Beszélő, 1991. október-december (2. évfolyam, 40-52. szám)
1991-10-05 / 40. szám - KÜLFÖLD - Törzsök Erika: Jobb ma egy békemenet, mint holnap egy háború
Külföld21 Jobb ma egy békemenet, mint holnap egy háború! A prágai székhelyű Helsinki Polgárok Gyülekezete által szervezett békemenet Triesztből indult útnak 10 autóbusszal Rijekán, Ljubljanán és Zágrábon keresztül és szeptember 27-én érkezett a Vajdaságba. A békekonvojban 13 nemzet tagjai vettek részt: franciák, hollandok, németek, svédek, amerikaiak, portugálok, belgák, dánok, spanyolok, olaszok, de Romániából és Csehszlovákiából, valamint Ausztriából is érkeztek résztvevők. Sikeres találkozók jöttek létre minden köztársaságban, a békemenet tagjai független értelmiségiekkel tárgyaltak, politikusokkal cseréltek eszmét. A békemenet „motorja", legfőbb szervezője Sonia Licht, a Polgári Parlament társelnöke. Sonia Licht szerint a békekonvoj útját nem kísérte elég nagy hírverés, s a találkozókról elmaradtak azok a polgárok, akikkel a legszívesebben értekeztek volna a békemenet résztvevői. Az előző hetekben több városban, így Szabadkán, Újvidéken stb. betiltották a béketüntetéseket. Mi, magyarok Szabadkán csatlakoztunk a békemenethez. Újvidéken egy sajtótájékoztatón Vladimir Kranjcevic, a vajdasági-jugoszláviai Szociáldemokrata Liga alelnöke elmondta, hogy miután a tartományi képviselőház előtt 6 napon át tartó béketüntetést megszakították a belügyi titkárság figyelmeztetésére - akik szerint nagyobb számú provokátor jelentkezhet, sőt ellendemonstrációt is szervezhetnek, elküldték követeléseiket a JSZSZK elnökségének, képviselőházának, a Szövetségi Végrehajtó Tanácsnak, a Szövetségi Honvédelmi Titkárságnak és a Szerbia képviselőháznak. Követeléseik megválaszolására - miszerint a Vajdaságban azonnal szüntessék meg a mozgósítást, szereljék le a tartalékosokat - a Jugoszláv Néphadsereg mondja meg, hogy Jugoszlávia néphadserege miért, meddig háborúzik, és mi célból? Szabadkán a Béke Bástyája elnevezésű békemozgalom résztvevőit is megfélemlítették, csakúgy, mint az újvidékieket. Teljes hírzárlatot akarnak létrehozni - mondotta Nenad Canak, a vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke -, amibe a vajdaságiak többsége nem nyugszik bele. A Vajdaság népe ezt a háborút nem érzi magáénak - mondta -, ezért mintegy 20 helység küldöttei vettek részt az Újvidéken megszervezett béketüntetésen. A tüntetők lojalitást tanúsítottak a Jugoszláv Néphadsereg iránt, de követelték, hogy a JH ne avatkozzon belső összetűzésekbe, és elítélték Szerbia egyoldalú alkotmánysértését. Ha a követeléseiknek nem tesznek eleget, még tömegesebb béketüntetést szerveznek, és még erélyesebb követelésekkel lépnek fel. A vajdasági magyarok demokratikus közössége kimondta, hogy a magyarok nem vesznek részt a harcokban Jugoszláviában, mert az a délszláv népek ügye. Sajnos, ezt sokan felháborodottan fogadják. Most, amikor az asszonyok visszakövetelik a fiaikat, ezt is uszításnak fogják fel. A temerini (többségében magyar lakta) béketüntetésen a Horvátországból menekült szerbek azt kiabálták az asszonyoknak, hogy akinek itt nem tetszik, menjen Magyarországra. A magyaroktól kapták a horvátok azokat a fegyvereket, amivel most fiaikat, férjeiket lövik. „Azt is megkérdezik, mit keresünk itt egyáltalán, ha nem akarunk odamenni harcolni." Igaz, sok tartalékos és fiatal külföldre szökött, bujkál, de sok tartalékost elvittek. Pl. az újvidéki körzetből szeptember 15-16- án a mozgósítottakat buszokkal vitték el, és minden kiképzés nélkül azonnal bevetették őket Vukovár ellen. Azt mondták nekik, hogy a tankok és repülők már mindent előkészítettek, nekik csak be kell vonulniuk a városba. Fegyverzetük hiányos volt, kiképzést nem kaptak, azért küldték őket az első sorokba, hogy lelőjék őket. Az adatokat a halottakról titkolják, aki megmaradt, azokat visszavonták egy kiképzőközpontba. Azok, akik túlélték a bevetést, azt mondják, meg fogják tagadni a parancsot, ha még egyszer be akarják vetni őket. Van egy másik csoport, akiket Temerinből vittek el, ugyancsak egyenesen Vukovárra, azokról semmit nem tudunk. Időnként a JNE tévedésből a saját alakulatait lövi, ezért is titkolják az áldozatok számát. Azoknak a vajdaságiaknak, akik bujkálnak a katonaság elől, 7-8 nap után felmondanak, és a Horvátországból érkező szerbeket veszik fel a helyükre. Láthatólag arra számítanak, hogy a magyarok tömegesen fognak elmenekülni innen. A Horvátországból érkezőknek meg is ígérték, hogy lesz itt lakásuk, munkájuk. „Egyelőre azonban nem menekülünk oly tömegesen, ahogy elképzelték. Itt most nagyon nehéz magyarnak lenni. Azelőtt sohasem éreztem ezt a félelmet, amit mostanában. Sokan úgy gondolják, hogy addig maradunk, amíg a Vajdaságban ki nem tör a háború, de már most is olyan magyarellenes hangulat van, hogy nehéz kibírni" - mondja egy fiatal beszélgetőpartnerem. TÖRZSÖK ERIKA 1991. október 5.