Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25 / 4. szám - OKTATÁS - Angster László: Deák téri kövületek

kola által képviselt értékek az új iskolá­ban hiánytalanul megmaradnak. A következő találkozó az iskola taná­rai és az egyház képviselői között janu­ár 17-én zajlott le. A tanterembe az egy­ház képviselői a tanárokon kívül senkit sem engedtek be. Dr. Schulek Mátyás, jelenleg fasori tanár (pletykák szerint a kiszemelt De­ák téri igazgató) elmondta, hogy az új koncepció részben kompromisszumot kereső gesztus, de mindig is volt egy csoport az egyházon belül, amely az al­só tagozat átvételét is szorgalmazta, csak régebben ezt dr. Harmati Béla püs­pök nem tartotta lehetségesnek. Az új tervek szerint szeptemberben még a jelenlegi feltételekkel vennék föl - két osztályba az eddigi három helyett - az első osztályos gyerekeket, s elindí­tanának egy evangélikus gimnáziumi osztályt is (a 15 éves korosztály számá­ra). A „régi" osztályokban a hittan még fakultatív maradna, az „újakban" már kötelező lenne. A tantestületben is tör­ténnek majd bizonyos cserék, az új ta­nárokat vallási szempontból is megvá­logatnák. Schulek Mátyás azt is el­mondta, hogy a férőhelyproblémák megoldására­­ szerény számítások sze­rint 14 plusz tanteremre lenne szükség­­ az önkormányzattól, pontosabban Mihályi Gábor polgármestertől és Sze­keres Varga Vera oktatási bizottsági el­nöktől igen határozott ígéretet kaptak. Schulek Mátyás a tantestület által föl­vetett kérdésekre - kollektív szerződés, szakszervezeti jogosítványok, a tantes­tület egyetértési joga­­ az Evangélikus Zsinat döntése előtt nem tud válaszol­ni. (Mint kiderült, ez a döntés akár éve­kig is elhúzódhat.) A szintén jelen lévő dr. Havas Gábor­­né Bede Piroska, a „Baráti Kör" egyik fő szervezője szerint is az önkormány­zatra tartozik a férőhelyprobléma meg­oldása, hiszen az adott helyt az új el­képzeléseknek. Elmondta, hogy tapasz­talata szerint az oktatás színvonalát mindenhol lehet emelni - itt is -, és hogy az evangélikus iskola csak többet nyújthat, mint egy állami. Kifogásolta az újságok és a tv magatartását, mert szerinte mindez nem nagyközönség elé való téma, „nem jó a dolgokat éretlenül olyan közönség elé vinni, amelynek ez nem ügye". A tájékoztató után a tanáriban csata utáni hangulat. Nem értik, mi a bajunk - mondja Albert Lászlóné tanár. Eb­ben az iskolában mindenki egyéniség lehetett, programokat, terveket vihetett­ végig, és lehet, hogy egy kissé beteges a gondolkodásunk, de mi továbbra is ilyesmit szeretnénk... De arra a kérdés­re, hogy az elképzeléseinkből mit hajt­hatnánk végre, semmi választ nem kaptunk. Szerintük egy tanár legyen tisztessé­ges, jó munkavállaló, aki bemegy, leta­nítja az óráját, hazamegy - ők így gon­dolkodnak. Nálunk pedig igazából dél­után kezdődik az élet. Amikor azt mondjuk: viselkedésmód, kultúra, program, terv, testület - csak néznek ránk, és nem értik, mit nem értünk. Ebben a korban a tanítónéni az, aki példát mutat, aki erkölcsi, gondolati té­ren a legerősebben hat a gyerekre. Ha mindenre én tanítom őket, de nem ve­szek részt velük az istentiszteleten és a konfirmációs előkészítőn, akkor a gye­reknek valahol nem stimmel a dolog. Ha meg én nem lehetek az, aki, akkor régen rossz... Várnai Andrásné: most az egyház is és az önkormányzat is boldogságban úszik, mert megoldódott minden prob­léma. A püspök úr kijelentette, hogy „ragaszkodom az egész iskolához". Ez azt jelenti, hogy a felszereléshez, a bú­torokhoz, a tanárokhoz, mert enélkül nem lehet beadni az iskolaalapítási ké­relmet sem. Teljesen nyilvánvaló, hogy nekik ez egy alapfeltétel, hogy egy da­rabig mi is itt maradjunk meg minden, ami most itt van. Azt is érzem ugyan­akkor, hogy Schulek Mátyás most igyekszik az elkövetett hibákat helyre­hozni. Én őszintén mondom, hogy be­csülöm őket, és úgy érzem, ők is becsül­nek minket. Csak mást akarunk, más az alapvető érdekünk. Én azt hiszem, hogy azt képzelték, hogy a társadalom sokkal fogadóképe­sebb lesz az egyházi iskolákra, hogy 43 év borzalmai után most valami küldetés­tudatos megváltást hoznak az iskolákra, de ez nem egészen így van. Albert Lászlóné: Én nem értem az önkormányzatot sem, hiszen törvény adta joga, hogy kártérítést kérjen egy elkülönített alapból azért, hogy minket hozzásegítsen ahhoz, hogy megment­sük és továbbvigyük ezt az értéket, amit az iskola jelent. Emellett maximá­lisan támogathatta volna az egyház tö­rekvéseit is. Hogy miért nem teszi ezt, miért akar a polgármester kisstílűen mielőbb megszabadulni az egésztől, nem tudom. Amikor az önkormányza­tot mint az iskola fenntartóját kértük, hogy segítsen, a polgármester azzal ér­velt ellenünk, hogy mekkora érték, fog születni a kerületben, ha az evangéli­kus "tömb" a Deák téren helyreáll. Ki­adta a szándéknyilatkozatot, és később egy találkozón kiderült, hogy még csak nem is ismerte az iskolánkat. Az igaz­gatónkkal négy hónapig nem volt haj­landó találkozni! Én azt hiszem, mindkét oldalon csak fegyvertények kellenek: az egyháznak az, hogy visszaszerezte az iskoláját, az önkormányzatnak az, hogy bebizonyí­totta: nem vallásellenes. Az, hogy mind­ezek mögött munka van, élet, az nem ér­dekes. Azelőtt is voltak bürokrata, érdek­telen emberek, de valahogy kicselezhető­­ek voltak. Most ez sem megy valahogy. ANGSTER LÁSZLÓ Evangélikus Egyház Budapest Alulírott pedagógus, a Budapest Deák­ téri Állami Általános Iskola /Sütő u.2./ tantestülete tagjaként tudomásul veszem, hogy az iskola 1992. ex i­pterm­erétől fokozatosan kiépülő egy­házi nyolcosztályos gimnáziumként működik majd. Az 1992/93 tanévben megnyíló Deák téri­ Evangélikus Gimná­­zium oktató-nevelő munkájában részt kívánok venni nem kívánok részt venni­­megfelelő válasz aláhúzandó/ Egyház tag vagyok_____ Nem vagyok egyháztag. _egyházban Budapest, 1991_ Név: ____________ Cím:_____________ Szak: aláírás Oktatás___________39 1992. január 25.

Next