselő­ink 60-70%-a nem Fidesz-korú. Beszélő: Mi annak az oka, hogy ez a né­pes, 35 éven felüli holdudvar a Fideszhez csapódott? O. V.: Elsősorban a múltnélküliség. A vi­déki értelmiségiek valami olyanhoz akar­nak kapcsolódni, amire még nem vetődött árnyék, ami még soha nerre volt elrontva. Vidéki városainkban aktivistáink töreked­tek arra, hogy legyen egy-két idősebb értel­miségi - pl. tanár -, aki szívesen ad taná­csot, és hozza magával a fiatalokat is. Több helyen még nem dőlt el, melyik a legerő­sebb az MDF, SZDSZ és a Fidesz közül; itt az értelmiségiek szívesen sorakoznak fel egy-egy erősebb egyéniség mögé. Mi sze­rencsés kézzel nyúltunk ahhoz, hogy a Fi­desz helyi képviselői értelmesek, jól kép­zettek, szimpatikusak legyenek. Beszélő: Voltak-e alkalmassági kritériu­mok? O. V.: Nálunk ha valaki jelölt akart lenni, fényképes önéletrajzzal kellett jelentkeznie, amelyben leírja, hogy miért éppen a Fidesz színeiben akar politizálni. Ez önmagában egy komoly gát ma Magyarországon. Le kell ülni valakinek, megírni az álláspontját és beadni. Vigyáztunk arra - pontosan a múltnélküliségképünk megőrzése miatt -, nehogy mindenféle kis karrieristák, pana­malovagok ellepjék a szervezetünket. Beszélő: A júniusi kongresszuson és az­óta is fel-fellángoltak a Fideszen belüli vi­ták arról, hogy a parlamenti frakció és a korábban megismert, országos hírű politi­kussá nőtt tekintélyek agyonnyomják az egész szervezetet, már-már diktatórikus jegyek sejlenek fel. O. V.: Az kétségtelen, hogy a frakció rá­nyomja a bélyegét a Fideszre, ezen nincs is mit vitatkozni. A kérdés mindig az, hogy működnek-e a párton belüli demokratikus formák. Ha igen, akkor mindegy, hogy mi­lyen erősek a személyiségek, akkor abban a pártban alapvetően demokrácia van. Még akkor is, ha ad absurdum előfordulhat, hogy a politikai szervezet vezetői minden akaratukat keresztül tudják vinni ezeken a fórumokon. Ettől még demokrácia van. A Fideszen belül igenis mindenkinek megvan az a joga, hogy szerveződjön, összefogjon, platformot alkosson, más embereket juttas­son az élre, régieket onnan visszahívjon. Az a kérdés, ki mennyi munkát hajlandó vállalni és mennyire rátermett, a csak szer­vezeti kérdéseken lovagoló emberek soha nem tudnak előrejutni. Beszélő: Úgy ismernek, hogy te vagy leginkább az a Fidesz-vezető, aki politikai zsarolással, kemény követelésekkel lép fel az SZDSZ-szel szemben. Fennáll-e egyáltalán szövetségesi kapcsolat az SZDSZ és a Fidesz között? O. V.: Megtisztelő, hogy úgy tűnik, képes egy személy - és májamat cirógató módon éppen az én személyem - meghatározni két ilyen nagy súllyal rendelkező párt vi­szonyát. Csakhogy nem arról van szó, hogy valaki a Fideszben szereti-e a szabad demokratákat, vagy nem. Először is: a Fidesz-SZDSZ-viszony nemcsak a két frak­ció vagy a két országos vezetés viszonya mentén írható le, hanem a helyi csoportok viszonya mentén is. Van, ahol sokkal jobb a viszony az MDF-fel, sőt urambocsá! a kis­gazdákkal is, s van, ahol szabad demokra­ták teljesen jogosan inkább az MDF-fel mű­ködnek együtt, mint velünk, mert olyan csoportunk is van, akikkel érthetően nem akarnak együttműködni. Van ilyen, én eb­ben semmi rendkívülit nem látok. Másodszor: hosszú idő óta félreértés van a természetes szövetséges kérdése körül. Egyébként nem is tudom, ki találta ki ezt. A kifejezés mint nyelvi találmány is igen érdekes, és különösen vicces Magyarorszá­gon. A szabad demokraták természetes szövetségese azt is jelentené, hogy szövet­séges minden irányzat, ami a szabad de­mokratákon belül föllelhető. Egyszerre le­gyen természetes szövetségesem a konzer­vatív liberális és a szociáldemokrata? Igaz, mi is, az SZDSZ is az emberi jogok teljessé­gét, feltétlen tiszteletben tartását valljuk, és ez ma Magyarországon közelebb hozza egymáshoz a két szervezetet bármelyik más szervezetnél, akik elvileg vallják, de nem viszik végig a politikájukban. De ez csak annyit jelent, hogy - mint bármely nyugati társadalomban - van két modern párt, modern kiindulópontokkal és elvek­kel, és a két párt minden egyes kérdésben megpróbálja egyeztetni az álláspontját. Ez a helyes viszony a két párt között. Amint felmerül egy kérdés, amelyben szükséges együttműködni, az SZDSZ-szel tudunk le­ülni legkönnyebben, és velük is van a leg­nagyobb szükség erre. De semmifajta szö­vetségről nincsen itt szó. Konkrét ügyekben való együttműködés, ez az, amit én képviselek. Nem mindenki gondolkodik így a Fideszen belül. Van, aki ennél még inkább azt mond­ja, hogy mi ketten vinnénk végig követke­zetesen ezt az emberi jogi álláspontot, s van, aki azt mondja, hogy ennél sokkal több közelség is van. Én valahol a középen állok. Én nem szeretem a szenvelgést a po­litikában, nincs helye semmifajta összebo­­rulásnak és meghatódottságnak. Beszélő­: Hosszú idő óta mondjátok azt, hogy az ország mérhetetlen bajaira a nagykoalíció jelentene megoldást. Ugyan­akkor hallani olyan hangokat az SZDSZ - ből, amely a Fideszt akarja az MDF-fel koalícióba fogni. Mi a véleményed? O. V.: Kis Jánostól már olvastam ilyet. Három különböző kérdésről van szó. Én azt továbbra is tartom, hogy amíg a gazda­ság valamelyest növekedésnek nem indul és nem stabilizálódik, addig az SZDSZ­­MDF-koalíció szükséges volna. Az egy más dolog, hogy ennek lélektanilag ma keve­sebb realitását látom, mint láttam fél évvel ezelőtt. Eldurvult köztük a viszony a parla­ment túlfűtött, puskaporral teli levegője miatt. Sajnálom, hogy ez így van, abnormá­lis állapotnak tartom. Igaz, az együttműkö­désnek vannak konzekvenciái, az MDF-fel a mostani állapotában nem lehet együtt kormányozni. De van olyan része, amelyik­kel lehetne, sőt ezt az ország érdekeit figye­lembe véve kívánatosnak is tartanám. A második kérdés: a Fidesz bevitele a kormányba. A Fidesz nem fog bemenni az MDF-kormányba, mert ez politikailag nem racionális. Ezen a kormányon két-három fi­­deszes miniszter sem segítene, ettől a kor- Belföld „Nem szeretem a szenvelgést a politikában!” Beszélgetés Orbán Viktorral Az alábbi interjú három részletben készült. Az első még a Nagy Októberi Útelzárások előtti este, a második közvetlen utána, a harmadik pedig lapzárta előtt. Eredetileg arra voltunk kíváncsiak, mi is most tulajdonképpen a Fidesz, milyen a viszonya az SZDSZ-szel. A blokádhétvége és a képviselő-testületek megalakulása további kérdezősködésre adott okot. A Beszélőt Gyekiczki András képviselte. 11 1990. november 10.

Next