Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-05 / 49. szám - BELFÖLD - Angster László: Pofonmérés - ítélet a skinheadperben

1992. december 5. Pofonmérés ítélet a skinheadperben A Fővárosi Bíróságon november 25-én ítéletet hirdettek az eddigi legtöbb vád­lottat felsorakoztató, úgynevezett skinheadperben. Az ítélet kihirdetése és rö­vid indoklása több mint egy óra hosszat tartott. A 48 vádlott közül kilencen kaptak - fiatalkorúak fogházában, valamint fiatalkorúak börtönében - letöl­tendő szabadságvesztés büntetést. Ezek közül a legsúlyosabb 2 év 4 hónap, a legenyhébb 1 év 4 hónap volt. 37 vádlott másfél év és fél év közötti, kettő-négy évre felfüggesztett fogházbüntetést kapott Két vádlottat a bíróság egyéves időtartamra próbára bocsátott. „Annyian vagyunk, mint egy Fradi­­meccsen" - jegyezte meg valaki a hallgató­ságból. S valóban, a Fővárosi Bíróság legna­gyobb tárgyalóterméből is nagyon sok néző kiszorult azon a napon. Az ítélet kihirdetése előtt a bíró óvatosságból elültette a baráto­kat és ismerősöket a vádlottak törvényes képviselői (szülei) mellől, hogy adott eset­ben egyszerűbb legyen a „tárgyalás nyilvá­nosságát korlátozni". (A szülők ugyanis zárt tárgyalás elrendelése esetén is bent ma­radhattak volna a teremben, hiszen a vád­lottak legnagyobb része még most is fiatal­korú.) Ám nem annyira az ítélet maga, mint inkább a megfizetendő bűnügyi költség összege váltott ki felháborodást. (Ez szemé­lyenként 180 Ft-tól 28 380 Ft-ig terjedt.) Az 1992. május 4-én kezdődött monstre pernek nemcsak az volt az érdekessége, hogy soha nem állt még egyszerre ennyi vádlott magyar bíróság előtt, hanem az is, hogy először vádoltak valakit a Btk. 156. §­­ába ütköző „nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni" bűncselekménnyel. Egy kis statisztika A 48 vádlottból 46 fiatalkorú; a két 18 éves felnőttet leszámítva az elkövetés idején a csoport fele 17, a másik fele 14-16 éves volt. Értelmiségi családból származik 7, munkáscsaládból 20 fő, a többiek szülei fő­leg alkalmi munkából élnek. A vádlottak felének szülei elváltak, vagy az egyik szülő meghalt, a másik felének családi helyzete rendezettnek tekinthető. A 48-ból 47-en vé­gezték el az általános iskolát, közülük egy leérettségizett; nyolcuknak van valamilyen szakképzettsége. Az egyik fiatalkorú vád­lottnak már gyereke is van. Nyolcan vannak olyanok, akik az eljárás kezdete óta újabb skinheadtámadásokban vettek részt; ezeket az eseteket is hozzáírták a bűnlajstromhoz. Öt fő ellen - később elkö­vetett, főleg hasonló cselekmények miatt - újabb eljárás indult. Jogászberkekben a Btk. 156. §-ára alapo­zott vád keltette a legnagyobb feltűnést. Ezelőtt három hasonló jellegű per volt a Fő­városi Bíróság előtt. Az első perben a vád súlyos testi sértés és izgatás volt, de végül csak az előbbiben találták bűnösnek a vád­lottakat, mert a per ideje alatt az „izgatás" jogi kategóriáját az azóta szintén megszűnt „közösség megsértése" váltotta fel. Az ezt követő perekben már csak a „súlyos testi sértés" kategóriáját alkalmazták. Az ügyész perbeszédében elmondta, hogy az ügy minősítésében nem politikai, hanem tisztán jogi meggondolások vezet­ték. Szerinte éppen az volt az átpolitizált gyakorlat, amikor - az ország jó hírneve ér­dekében - egyszerű garázdaságnak minősí­tették a hasonló eseteket. Ám e támadásokat a sértettek egyes kisebbségi csoportokhoz való tartozása miatt követték el, ezért az el­követők a „nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűncselekménnyel" vádolha­tók. A vádlottakra - kevés kivétellel - vég­rehajtható szabadságvesztés büntetést kért. A véderő A soktagú védelem kezdettől fogva tá­madta ezt a jogi minősítést. Álláspontjuk szerint a „gyerekek" csupán garázdaságban vétkesek, mert a Btk. 156. §-a nem igen „balhékra", hanem szervezett, céltudatos népirtásra vonatkozik. Nagy László ügyvéd szerint az egész 156. §-t hatályon kívül kell helyezni, mert az ellentmond a nemzetközi egyezményeknek. Bejelentette, hogy Király B. Izabella ellenjegyzésével az Alkotmány­­bírósághoz fordult e paragrafus eltörlésé­nek érdekében. A védelem érvei között végig ott lappan­gott a „paritás" elve is. Eszerint azért kell (az enyhébben szankcionálható) garázda­ságnak minősíteni a mostani esetet, mert a színes bőrűek által kezdeményezett vereke­déseket is garázdaságnak minősítette annak idején a bíróság. Mások azt hangsúlyozták, hogy a skin­­headgyülekezet nem tekinthető szervezett

Next