Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-02-13 / 6. szám - VITA - Bartus László: Németh Gézának

Vita: 31 1993. február 13. Válasz Németh Gézának Németh Géza református lelkész úr cik­kemre adott válaszát örömmel fogadtam, többek között azért is, mert a cikkemben le­írt tények valóságtartalmát helybenhagyta. Magával a vitával kapcsolatban úgy gon­dolom, hogy bizonyos vallási csoportok a társadalomra veszélyesek lehetnek, bár en­nek mértékét - bármilyen jóindulattal is ol­vasom a lelkész úr „kiáltványát" - nem lá­tom olyan súlyosnak, mint ő. Véleményem szerint a szektaügyben némelykor szélsősé­ges módon nyilvánult meg. A nyugati pél­dákra való hivatkozását és az abból levont konklúzióit egyoldalúnak és sarkítottnak érzem. A szekularizált nyugati világnézetek a demokratikus társadalmakban olyan fo­lyamatokat és formákat működtetnek, ame­lyek hatékonyan tudnak ellenállni a térsé­gükbe behatoló keleti világnézetekkel szem­ben is. Ez így volt az újkeleti hindu és a Krisna-mozgalmakkal kapcsolatban is. A hetvenes években valóban úgy tűnt, hogy ezek képesek lesznek a nyugati kultúrák je­lentős mértékű befolyásolására és lényeges változások előidézésére. A nyolcvanas években azonban bebizonyosodott, hogy a társadalom természetes ellenálló képessége sokkal nagyobb, így vonzásukat jelentős mértékben elveszítették. A szalonképes vo­nulatok integrálódtak, és az extrém formá­kat feladták. A demokratikus társadalmi törvényekkel konfrontálók pedig előbb­­utóbb eltűntek. Ritka esetekben volt csak hatósági beavatkozásra szükség. Úgy gon­dolom, a magyar társadalom sincs kiszol­gáltatottabb helyzetben Az első cikkben arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a destruktív szektákkal szemben sem lehet szektás, destruktív és antidemokratikus módon védekezni. Cikke­met ez a szándék motiválta, és nem az, ami­vel a lelkész úr alaptalanul vádol engem. Nem a Scientology, hanem a vallásszabad­ság és az emberi jogok védelme vezetett, amelyek korlátozása még a velük való visz­­szaélés esetén is elfogadhatatlan számomra. A vita tárgyát képező vallási közösségeket a cselekedeteik, és nem az előítéletek alapján kell megítélni. Bűncselekmény gyanúja ese­tén pedig helyesebbnek tartom, ha a laiku­soktól álló mozgalmak, kezdeményezések helyett a nyomozóhatóságok és az igazság­szolgáltatás veszi át ezeknek az ügyeknek a kezelését. A Segítő Barát ez ügyben kifejtett eddigi tevékenységével kapcsolatban to­vábbra is ambivalens érzéseim vannak, s ezt az ön válasza sem tudta eloszlatni. Tevékenységével kapcsolatban nemcsak a szakszerűséget hiányolom, hanem a tör­vényi felügyeletet is. Ezért az ön által folyta­tott kampány előttem továbbra is kétes érté­kű, mivel inkább a Király B. Izabella által életre hívott Mikó Imre-kör tevékenységére emlékeztet, mintsem egy demokratikus tár­sadalom jogos védekezési mechanizmusára. A „gonoszkodó dezinformációról" pedig annyit, hogy a mellékelt két dokumentum részletei alapján döntse el az olvasó, hogy ki informál és ki dezinformál. ♦ ♦ ♦ N. G. leírása a Segítő Barát létrejöttéről és tervezett működéséről: A Segítő Barát Munkaközösség küzdelme a destruktív szekták fiatal áldozatai érde­kében 1991 októberében Szeverényi János ev., Dob­­ner Győző kapt., Németh Géza ref. lelkészek kez­deményezésére egybegyűlnek azok a szülők, akik újsághíreink alapján tiltakoznak gyermekeik el­­szakítása és tönkretétele ellen. Jogászok, ország­­gyűlési képviselő, pszichiáter segíti munkájukat. Megjelenik mintegy 10 lapban a felhívás. Ettől fogva folyamatosan érkeznek a szülői panaszok, akikkel a lelkészek személyes konzultációt foly­tatnak. (...) 1992. október 3-án országos tanácskozást tar­tunk immár mintegy 40 szülővel, a székely nép­főiskolások részvételével, Ursula Zöpel németor­szági szülői szektavédelmi közösség tudományos munkatársa előadását követve. Ezen a tanácsko­záson már jelen van a Híradó, az Egyenleg és mintegy 10 országos lap. A tanácskozás nyilat­kozatot fogalmaz meg, majd folyamatosan pár­tunkra áll a sajtó. (...) 1992. október 12-én 65 erdélyi diákunk, nép­főiskolások „bevetésre" mennek: a Krisna-szekta fesztiválja előtt minden résztvevőnek felvilágosí­tó röplapokat osztogatnak oca. 2000 példányban, majd a magyar ifjúsághoz sajtóüzenetet külde­nek, ,Mi nem ettünk bolondgombát" címmel. 1992. október 11-én a Segítő Barát megbízásá­ból Németh Géza lelkipásztor javaslatot nyújt be Für Lajos, Andrásfalvy Bertalan miniszter urak­hoz az ifjúság közti szervezett felvilágosítást ajánlva. Hasonló értelmű állásfoglalást sürge­tünk a két történelmi egyház vezetőinél. (...) A sajtóhadjárat után elérkezett az ideje az országos társadalmi összefogást mobilizáló küz­delem szervezésének. A küzdelem területei: 1. Folytatni a leleplező felvilágosítást a sajtó­ban, kiterjeszteni preventív céllal minden közép­iskolára és egyetemre, a hadseregre. 2. Fellépni az ellen, hogy a sajtó és a tévé, rádió bizonyos műsorai a zavaros eszméket to­vább propagálják (pl. Vízöntő). Leleplezni, hogy ezeket a műsorokat melyik szekta és hogyan pén­zeli. 3. Mozgósítani a bűnüldöző szerveket a szekták büntethető cselekményei ellen, s ezeket a legszélesebb nyilvánosságra tázni. 4. Hatóság felállítását javasolni, amelyikhez az állampolgárok a destruktív szekták ellen pa­nasszal fordulhatnak. A panaszok ifjúság-, csa­ládellenes, bűnügyi stb. indokoltsága esetén a szekták a) támogatását állami pénzből megvonni; b) működésüket betiltani; c) az illegális tevékenységet rendőri eszközök­kel felszámolni. 5. Pozitív ifjúsági körök, munkák tevékenysé­gét támogatni. 6. A destruktív szekták eddigi tevékenysége áldozatainak hathatós gyógyítása, deprogramo­­zás. A nemzetbiztonságilag veszélyes gazdasági és politikai behatolás semlegesítése (pl. Moon-beru­­házás, szektabehatolás a vezető elitbe stb.) Németh Géza A Hare Krisna személyiségi jog védelme és a jó hírnév megsértése miatt indított pert a református lelkész ellen. A per anyagához a Krisna-hívők több szülői levelet csatoltak, amelyek pozitívan szólnak a „gyerek" val­lásáról és szüleivel való kapcsolatáról. N. G. ezekkel a szülőkkel is felvette a kapcsolatot: Szomorúan olvastam a Krisna-szekta védelme érdekében írt levelét, ami január 14-én a bíróság elé kerül. Mint keresztény lelkipásztor Istentől vett kötelességem, hogy figyelmeztessem: a Kris­­na-kultusz katolikus és protestáns hitünk szerint bálványimádásnak minősül. (...) Kérem, vegye komolyan, hogy Krisztus meg­tagadása és a pogány bálványimádásba való visszatérés a legsúlyosabb bűnnek számít, amit valaki elkövethet. Sajnos azt is közölnöm kell, hogy Krisnás gyermeke nem önszántából, hanem rafinált agy­mosás, pszichológiai félrevezetés áldozataként került a szekta hálójába. A szekta célja, hogy szüleitől a gyermekeket elszakítsa, s őket egész életükben a világtól elzárva tartsa, s mindenek­előtt rabszolgaként kizsákmányolja. Hogy örül­het ön annak, hogy gyermeke reggeltől estig in­gyen dolgozik a szektának, sem nyugdíja, sem munkabére s ennek következtében betegbiztosítá­sa sincs? (...) Még nem késő, hogy ön is csatlakozzon azok­hoz a szülőkhöz, akik kétségbeesetten, de bátran tiltakoznak. (...) Kérem önt, hogy érezze meg, nem ellenség­ként, hanem éppen az ön gyermeke érdekében írok önnek, mert lelkipásztor vagyok, s ha farkas kerülgeti a juhokat, a pásztor nem lehet tétlen. Jézus Krisztusra kérem önt, hogy pár sorban vonja vissza ügyvéd úrhoz írt levelét. (...) BARTUS LÁSZLÓ

Next