Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-26 / 39. szám - OKTATÁS - Török Monika: Bérfagyasztó

40________________ 1992. szeptember 26. Oktatás „megelőzi a szükséges alaptanterveket". Miközben még az a törvény sem létezik, amely az alaptan­terveket előirányozza. Az általános pénzhiányban sikerként könyveli el a nemzetiségekért felelős mi­nisztériumi tisztségviselő, hogy szerzett pénzt a nemzetiségi szakfelügyelői háló­zat létrehozására. Arról azonban nem esik szó, hogy maguknak a nemzetisé­geknek jut-e intézményes szerep a szak­­felügyelői hálózat feladatainak meghatá­rozásában, a személyek kiválasztásában, az igényekhez és lehetőségekhez illeszke­dő hálózat kialakításában, munkájának ellenőrzésében. A döntés alapja a kor­mány ez év márciusi határozata a ma­gyarországi nemzeti és etnikai kisebbsé­gek oktatásának és művelődésének hely­zetéről és fejlesztésének feladatairól. A határozat már tervezet formájában sem nyerte el a kisebbségi szervezetek tetszé­sét. A Kisebbségi Kerekasztal úgy véleke­dett a határozatról, hogy az ellentétes a kisebbségek kulturális autonómiájának elvével és a készülő kisebbségi törvény szellemével. A határozatból ugyanis telje­sen hiányzik maguknak a kisebbségek­nek a szerepe a célok, feladatok kijelölé­sében, a végrehajtásban és ellenőrzésben. Az állami pénzből, a minisztériumi Tankönyvkiadó gondozásában megjelenő - szimbolikus mennyiségű - nemzetiségi könyvek kiadói tervébe eddig beleszól­hattak az érintett kisebbségek a Nemzeti­ségi Szerkesztőségi Tanács útján. 1991 februárja óta azonban nem szólhatnak, mert az illetékesek egyszerűen nem hív­ják össze a NSZT-t, s most, annak ellené­re, hogy az NSZT nem szűnt meg, a nem­zetiségi közösségek részvétele és tudta nélkül létrehozott pályázati rendszer út­ján akarnak dönteni arról, hogy melyik nemzetiség melyik könyve jelenhet meg állami pénzen (más forrás ugyanis erre egyelőre nincs). A nemzetiségi törvény tervezete elfo­gadja a kulturális autonómia elvét, és megengedi a kisebbségi önkormányza­toknak oktatási intézmények létrehozá­sát, működtetését és bizonyos feltételek mellett átvételét a jelenlegi fenntartóktól. Továbbá az országos kisebbségi önkor­mányzatot illetné az a jog, hogy meghatá­rozza a nemzetiségi oktatás „törzsanya­gát". A javaslatnak egy kis hibája van: hogy tudniillik a fenti jogosítványokkal felruházott szervezeti forma a nemzetisé­gi csoportok túlnyomó többségére nem il­leszthető rá. A közoktatási törvény leg­utóbbi változata pedig már, noha alapo­san foglalkozik a nemzetiségekkel, nem is fogadja el a kisebbségek kulturális auto­nómiájának elvét, nem vesz tudomást az alkotmányban is szereplő kisebbségi ön­­kormányzatokról, így például nem is sze­repelteti őket a lehetséges állami működ­tetők-fenntartók között. (Noha erre a hiá­nyosságra a kisebbségek már a korábbi változatoknál is felhívták a figyelmet.) A tervezet szerint a kisebbségeknek nincs külön beleszólásuk a nevelési-oktatási in­tézmények létrehozásába, pedagógiai programjainak elfogadásába, vezetőinek kinevezésébe. A Nemzeti Alaptanterv mellől hiányoznak a nemzetiségi orszá­gos alaptantervek, csak az ajánlott iskolai tanterv szintjén jelentkezhetnek a nemze­tiségi különigények. Ezek elbírálása azonban kizárólag a miniszter hatásköré­be tartozik, akárcsak a vizsgakövetelmé­nyek és a tankönyvvé nyilvánítás feltéte­leinek meghatározása. A kisebbségeknek mindebbe nincs intézményesített beleszó­lásuk. A szolgáltató intézmények, a tan­ügyigazgatás intézményei, a szakmai ta­nácsadás, a felügyelet, az ellenőrzés, a módszertani szolgáltatások, az oktatásfej­lesztés, valamint a közoktatás országos irányítása terén sem biztosítja a tervezet a kisebbségek intézményesített részvételét, érdekeik érvényesülését. A tervezett Köz­oktatáspolitikai Tanácsba sem várják az egyes kisebbségek képviselőit. Úgy látszik, hogy a kisebbségek szava csak akkor számít, ha szét akarják szedni az iskolájukat, de nem számít, ha össze akarják rakni... LÁSZTITY PÉTER BÉRFAGYASZTÓ... Mint az ismeretes, 1992. szeptember 1-jétől az oktatási ágazatban dolgozók bérét 2000 Ft-tal megemelték. Az emelésből azonban minisztériumi döntés alapján ki­maradtak az alapítványi és magániskolákban dolgozó pedagógusok. Ezt a kire­kesztő­ döntést a tiltakozások hatására megváltoztatták. A tiltakozásban a Magyar Alapítványi, Egyesületi és Magánoktatási Intézmények Egyesülete járt az élen. Az egyesület elnökével, Várhegyi Györggyel készült az alábbi beszélgetés. Várhegyi György: Meglepetéssel értesül­tünk arról, hogy a közoktatási minisztérium azt a parlamenti döntést, amely a pedagó­gusok bérének felemelésére kötelezte, úgy hajtotta végre, hogy az alapítványi és ma­gániskolákban dolgozókat különböző indo­kok alapján kihagyta belőle. Különösen meglepett minket a helyettes államtitkár magyarázata. Ő először is azt részletezte, hogy az egyházi iskolák pedagógusai miért részesülnek a béremelésben. Azért, mert az egyházi iskolák részt vállaltak az önkor­mányzati oktatási feladatok ellátásában, er­re szerződést is kötöttek az önkormányza­tokkal. Ez így igaz, de minden Magyaror­szágon működő, engedélyezett iskola csak így működhet, tehát az alapítványi és ma­gániskolák is ugyanúgy szerződésben vál­lalták az oktatási feladatok teljesítését. Jogi­lag tehát semmiféle különbség nincs a kü­lönféle fenntartású iskolák között. A másik indok az volt, hogy az egyházi és az önkormányzati iskolákban dolgozó pedagógusoknak „köztudomásúlag" alacso­nyabb a bére, mint az­ alapítványi és magán­iskolákban dolgozóknak. Az államtitkár-he­lyettes asszony igen figyelemreméltó mó­don hangsúlyozta, hogy a fizetések nagysá­gára nekik ugyan semmi rálátásuk nincsen, de ezt az adóhatóság pontosan meg tudja mondani. Beszélő: Igaz ez? - A mi ismereteink szerint nincs nagy kü­lönbség, sőt nem egy olyan alapítványi pe­dagógusról tudunk, akinek a bére jóval ki­sebb, mint az önkormányzati vagy egyházi iskolákban dolgozóké. .De már maga a szemlélet is elfogadhatatlan. A parlamenti döntés arról szól, és ezt a költségvetési tör­vény is rögzíti, hogy az­ az oktatási ágazatban dolgozóknak jár a béremelés, és nemcsak a közalkalmazottaknak. Eddig a számtalan oktatási törvényterve­zetben a minisztérium azt az álláspontot képviselte, hogy fenntartótól függetlenül egyenlő elbánásban kell részesíteni mind­azokat az intézményeket, amelyek részt vál­lalnak az állami oktatási feladatok elvégzé­sében. Ezzel az elvvel azonban a kirekesztő döntés ellentétes. Beszélő: Hány iskola tagja az egyesületnek? - Idén szeptemberben kilencven-egyné­­hány magán- és alapítványi iskola kezdte meg működését az országban, szemben a tavalyi hetven-egynéhánnyal. Egyesüle­tünknek jelenleg ötvenkét intézmény a tag­ja. Ezek között óvodától egyetemig minden intézménytípus megtalálható. A szakképző, a szakképesítést adó iskolák száma a legki­sebb. Ezekben az iskolákban a szülők, a pe­dagógusok és a gyerekek egyfajta új, alter­natív pedagógiai kultúrát fejlesztenek ki, új tanterveket, új taneszközöket, új módszere­ket dolgoznak ki. A béremelés ügyében mi már augusztus 26-án levelet írtunk a közok­tatási miniszternek, a parlament kulturális és közoktatási bizottságának, valamint az önkormányzati bizottságnak. A három kö­zül csak a kulturális és oktatási bizottság el­nöke méltatott válaszra bennünket, ő azt ír­ta, hogy levelünket átküldte az illetékes mi­nisztériumnak. Bizonyára megérkezett. TÖRÖK MONIKA L-J I 11_L n

Next