Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-05 / 49. szám - BELFÖLD - Szőke Zsuzsa: Ütőemberek - A gyilkossággal vádolt skinhead ügyvédje beszél
10_________ 1992. december 5. Belföld csoportnak. A jellegzetes szerelés nem a csoportba tartozás jele, csupán divatból hordják a fiatalok; régen a hosszú haj volt a divat, ma a rövid. A bomberdzsekinek sincs semmi köze a skinheadséghez; egyszerűen ez a legolcsóbb kabát, és kevés pénzért nem is lehet másmilyet kapni. (Egy védő megkockáztatta azt a költői kérdést is, hogy vajon őt is skinheadként kellene-e elítélni, ha történetesen piros bélésű zakójában érkezik a tárgyalásra?) Többen érveltek úgy, hogy védencük „nem csinált semmit", csak ment a csoporttal. Ha őket is elítélik, akkor ezzel az erővel a Szabadság-szobrot is el lehetne ítélni, ha valamilyen bűncselekmény történik a közelében - állította egy védő. Többen óvtak a kollektív büntetés alkalmazásától; kiemelték, hogy a vádlottak nagy száma ellenére csak személyre szóló büntetésnek lehet helye a személyes felelősség megállapítása után. Volt, aki a csoportképződés folyamatát elemezte szociálpszichológiai szempontból, hangsúlyozva, hogy a periférián lévő emberek felelőssége egészen más, mint a központban lévőké. Volt olyan védő is, aki nemcsak a 156. §-t, de az egész jogrendet meg kívánta változtatni. Beszédében a Csemegi Kódexhez kívánt visszatérni, amely - ellentétben a mai magyar jogrenddel - csak a bíróság előtt tett vallomást fogadja el hitelesnek. (A vád nagy része ugyanis a vádlottak nyomozati és ügyészi szakban tett, egymást terhelő vallomásain alapult, ezeket a vallomásokat azonban a vádlottak a tárgyalás alkalmával sorra visszavonták.) Összességében a védők védenceik felmentését, megrovását, esetleg felfüggesztett fogházbüntetés kiszabását kérték. Ökölminősítés Vaskuti András tanácsa meglepetésre nem a „nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni" bűncselekményben, hanem többrendbeli, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés, garázdaság, egy rendbeli kifosztás, valamint orgazdaság bűntettében találta bűnösnek a vádlottakat. (Információink szerint az eltérő minősítés nem befolyásolta jelentősen a kiszabott büntetések nagyságát.) A bíró az indoklásban elmondta, hogy tisztán a törvény szövegét tekintve a 156. § is alkalmazható lenne, de a cselekmények nem az emberiség, hanem a közrend, a biztonság, a testi épségéhez való jog ellen irányultak, s így inkább a 179. § és a 271. § alkalmazása a helyénvaló. Vaskuti András kiemelte, hogy bár a vádlottak nem azért állnak a bíróság előtt, mert skinheadek, hanem azért, mert bűncselekményeket követtek el, a bűnügy szempontjából mégsem mellékes a vádlottak skinhead mivolta, mert ez és a hozzá kapcsolódó ideológia szolgáltatott okot a vádiratban felsorolt 8 színes bőrű, 5 arab, 6 cigány és 2 * Általában a piros bélésű, kiforduott bomber dzsekivel jelzik a skinheadek, hogy a tudok aljára léptek, magyar, nem cigány (de cigánynak látszó) ember elleni támadásra. (Ugyanez szolgált az „aljas indokból elkövetett" minősítés alapjául is: a sértettek egyszer sem adtak okot a támadásokra, kizárólag a bőrük színe volt az, amiért súlyosan bántalmazták őket.) A bíróság azért sem tekintette egyszerű „balhéknak" a történteket, mert bebizonyosodott, hogy az elkövetők akár skinheadnek vallották magukat, akár nem felfegyverkezve, kifejezetten verekedési szándékkal gyűltek össze a különböző helyszíneken. Aki „nem csinált semmit", az is tisztában volt a vonulás céljával, és jelenlétével támogatta a többieket. Elutasította azt a főleg Porubszky István (alias Potyka bácsi) és köre által hangoztatott nézetet, miszerint a skinheadek valójában derék, népi érzületű fiatalok volnának, és csupán a honért érzett aggodalom serkenti néha meggondolatlan tettekre őket. A bíróság nem talált összefüggést az erdélyi magyarság sorsáért való aggódás és a színes bőrű diákok megverése között. A skinheadmozgalom Angliában, a hatvanas évek végén, a hippimozgalom ellenfeleként lépett fel - tehát nem kifejezetten nemzeti eredetű -, és tagjai az amerikai hadsereg egyik elit alakulatának tagjaihoz, a skin-neckekhez (a bőrnyakúakhoz) kívántak hasonlítani. A kihirdetés után az ügyész téves minősítés miatt súlyosbításért, a védők legtöbbje pedig szintén téves minősítés miatt enyhítésért, illetve felmentésért fellebbezett. A per tehát nem ért véget, csak szünetel. Egyedül csak Sz. R. várja fogházban a további fejleményeket, mert néhány napja a buszon megrugdosott egy külföldi követségi dolgozót. ANGSTER LÁSZLÓ Ütőemberek A gyilkossággal vádolt skinhead ügyvédje beszél A Danyi Zoltán meggyilkolásával vádolt két skinhead egyike, egy tizenöt éves fiú a vizsgálati fogságban öngyilkos lett. Búcsúlevelében azt írta, hogy nem tud tovább élni azzal a gondolattal, hogy egy ember halálát okozta. A fiú számára szülei nem fogadtak ügyvédet, még a kirendelt ügyvédjével sem vették fel a kapcsolatot. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság által kirendelt ügyvéd nem is találkozott védencével. Magyarfi Krisztián a letartóztatásától az öngyilkosságáig eltelt három hétben eléggé elhagyatottnak érezhette magát. Magyarfi Krisztián búcsúlevelében azt kérte, hogy bomberdzsekiben és Martens bakancsban temessék el. A bomberdzsekik és Martens bakancsok között bizonyára nem volt elhagyatott. Bizonyára ezért ragaszkodott hozzájuk. Az alábbiakban a másik gyanúsított, a 16 éves H. Cs. meghatalmazott ügyvédje, dr. Németh Lajos beszél. Dr. Németh Lajos: November 7-én, szombaton, hajnali öt órakor csöngött a telefon. A Salgótarjáni Városi Rendőrkapitányságról hívott Lopatovszky Dezső őrnagy azzal, hogy november 6-án skinheadek agyonütöttek egy cigányt, a tetteseket őrizetbe vették, és kezdenék a kihallgatást, de ügyvéd nélkül nem akarják, különös tekintettel arra, hogy fiatalkorúak. A kapitányságon meglepetésemre egy katonás hajviseletű, rendezett küllemű, kellemes megjelenésű fiatalemberrel találkoztam, aki rendkívül értelmesen és intelligensen tárta elém a tényeket. Elmondta, hogy több barátjával együtt a Pikoló presszóban italoztak, beszélgettek és énekeltek. Beszélő: Mennyit ittak, hogy ilyen jó hangulatban voltak? N. L.: Védencem esetében ital hatása szóba sem jöhet, mert egész napi fogyasztása egy deci vörösbor volt kólával. A társaság tizenöt tagból állt, de egyikük sem volt részeg. Pedig úgy leihatták volna magukat, mint egy frontharcos-összejövetelen, mivel a presszós mind a tizenöt fiatalkorút kiszolgálta! Beszélő: Akkor mitől fakadtak dalra? N. L.: Egyszerűen jó kedvük volt Beszélő: A presszótulajdonos felesége, aki aznap este felszolgált, azt állította, hogy a fiúk irredenta dalokat harsogtak.