Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-26 / 39. szám - KULTÚRA - "Búcsúzzanak egyelőre csak az urak" - Koncz Zsuzsával Havas Fanny beszélget
Kultúra 41 1992. szeptember 26. „Búcsúzzanak egyelőre csak az urak...” KONCZ ZSUZSÁVAL beszélget Havas Fanny „A miénk volt, erre senki más nem vágyott, senki más nem akarta, a rádióban nem játszották, sőt utálták. Igaz, a mi számunkra se volt csábító az akkori könnyűzene, semmi közünk nem volt hozzá, nem szerettük, nem hallgattuk." „Újrakezdhető, de semmi sem folytatható..." - énekli legutolsó lemezén. Mindenesetre mindenkit meghívott, akivel valaha együtt zenélt. Október 3-án a Budapesti Sportcsarnokban Koncz Zsuzsa koncertet adaz OTP Bank és a Szerencsejáték Rt. támogatásával). A koncerted plakátján három finom X. Ez mit jelent? Az a Ki mit tud, amin először nagy nyilvánosság előtt megjelentem Gergely Ági osztálytársnőm és barátnőm oldalán, hát az bizony '62-ben volt, idestova három évtizede. Ez pedig elég kerek évforduló ahhoz, hogy együtt megüljük, és egy nagy zenélést csapjunk. Hogy válogattad össze a dalokat? Milyen szempontok szerint? Lesznek egészen régiek is, a kezdetektől egészen 1992-ig. A válogatásban csak szertelen szubjektív szempontjaim vannak, hogy én mit szeretek. Előfordult, hogy olyat is elénekeltél az évek során, amit nem szerettél? Nem nagyon. De hát az idő rostáján nagyon sok minden kihullik. És ami a rostán fennmaradt, még abból is válogatni kellett: figyelembe vettem, mi az, amit a közönség ezen a koncerten feltétlenül hallani akar, aztán elővettem olyan dalokat, amelyeknél kíváncsi voltam, miről szólnak most, úgy tizenöt-húsz év után. Szólnak-e bármiről? Nézegettem a régi lemezeidet, a Kis virágot, az Élünk és meghalunkat, a Jelbeszédet meg a későbbieket. A lemezborítók eleinte olyan játékosak... aztán mintha ez egy kicsit elveszett volna. A lemezeken mindig azt próbáltuk feldolgozni, ami velünk történt, amit a körülöttünk lévő világból tapasztaltunk. Ahogy változott a világ, egy idő után a dalaink se voltak olyan játékosak. Te ugyan nem sokat változtál. A haja- adat huszonöt éve ugyanúgy hordod például. |