Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25 / 4. szám - OKTATÁS - Angster László: Deák téri kövületek
kola által képviselt értékek az új iskolában hiánytalanul megmaradnak. A következő találkozó az iskola tanárai és az egyház képviselői között január 17-én zajlott le. A tanterembe az egyház képviselői a tanárokon kívül senkit sem engedtek be. Dr. Schulek Mátyás, jelenleg fasori tanár (pletykák szerint a kiszemelt Deák téri igazgató) elmondta, hogy az új koncepció részben kompromisszumot kereső gesztus, de mindig is volt egy csoport az egyházon belül, amely az alsó tagozat átvételét is szorgalmazta, csak régebben ezt dr. Harmati Béla püspök nem tartotta lehetségesnek. Az új tervek szerint szeptemberben még a jelenlegi feltételekkel vennék föl - két osztályba az eddigi három helyett - az első osztályos gyerekeket, s elindítanának egy evangélikus gimnáziumi osztályt is (a 15 éves korosztály számára). A „régi" osztályokban a hittan még fakultatív maradna, az „újakban" már kötelező lenne. A tantestületben is történnek majd bizonyos cserék, az új tanárokat vallási szempontból is megválogatnák. Schulek Mátyás azt is elmondta, hogy a férőhelyproblémák megoldására szerény számítások szerint 14 plusz tanteremre lenne szükség az önkormányzattól, pontosabban Mihályi Gábor polgármestertől és Szekeres Varga Vera oktatási bizottsági elnöktől igen határozott ígéretet kaptak. Schulek Mátyás a tantestület által fölvetett kérdésekre - kollektív szerződés, szakszervezeti jogosítványok, a tantestület egyetértési joga az Evangélikus Zsinat döntése előtt nem tud válaszolni. (Mint kiderült, ez a döntés akár évekig is elhúzódhat.) A szintén jelen lévő dr. Havas Gáborné Bede Piroska, a „Baráti Kör" egyik fő szervezője szerint is az önkormányzatra tartozik a férőhelyprobléma megoldása, hiszen az adott helyt az új elképzeléseknek. Elmondta, hogy tapasztalata szerint az oktatás színvonalát mindenhol lehet emelni - itt is -, és hogy az evangélikus iskola csak többet nyújthat, mint egy állami. Kifogásolta az újságok és a tv magatartását, mert szerinte mindez nem nagyközönség elé való téma, „nem jó a dolgokat éretlenül olyan közönség elé vinni, amelynek ez nem ügye". A tájékoztató után a tanáriban csata utáni hangulat. Nem értik, mi a bajunk - mondja Albert Lászlóné tanár. Ebben az iskolában mindenki egyéniség lehetett, programokat, terveket vihetett végig, és lehet, hogy egy kissé beteges a gondolkodásunk, de mi továbbra is ilyesmit szeretnénk... De arra a kérdésre, hogy az elképzeléseinkből mit hajthatnánk végre, semmi választ nem kaptunk. Szerintük egy tanár legyen tisztességes, jó munkavállaló, aki bemegy, letanítja az óráját, hazamegy - ők így gondolkodnak. Nálunk pedig igazából délután kezdődik az élet. Amikor azt mondjuk: viselkedésmód, kultúra, program, terv, testület - csak néznek ránk, és nem értik, mit nem értünk. Ebben a korban a tanítónéni az, aki példát mutat, aki erkölcsi, gondolati téren a legerősebben hat a gyerekre. Ha mindenre én tanítom őket, de nem veszek részt velük az istentiszteleten és a konfirmációs előkészítőn, akkor a gyereknek valahol nem stimmel a dolog. Ha meg én nem lehetek az, aki, akkor régen rossz... Várnai Andrásné: most az egyház is és az önkormányzat is boldogságban úszik, mert megoldódott minden probléma. A püspök úr kijelentette, hogy „ragaszkodom az egész iskolához". Ez azt jelenti, hogy a felszereléshez, a bútorokhoz, a tanárokhoz, mert enélkül nem lehet beadni az iskolaalapítási kérelmet sem. Teljesen nyilvánvaló, hogy nekik ez egy alapfeltétel, hogy egy darabig mi is itt maradjunk meg minden, ami most itt van. Azt is érzem ugyanakkor, hogy Schulek Mátyás most igyekszik az elkövetett hibákat helyrehozni. Én őszintén mondom, hogy becsülöm őket, és úgy érzem, ők is becsülnek minket. Csak mást akarunk, más az alapvető érdekünk. Én azt hiszem, hogy azt képzelték, hogy a társadalom sokkal fogadóképesebb lesz az egyházi iskolákra, hogy 43 év borzalmai után most valami küldetéstudatos megváltást hoznak az iskolákra, de ez nem egészen így van. Albert Lászlóné: Én nem értem az önkormányzatot sem, hiszen törvény adta joga, hogy kártérítést kérjen egy elkülönített alapból azért, hogy minket hozzásegítsen ahhoz, hogy megmentsük és továbbvigyük ezt az értéket, amit az iskola jelent. Emellett maximálisan támogathatta volna az egyház törekvéseit is. Hogy miért nem teszi ezt, miért akar a polgármester kisstílűen mielőbb megszabadulni az egésztől, nem tudom. Amikor az önkormányzatot mint az iskola fenntartóját kértük, hogy segítsen, a polgármester azzal érvelt ellenünk, hogy mekkora érték, fog születni a kerületben, ha az evangélikus "tömb" a Deák téren helyreáll. Kiadta a szándéknyilatkozatot, és később egy találkozón kiderült, hogy még csak nem is ismerte az iskolánkat. Az igazgatónkkal négy hónapig nem volt hajlandó találkozni! Én azt hiszem, mindkét oldalon csak fegyvertények kellenek: az egyháznak az, hogy visszaszerezte az iskoláját, az önkormányzatnak az, hogy bebizonyította: nem vallásellenes. Az, hogy mindezek mögött munka van, élet, az nem érdekes. Azelőtt is voltak bürokrata, érdektelen emberek, de valahogy kicselezhetőek voltak. Most ez sem megy valahogy. ANGSTER LÁSZLÓ Evangélikus Egyház Budapest Alulírott pedagógus, a Budapest Deák téri Állami Általános Iskola /Sütő u.2./ tantestülete tagjaként tudomásul veszem, hogy az iskola 1992. ex iptermerétől fokozatosan kiépülő egyházi nyolcosztályos gimnáziumként működik majd. Az 1992/93 tanévben megnyíló Deák téri Evangélikus Gimnázium oktató-nevelő munkájában részt kívánok venni nem kívánok részt vennimegfelelő válasz aláhúzandó/ Egyház tag vagyok_____ Nem vagyok egyháztag. _egyházban Budapest, 1991_ Név: ____________ Cím:_____________ Szak: aláírás Oktatás___________39 1992. január 25.