Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-05-29 / 21. szám
2_____________ 1993. május 29. Török Monika: Déjá vu. Surányi Dezső: Kibeszélő a ceglédi iskolaügyben (Beszélő, 1993. május 1., május 22.) Tisztelt Surányi Dezső! Nem értem, mit vet a szememre a ceglédi Mészáros Lőrinc Általános Iskola átadásának kapcsán. Ha figyelmesen elolvassa az írást, abból a következők derülnek ki: 1. A helyi katolikus egyház jogosan igényli vissza hajdanvolt iskoláját. 2. Cegléd város önkormányzata egyhangúlag megszavazta a visszaadási határozatot. 3. Az 1991. évi XX. törvény 100. §-ának (3) bekezdése előírja az összes érintettel való előzetes egyeztetést. Ezt a törvényt a képviselő-testület figyelmen kívül hagyta. (A törvény létéről sem Mácz István polgármester, sem dr. Kálmán Attila közművelődési és közoktatási államtitkár nem akart tudni.) 4. Az érintett iskola nevelőtestületét és az odajáró gyermekek szüleit senki nem kérdezte meg sem előzetesen, sem pedig pótlólag. 5. A nevelőtestület és a szülői munkaközösség elutasítólag foglalt állást a visszaadással kapcsolatban, és törvényi kötelezettség elmulasztása gyanújával a megye köztársasági megbízottjához fordult. 6. Dr. Skultéty Sándor köztársasági megbízott törvényességi észrevételében felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy az előzetes egyeztetési eljárás elmaradása miatt az átadás jogszerűtlen volt. Kedves Surányi úr! A „balhét" az vigye el, aki csinálta. Esetünkben az a kormánypárti többségű önkormányzati testület, amelyik a „történelmi tények" ismeretében bár, de jogszerűtlenül járt el. És ehhez képest sokadrangú kérdés, ha egyáltalán kérdés lehet, hogy vajon a reformátusok és a katolikusok közül melyik felekezet tudhat nagyobb lélekszámot magáénak a városban. A Mészáros Lőrinc Általános Iskola átadása szempontjából pedig édesmindegy, milyen vallási dominancia volt a városi vezetésben a háború előtt. Hogy a helyi katolikus plébános az ügy körül támadt bonyodalmakat különféle sötét erők beavatkozásának - úgyis mint a sajtó, az SZDSZ, a Hit Gyülekezete - tudja be, nos, ennek pszichológiájához ajánlom mindenki szíves figyelmébe a parlament törvényhozói munkája során kibontakozó vitákat, ahol is a legtöbb szakmai és törvényességi aggályra a nemzetvesztés, nemzetidegenség, idegenszívűség stb. bélyege az „ellenérv". TÖRÖK MONIKA való, hogy ne tévessze össze a pecsenyekacsát a kacsanya pecsével! Egy monarchia akkor sem jár ebédelni - potyán - a Cundelba, ha mégannyira alkotmányos is. (Legfeljebb a monarcha) Nem tudom, hogy ahogy esik, úgy puffan liberálisoknál ismerik-e egyáltalán a kerekvonat és a korrektúra fogalmát? Véleményem szerint a legapróbb hibát sem szabad megengedni a Beszélőben. (Sem a cikkírói szótévesztést, sem a nyomdai tévesztést!) Tisztelettel: napra pontosan 1989. július 21 -e óta hűséges olvasójuk PETE ISTVÁN ny. gépészmérnök P. S.: Annyi talán beleférne az újságszerkesztési etikába, hogy három szót közöljenek arról, hol van, mint van, merre van Solt Ottilia?! ♦ Kedves Mérnök Úr! Az a helyzet, hogy túlságosan is jól ismerjük a korrektúra fogalmát. A kéziratban monarcha szerepelt, ez az első menetben átváltozott monarchiává, a második menetben visszaváltozott monarchává, a harmadik menetben újra átalakult monarchiám, a szerző pedig vicsorgott, amikor meglátta a lapban, hogy a monarcha helyett egy egész monarchia fogyasztja a magyar lazacot. Köszönöm, mérnök úr, hogy együtt dühöngött velünk. Elnézést kérünk az Olvasótól, a brit monarchiától és az egész monarchiától. r. s. p. s.: Köszönjük érdeklődését. Természetesen belefér az újságszerkesztési etikába, hogy újunk arról, mi van Solt Ottiliával, de úgy gondoltuk, azzal, hogy az utolsó, május 22-i számban saját kezű aláírásával megjelent egy cikke (a 3. oldalon) - ő maga közölte a kedves olvasókkal, hogy már - ami a gyógyulás jele - munkaképes és munkára kész. (a szerk.) Kőszeg Ferenc: Királynő a menhelyen. Odze György: Magyar történet (Beszélő, 1993. május 15., 22.) Magyar történet a királynőről, a Külügyminisztériumról, a Beszélőről és a menhelyről Az előző számban Odze György megvédte a Külügyminisztériumot a Beszélőtől, Kőszeg Ferenc megírta, hogy nem volt szándékában bármiért is hibáztatni a külügyet. Nos, a Külügyminisztérium a királynő Dankó utcai látogatásának előkészítésekor és később sem „baltázott el" semmit, de Kőszeg Ferenc cikke is igaz. Hogy lehet ez? Úgy, hogy ez egy magyar történet. Mivel mindketten pontokba szedték mondandójukat, engedtessék meg, hogy én is ezt tegyem. 1. A királynői látogatás kijelölt időpontja délután 3 óra volt. Ilyenkor a menhelyen - nyári működési rend szerint - sohasem tartózkodnak hajléktalanok! Az éjszakai szálláson estétől reggelig fogadjuk vendégeinket. Reggel távoznak (nem kevesen közülük ilyen körülmények között is munkavállalók!). Az ebédosztás az ingyenkonyhán 12- től 14 óráig tart. A nappali melegedő 25 fokos melegben természetesen nincs nyitva. A helyzet tökéletes ismeretében merült fel - talán a külügy, talán a követség részéről -, hogy szerencsés lenne, ha a királynő hajléktalanokkal is találkozna. Ezért hívtunk meg néhányat hajléktalan barátaink közül. (Egyébiránt a vizit elsőrendű célja a Magyarországon működő karitatív szervezetekkel való megismerkedés és a tevékenységük iránti szimpátia kifejezése volt!) 2. A „Köjál" sohasem záratta be a menhelyet! Nemcsak azért, mert már nem létezik Köjál, hanem mert erre semmi ok sincsen! Szükséges viszont minden középület felépültekor az építés során megbontott vízvezetéket fertőtleníteni, és utána mintát küldeni a közegészségügyi hatóságokhoz. A Dankó utca 9-ben április 30-án, pénteken egy új renovált épületrész átadása történt meg. Az innen küldött vízminta negatív eredménye - természetesen - nem érkezhetett meg a látogatás időpontjáig (május 5., szerda). „A többi néma csend" - lehetett volna, ha egy felületes bulvárhírlapíró nem szimatol szenzációt, és lapja a sületlenséget nem közli le a látogatás előtti napokban. Az már teljesen természetes jelenség, hogy az összes honi orgánum hiteles forrásnak fogadta el a kevéssé fényesnek ismert kollégát, és nem „hörpintett valódi világot". HASKÓ LÁSZLÓ az Oltalom Karitatív Egyesület tagja, a menhely akkori felelős vezetője A hét üzenetei (Beszélő, 1993. május 15.) Tisztelt Szerkesztőség! Még a laza liberális Beszélő munkatársától, Révész Sándortól is elvárná a jámbor és VisszaBeszélő □ ti: szaijd a Népszabadságot újságárustól? Olcsóbb, ha házhoz rendeli. Lapunk minden előfizetőjének 40% megtakarítást nyújtunk. Ez annyi, mintha évente majdnem öt hónapig vagy minden pénteken és szombaton ajándékba adnánk Önnek a Népszabadságot és a színes TÉVÉ-magazint.Az Ön kényelme ennyit megér nekünk. És friss hírekkel kezdheti a napot. NÉPSZABADSÁG Magyarország legkedveltebb napilapja.