Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-26 / 39. szám - OKTATÁS - Török Monika: Bérfagyasztó
40________________ 1992. szeptember 26. Oktatás „megelőzi a szükséges alaptanterveket". Miközben még az a törvény sem létezik, amely az alaptanterveket előirányozza. Az általános pénzhiányban sikerként könyveli el a nemzetiségekért felelős minisztériumi tisztségviselő, hogy szerzett pénzt a nemzetiségi szakfelügyelői hálózat létrehozására. Arról azonban nem esik szó, hogy maguknak a nemzetiségeknek jut-e intézményes szerep a szakfelügyelői hálózat feladatainak meghatározásában, a személyek kiválasztásában, az igényekhez és lehetőségekhez illeszkedő hálózat kialakításában, munkájának ellenőrzésében. A döntés alapja a kormány ez év márciusi határozata a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásának és művelődésének helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. A határozat már tervezet formájában sem nyerte el a kisebbségi szervezetek tetszését. A Kisebbségi Kerekasztal úgy vélekedett a határozatról, hogy az ellentétes a kisebbségek kulturális autonómiájának elvével és a készülő kisebbségi törvény szellemével. A határozatból ugyanis teljesen hiányzik maguknak a kisebbségeknek a szerepe a célok, feladatok kijelölésében, a végrehajtásban és ellenőrzésben. Az állami pénzből, a minisztériumi Tankönyvkiadó gondozásában megjelenő - szimbolikus mennyiségű - nemzetiségi könyvek kiadói tervébe eddig beleszólhattak az érintett kisebbségek a Nemzetiségi Szerkesztőségi Tanács útján. 1991 februárja óta azonban nem szólhatnak, mert az illetékesek egyszerűen nem hívják össze a NSZT-t, s most, annak ellenére, hogy az NSZT nem szűnt meg, a nemzetiségi közösségek részvétele és tudta nélkül létrehozott pályázati rendszer útján akarnak dönteni arról, hogy melyik nemzetiség melyik könyve jelenhet meg állami pénzen (más forrás ugyanis erre egyelőre nincs). A nemzetiségi törvény tervezete elfogadja a kulturális autonómia elvét, és megengedi a kisebbségi önkormányzatoknak oktatási intézmények létrehozását, működtetését és bizonyos feltételek mellett átvételét a jelenlegi fenntartóktól. Továbbá az országos kisebbségi önkormányzatot illetné az a jog, hogy meghatározza a nemzetiségi oktatás „törzsanyagát". A javaslatnak egy kis hibája van: hogy tudniillik a fenti jogosítványokkal felruházott szervezeti forma a nemzetiségi csoportok túlnyomó többségére nem illeszthető rá. A közoktatási törvény legutóbbi változata pedig már, noha alaposan foglalkozik a nemzetiségekkel, nem is fogadja el a kisebbségek kulturális autonómiájának elvét, nem vesz tudomást az alkotmányban is szereplő kisebbségi önkormányzatokról, így például nem is szerepelteti őket a lehetséges állami működtetők-fenntartók között. (Noha erre a hiányosságra a kisebbségek már a korábbi változatoknál is felhívták a figyelmet.) A tervezet szerint a kisebbségeknek nincs külön beleszólásuk a nevelési-oktatási intézmények létrehozásába, pedagógiai programjainak elfogadásába, vezetőinek kinevezésébe. A Nemzeti Alaptanterv mellől hiányoznak a nemzetiségi országos alaptantervek, csak az ajánlott iskolai tanterv szintjén jelentkezhetnek a nemzetiségi különigények. Ezek elbírálása azonban kizárólag a miniszter hatáskörébe tartozik, akárcsak a vizsgakövetelmények és a tankönyvvé nyilvánítás feltételeinek meghatározása. A kisebbségeknek mindebbe nincs intézményesített beleszólásuk. A szolgáltató intézmények, a tanügyigazgatás intézményei, a szakmai tanácsadás, a felügyelet, az ellenőrzés, a módszertani szolgáltatások, az oktatásfejlesztés, valamint a közoktatás országos irányítása terén sem biztosítja a tervezet a kisebbségek intézményesített részvételét, érdekeik érvényesülését. A tervezett Közoktatáspolitikai Tanácsba sem várják az egyes kisebbségek képviselőit. Úgy látszik, hogy a kisebbségek szava csak akkor számít, ha szét akarják szedni az iskolájukat, de nem számít, ha össze akarják rakni... LÁSZTITY PÉTER BÉRFAGYASZTÓ... Mint az ismeretes, 1992. szeptember 1-jétől az oktatási ágazatban dolgozók bérét 2000 Ft-tal megemelték. Az emelésből azonban minisztériumi döntés alapján kimaradtak az alapítványi és magániskolákban dolgozó pedagógusok. Ezt a kirekesztő döntést a tiltakozások hatására megváltoztatták. A tiltakozásban a Magyar Alapítványi, Egyesületi és Magánoktatási Intézmények Egyesülete járt az élen. Az egyesület elnökével, Várhegyi Györggyel készült az alábbi beszélgetés. Várhegyi György: Meglepetéssel értesültünk arról, hogy a közoktatási minisztérium azt a parlamenti döntést, amely a pedagógusok bérének felemelésére kötelezte, úgy hajtotta végre, hogy az alapítványi és magániskolákban dolgozókat különböző indokok alapján kihagyta belőle. Különösen meglepett minket a helyettes államtitkár magyarázata. Ő először is azt részletezte, hogy az egyházi iskolák pedagógusai miért részesülnek a béremelésben. Azért, mert az egyházi iskolák részt vállaltak az önkormányzati oktatási feladatok ellátásában, erre szerződést is kötöttek az önkormányzatokkal. Ez így igaz, de minden Magyarországon működő, engedélyezett iskola csak így működhet, tehát az alapítványi és magániskolák is ugyanúgy szerződésben vállalták az oktatási feladatok teljesítését. Jogilag tehát semmiféle különbség nincs a különféle fenntartású iskolák között. A másik indok az volt, hogy az egyházi és az önkormányzati iskolákban dolgozó pedagógusoknak „köztudomásúlag" alacsonyabb a bére, mint az alapítványi és magániskolákban dolgozóknak. Az államtitkár-helyettes asszony igen figyelemreméltó módon hangsúlyozta, hogy a fizetések nagyságára nekik ugyan semmi rálátásuk nincsen, de ezt az adóhatóság pontosan meg tudja mondani. Beszélő: Igaz ez? - A mi ismereteink szerint nincs nagy különbség, sőt nem egy olyan alapítványi pedagógusról tudunk, akinek a bére jóval kisebb, mint az önkormányzati vagy egyházi iskolákban dolgozóké. .De már maga a szemlélet is elfogadhatatlan. A parlamenti döntés arról szól, és ezt a költségvetési törvény is rögzíti, hogy az az oktatási ágazatban dolgozóknak jár a béremelés, és nemcsak a közalkalmazottaknak. Eddig a számtalan oktatási törvénytervezetben a minisztérium azt az álláspontot képviselte, hogy fenntartótól függetlenül egyenlő elbánásban kell részesíteni mindazokat az intézményeket, amelyek részt vállalnak az állami oktatási feladatok elvégzésében. Ezzel az elvvel azonban a kirekesztő döntés ellentétes. Beszélő: Hány iskola tagja az egyesületnek? - Idén szeptemberben kilencven-egynéhány magán- és alapítványi iskola kezdte meg működését az országban, szemben a tavalyi hetven-egynéhánnyal. Egyesületünknek jelenleg ötvenkét intézmény a tagja. Ezek között óvodától egyetemig minden intézménytípus megtalálható. A szakképző, a szakképesítést adó iskolák száma a legkisebb. Ezekben az iskolákban a szülők, a pedagógusok és a gyerekek egyfajta új, alternatív pedagógiai kultúrát fejlesztenek ki, új tanterveket, új taneszközöket, új módszereket dolgoznak ki. A béremelés ügyében mi már augusztus 26-án levelet írtunk a közoktatási miniszternek, a parlament kulturális és közoktatási bizottságának, valamint az önkormányzati bizottságnak. A három közül csak a kulturális és oktatási bizottság elnöke méltatott válaszra bennünket, ő azt írta, hogy levelünket átküldte az illetékes minisztériumnak. Bizonyára megérkezett. TÖRÖK MONIKA L-J I 11_L n