Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-02-13 / 6. szám - KÜLFÖLD - Gyurovszky S. László: Pozsonyi színjátékok

32 1993. február 13. GYUROVSZKY S. LÁSZLÓ Pozsonyi színjátékok Az elmúlt héten Szlovákiában néhány nap leforgása alatt tucatnyi víz­választó esemény történt. A háromoldalú egyeztetőtanácson a kormány merev és elutasító álláspontja miatt a szakszervezetek otthagyták a megbeszélést, és általános sztrájkkal fenyegetőznek. A Vállalkozók Szövetsége össztűz alá vette a kabinet adó- és hitelpolitikáját. Kudarc­ba fulladt a köztársasági elnök ünnepélyesnek szánt megválasztása. Csehország felmondta a számára már kényelmetlenné vált pénzügyi uniót az egyre zavarosabb politikát folytató Szlovákiával. Komoly re­pedések támadtak Meciar pártján, a HZDS-en belül. És minden jel arra mutat: ez még csak a kezdet. Meciar pártja, a Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalom (HZDS) hibát hibá­ra halmoz, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a nagy hanggal követelt önállóság megvalósítására sem koncepcióval, sem szakembergárdával nem rendelke­zett. Egyre-másra igazolódik be az a korábbi vélemény, hogy Meciarék csak zsarolni akarták Prágát az önállósággal, s maguk lepődtek meg legjobban, ami­kor Klausék komolyan vették a szlovák követeléseket, és nem gördítettek aka­dályt Pozsony „emancipációs" törekvé­sei elé. Meciar titkos tárgyalásai Az eseményekből arra lehet követ­keztetni, hogy a HZDS kezdi elveszíte­ni a fejét. Nemrég például a parlament - a kormány javaslatára - olyan társa­dalombiztosítási törvényt fogadott el, mely lényegében megbénította a gyer­meksegély és az állami szociális hozzá-1'' járulás kifizetését. Miután a háromol­dalú egyeztetőtanácson a szakszerveze­tek hiába próbálták rávenni a kabinet jelen lévő tagjait az általános elégedet­lenséggel fenyegető helyzet elkerülésé­re, a tanács felbomlott, és a szakszerve­zeti vezetők elhagyták a termet. Ezt kö­vetően a kormány ahelyett, hogy - menteni, ami menthető - kifizette volna a családok költségvetéséből olyannyira hiányzó szociális juttatásokat, Meciar szavaival élve olcsó kis színjátéknak ne­vezte a szakszervezetek kétségbeesett tiltakozását. Mindez csupán olaj volt a tűzre, s a kormány végül egy nyílt tévé­vitában volt kénytelen elismerni súlyos tévedéseit. Ma már a szlovákiai átlagpolgár szá­mára is nyilvánvaló, hogy az ünnepé­lyesen kikiáltott önállóságnak és a „nemzeti büszkeségnek" súlyos ára lesz. Nemrég derült ki például, hogy az önállósodás után Szlovákiának nem lesz mivel fizetni a cseh termékek egy részéért, s az így keletkező éves fizetési hiány több mint 10 milliárd koronát tesz majd ki. A nyilvánosság előtt min­dig oly magabiztos Meciar kénytelen volt máris meghunyászkodni, s rohan­ni Klaushoz: 10 milliárd koronás köl­csönt kért tőle egy titkos találkozón. Ja­nuár elseje óta a szlovák pénzintézetek vezetői is külföldön töltik idejük nagy részét, tevékenységük fő célja most: hi­telek szerzése. A rebellis mohikánok Mindezek után különösnek tűnhet, miért akadályozta meg a szlovák kor­mány az utolsó pillanatban Milan Knazko tervezett brüsszeli útját, ahol pedig a politikai tárgalások mellett je­lentős üzleti megbeszélések is várták a szlovák féü/ügy­minisztert. Első látásra azért is furcsa ez, mivel egynéhány tit­kos ukrajnai és oroszországi utat leszá­mítva az önálló Szlovákia nem dicse­kedhet kiterjedt külföldi diplomáciai aktivitással, helyzetére egyre inkább az elszigetelődés a legtalálóbb kifejezés. Pozsony. A Katonai Kiegészítő Parancsnokság. Letűnt díszletek? Külföld

Next