Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-05-29 / 21. szám

2_____________ 1993. május 29. Török Monika: Déjá vu. Surányi Dezső: Kibeszélő a ceglédi iskolaügyben (Beszélő, 1993. május 1., május 22.) Tisztelt Surányi Dezső! Nem értem, mit vet a szememre a ceglédi Mészáros Lőrinc Általános Iskola átadásá­nak kapcsán. Ha figyelmesen elolvassa az írást, abból a következők derülnek ki: 1. A helyi katolikus egyház jogosan igényli vissza hajdanvolt iskoláját. 2. Cegléd város önkormányzata egyhan­gúlag megszavazta a visszaadási határo­zatot. 3. Az 1991. évi XX. törvény 100. §-ának (3) bekezdése előírja az összes érintettel való előzetes egyeztetést. Ezt a törvényt a képvi­selő-testület figyelmen kívül hagyta. (A tör­vény létéről sem Mácz István polgármester, sem dr. Kálmán Attila közművelődési és közoktatási államtitkár nem akart tudni.) 4. Az érintett iskola nevelőtestületét és az odajáró gyermekek szüleit senki nem kér­dezte meg sem előzetesen, sem pedig pót­lólag. 5. A nevelőtestület és a szülői munkakö­zösség elutasítólag foglalt állást a vissza­adással kapcsolatban, és törvényi kötele­zettség elmulasztása gyanújával a megye köztársasági megbízottjához fordult. 6. Dr. Skultéty Sándor köztársasági meg­bízott törvényességi észrevételében felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy az előze­tes egyeztetési eljárás elmaradása miatt az átadás jogszerűtlen volt. Kedves Surányi úr! A „balhét" az vigye el, aki csinálta. Esetünkben az a kormány­­párti többségű önkormányzati testület, amelyik a „történelmi tények" ismeretében bár, de jogszerűtlenül járt el. És ehhez ké­pest sokadrangú kérdés, ha egyáltalán kér­dés lehet, hogy vajon a reformátusok és a katolikusok közül melyik felekezet tudhat nagyobb lélekszámot magáénak a városban. A Mészáros Lőrinc Általános Iskola átadása szempontjából pedig édesmindegy, milyen vallási dominancia volt a városi vezetésben a háború előtt. Hogy a helyi katolikus plébános az ügy körül támadt bonyodalmakat különféle sö­tét erők beavatkozásának - úgyis mint a saj­tó, az SZDSZ, a Hit Gyülekezete - tudja be, nos, ennek pszichológiájához ajánlom min­denki szíves figyelmébe a parlament tör­vényhozói munkája során kibontakozó vitá­kat, ahol is a legtöbb szakmai és törvényes­ségi aggályra a nemzetvesztés, nemzetide­­genség, idegenszívűség stb. bélyege az „el­lenérv". TÖRÖK MONIKA való, hogy ne tévessze össze a pecsenyeka­csát a kacsanya pecsével! Egy monarchia akkor sem jár ebédelni - potyán - a Cundelba, ha mégannyira alkot­mányos is. (Legfeljebb a monarcha) Nem tudom, hogy ahogy esik, úgy puf­fan liberálisoknál ismerik-e egyáltalán a ke­­rek­vonat és a korrektúra fogalmát? Vélemé­nyem szerint a legapróbb hibát sem szabad megengedni a Beszélőben. (Sem a cikkírói szótévesztést, sem a nyomdai tévesztést!) Tisztelettel: napra pontosan 1989. július 21 -e óta hűséges olvasójuk PETE ISTVÁN ny. gépészmérnök P. S.: Annyi talán beleférne az újságszer­kesztési etikába, hogy három szót közölje­nek arról, hol van, mint van, merre van Solt Ottilia?! ♦ Kedves Mérnök Úr! Az a helyzet, hogy túlságosan is jól ismerjük a korrektúra fogalmát. A kéziratban monarcha szerepelt, ez az első menetben átváltozott monar­chiává, a második menetben visszaváltozott mo­­narchává, a harmadik menetben újra átalakult monarchiám, a szerző pedig vicsorgott, amikor meglátta a lapban, hogy a monarcha helyett egy egész monarchia fogyasztja a magyar lazacot. Köszönöm, mérnök úr, hogy együtt dühöngött velünk. Elnézést kérünk az Olvasótól, a brit monar­chiától és az egész monarchiától. r. s. p. s.: Köszönjük érdeklődését. Természetesen belefér az újságszerkesztési etikába, hogy újunk arról, mi van Solt Ottiliával, de úgy gondoltuk, azzal, hogy az utolsó, május 22-i számban saját kezű aláírásával megjelent egy cikke (a 3. olda­lon) - ő maga közölte a kedves olvasókkal, hogy már - ami a gyógyulás jele - munkaképes és munkára kész. (a szerk.) Kőszeg Ferenc: Királynő a menhelyen. Odze György: Magyar történet (Beszélő, 1993. május 15., 22.) Magyar történet a királynőről, a Külügyminisztériumról, a Beszélőről és a menhelyről Az előző számban Odze György meg­védte a Külügyminisztériumot a Beszélőtől, Kőszeg Ferenc megírta, hogy nem volt szándékában bármiért is hibáztatni a kül­­ügyet. Nos, a Külügyminisztérium a királynő Dankó utcai látogatásának előkészítésekor és később sem „baltázott el" semmit, de Kő­szeg Ferenc cikke is igaz. Hogy lehet ez? Úgy, hogy ez egy magyar történet. Mivel mindketten pontokba szedték mondandójukat, engedtessék meg, hogy én is ezt tegyem. 1. A királynői látogatás kijelölt időpontja délután 3 óra volt. Ilyenkor a menhelyen - nyári működési rend szerint - sohasem tar­tózkodnak hajléktalanok! Az éjszakai szállá­son estétől reggelig fogadjuk vendégeinket. Reggel távoznak (nem kevesen közülük ilyen körülmények között is munkaválla­lók!). Az ebédosztás az ingyenkonyhán 12- től 14 óráig tart. A nappali melegedő 25 fo­kos melegben természetesen nincs nyitva. A helyzet tökéletes ismeretében merült fel - talán a külügy, talán a követség részéről -, hogy szerencsés lenne, ha a királynő hajléktalanokkal is találkozna. Ezért hív­tunk meg néhányat hajléktalan barátaink közül. (Egyébiránt a vizit elsőrendű célja a Magyarországon működő karitatív szerveze­tekkel való megismerkedés és a tevékenységük iránti szimpátia kifejezése volt!) 2. A „Köjál" sohasem záratta be a menhe­­lyet! Nemcsak azért, mert már nem létezik Köjál, hanem mert erre semmi ok sincsen! Szükséges viszont minden középület fel­épültekor az építés során megbontott vízve­zetéket fertőtleníteni, és utána mintát külde­ni a közegészségügyi hatóságokhoz. A Dan­kó utca 9-ben április 30-án, pénteken egy új renovált épületrész átadása történt meg. Az innen küldött vízminta­ negatív eredménye - természetesen - nem érkezhetett meg a látogatás időpontjáig (május 5., szerda). „A többi néma csend" - lehetett volna, ha egy felületes bulvárhírlapíró nem szimatol szenzációt, és lapja a sületlenséget nem köz­li le a látogatás előtti napokban. Az már tel­jesen természetes jelenség, hogy az összes honi orgánum hiteles forrásnak fogadta el a kevéssé fényesnek ismert kollégát, és nem „hörpintett valódi világot". HASKÓ LÁSZLÓ az Oltalom Karitatív Egyesület tagja, a menhely akkori felelős vezetője A hét üzenetei (Beszélő, 1993. május 15.) Tisztelt Szerkesztőség! Még a laza liberális Beszélő munkatársá­tól, Révész Sándortól is elvárná a jámbor és­ VisszaBeszélő □ ti: szaij­d a Népszabadságot újságárustól? Olcsóbb, ha házhoz rendeli. Lapunk minden előfizetőjének 40% megtakarítást nyújtunk. Ez annyi, mintha évente majdnem öt hónapig vagy minden pénteken és szombaton ajándékba adnánk Önnek a Népszabadságot és a színes TÉVÉ-magazint.Az Ön kényelme ennyit megér nekünk. És friss hírekkel kezdheti a napot. NÉPSZABADSÁG Magyarország legkedveltebb napilapja.

Next