Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-05 / 49. szám - BELFÖLD - Szőke Zsuzsa: Ütőemberek - A gyilkossággal vádolt skinhead ügyvédje beszél

10_________ 1992. december 5. Belföld csoportnak. A jellegzetes szerelés nem a csoportba tartozás jele, csupán divatból hordják a fiatalok; régen a hosszú haj volt a divat, ma a rövid. A bomberdzsekinek­ sincs semmi köze a skinheadséghez; egy­szerűen ez a legolcsóbb kabát, és kevés pén­zért nem is lehet másmilyet kapni. (Egy vé­dő megkockáztatta azt a költői kérdést is, hogy vajon őt is skinheadként kellene-e el­ítélni, ha történetesen piros bélésű zakójá­ban érkezik a tárgyalásra?) Többen érveltek úgy, hogy védencük „nem csinált semmit", csak ment a csoport­tal. Ha őket is elítélik, akkor ezzel az erővel a Szabadság-szobrot is el lehetne ítélni, ha valamilyen bűncselekmény történik a köze­lében - állította egy védő. Többen óvtak a kollektív büntetés alkalmazásától; kiemel­ték, hogy a vádlottak nagy száma ellenére csak személyre szóló büntetésnek lehet he­lye a személyes felelősség megállapítása után. Volt, aki a csoportképződés folyamatát elemezte szociálpszichológiai szempontból, hangsúlyozva, hogy a periférián lévő embe­rek felelőssége egészen más, mint a köz­pontban lévőké. Volt olyan védő is, aki nemcsak a 156. §-t, de az egész jogrendet meg kívánta változ­tatni. Beszédében a Csemegi­ Kódexhez kí­vánt visszatérni, amely - ellentétben a mai magyar jogrenddel - csak a bíróság előtt tett vallomást fogadja el hitelesnek. (A vád nagy része ugyanis a vádlottak nyomozati és ügyészi szakban tett, egymást terhelő vallo­másain alapult, ezeket a vallomásokat azon­ban a vádlottak a tárgyalás alkalmával sorra visszavonták.) Összességében a védők védenceik fel­mentését, megrovását, esetleg felfüggesztett fogházbüntetés kiszabását kérték. Ökölminősítés Vaskuti András tanácsa meglepetésre nem a „nemzeti, népi, faji vagy vallási cso­port elleni" bűncselekményben, hanem többrendbeli, aljas indokból elkövetett sú­lyos testi sértés, garázdaság, egy rendbeli kifosztás, valamint orgazdaság bűntettében találta bűnösnek a vádlottakat. (Információ­ink szerint az eltérő minősítés nem befolyá­solta jelentősen a kiszabott büntetések nagy­ságát.) A bíró az indoklásban elmondta, hogy tisztán a törvény szövegét tekintve a 156. § is alkalmazható lenne, de a cselekmé­nyek nem az emberiség, hanem a közrend, a biztonság, a testi épségéhez való jog ellen irányultak, s így inkább a 179. § és a 271. § alkalmazása a helyénvaló. Vaskuti András kiemelte, hogy bár a vád­lottak nem azért állnak a bíróság előtt, mert skinheadek, hanem azért, mert bűncselek­ményeket követtek el, a bűnügy szempont­jából mégsem mellékes a vádlottak skin­head mivolta, mert ez és a hozzá kapcsoló­dó ideológia szolgáltatott okot a vádiratban felsorolt 8 színes bőrű, 5 arab, 6 cigány és 2 * Általában a piros bélésű, kiforduott bomber dzsekivel jelzik a skinhea­dek, hogy a tudok aljára­ léptek, magyar, nem cigány (de cigánynak látszó) ember elleni támadásra. (Ugyanez szolgált az „aljas indokból elkövetett" minősítés alapjául is: a sértettek egyszer sem adtak okot a támadásokra, kizárólag a bőrük színe volt az, amiért súlyosan bántalmazták őket.) A bíróság azért sem tekintette egyszerű „balhéknak" a történteket, mert bebizonyo­sodott, hogy az elkövetők­­ akár skinhead­­nek vallották magukat, akár nem­­ felfegy­verkezve, kifejezetten verekedési szándék­kal gyűltek össze a különböző helyszíne­ken. Aki „nem csinált semmit", az is tisztá­ban volt a vonulás céljával, és jelenlétével támogatta a többieket. Elutasította azt a főleg Porubszky István (alias Potyka bácsi) és köre által hangozta­tott nézetet, miszerint a skinheadek valójá­ban derék, népi érzületű fiatalok volnának, és csupán a honért érzett aggodalom ser­kenti néha meggondolatlan tettekre őket. A bíróság nem talált összefüggést az erdélyi magyarság sorsáért való aggódás és a színes bőrű diákok megverése között. A skinhead­­mozgalom Angliában, a hatvanas évek vé­gén, a hippimozgalom ellenfeleként lépett fel - tehát nem kifejezetten nemzeti eredetű -, és tagjai az amerikai hadsereg egyik elit alakulatának tagjaihoz, a skin-neckekhez (a bőrnyakúakhoz) kívántak hasonlítani. A kihirdetés után az ügyész téves minősí­tés miatt súlyosbításért, a védők legtöbbje pedig szintén téves minősítés miatt enyhíté­sért, illetve felmentésért fellebbezett. A per tehát nem ért véget, csak szünetel. Egyedül csak Sz. R. várja fogházban a további fejle­ményeket, mert néhány napja a buszon megrugdosott egy külföldi követségi dolgo­zót. ANGSTER LÁSZLÓ Ütőemberek A gyilkossággal vádolt skinhead ügyvédje beszél A Danyi Zoltán meggyilkolásával vádolt két skinhead egyike, egy tizenöt éves fiú a vizsgálati fogságban öngyilkos lett. Búcsúlevelében azt írta, hogy nem tud tovább élni azzal a gondolattal, hogy egy ember halálát okozta. A fiú számára szülei nem fogadtak ügyvédet, még a kirendelt ügyvédjével sem vet­ték fel a kapcsolatot. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság által kirendelt ügyvéd nem is találkozott védencével. Magyarfi Krisztián a letartóztatásától az öngyilkosságáig eltelt három hétben eléggé elhagyatottnak érezhette magát. Magyarfi Krisztián búcsúlevelében azt kérte, hogy bomberdzsekiben és Mar­tens bakancsban temessék el. A bomberdzsekik és Martens bakancsok között bizonyára nem volt elhagyatott. Bizonyára ezért ragaszkodott hozzájuk. Az alábbiakban a másik gyanúsított, a 16 éves H. Cs. meghatalmazott ügyvéd­je, dr. Németh Lajos beszél. Dr. Németh Lajos: November 7-én, szombaton, hajnali öt órakor csöngött a telefon. A Salgótarjáni Városi Rendőrka­pitányságról hívott Lopatovszky Dezső őrnagy azzal, hogy november 6-án skin­headek agyonütöttek egy cigányt, a tette­seket őrizetbe vették, és kezdenék a ki­hallgatást, de ügyvéd nélkül nem akarják, különös tekintettel arra, hogy fiatalkorú­ak. A kapitányságon meglepetésemre egy katonás hajviseletű, rendezett küllemű, kellemes megjelenésű fiatalemberrel talál­koztam, aki rendkívül értelmesen és intel­ligensen tárta elém a tényeket. Elmondta, hogy több barátjával együtt a Pikoló presszóban italoztak, beszélgettek és éne­keltek. Beszélő: Mennyit ittak, hogy ilyen jó hangulatban voltak? N. L.: Védencem esetében ital hatása szóba sem jöhet, mert egész napi fogyasz­tása egy deci vörösbor volt kólával. A tár­saság tizenöt tagból állt, de egyikük sem volt részeg. Pedig úgy leihatták volna magukat, mint egy frontharcos-összejö­vetelen, mivel a presszós mind a tizenöt fiatalkorút kiszolgálta! Beszélő: Akkor mitől fakadtak dalra? N. L.: Egyszerűen jó kedvük volt Beszélő: A presszótulajdonos felesége, aki aznap este felszolgált, azt állította, hogy a fiúk irredenta dalokat harsogtak.

Next