Beszélő, 1994. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)

1994-02-17 / 7. szám - BELFÖLD - "Adják ők még alább is..." - Beszélő-beszélgetés Orbán Viktorral

BELFÖLD A Fidesz is, az SZDSZ is úgy ítéli meg, hogy liberális koalícióra van szükség. Ugyanakkor érzékelhető a széttartás a további koalíciós partner kérdésében. Majdhogynem úgy vető­dik fel a kérdés: Boross vagy Nagy Sándor? Valóban közülük kell válasz­tanunk? Adam Michnik egyszer úgy válaszolt egy hasonló kérdésre, hogy a maga részéről Marlene Dietrichet választja. De persze a kérdés komoly. Mi tartjuk magunkat ah­hoz - amit egyébként Pető Ivánnal egy­behangzóan szoktunk mondani -, hogy a liberális blokknak mindkét irányban nyi­tottnak kell lennie. Nem most kell eldön­teni, hogy mennyire és merre kell szélesí­teni a választások után. Ezzel szemben mintegy másfél év óta sulykolják a közvé­leménybe, hogy nincs más vállalható megoldás, mint a szociálliberális együtt­működés. A Magyarországon olvasott la­pokban többnyire ilyen publicisztikák, vélemények, hírekbe csempészett értéke­lések szoktak megjelenni, mert a politi­kacsinálók holdudvarába tartozó közírók már-már csak a szociálliberális koalíció mellett mernek vagy akarnak érvelni (rá­adásul erkölcsi alapon). Ez egyáltalán nem kelti a jobbra és balra egyaránt nyi­tottság benyomását. Amikor én a másik lehetőséget is megemlítem, megpróbálom kiegyensúlyozni a liberális blokkot fenye­gető erőteljes balrasodródást. Ha a Fi­desz nem igyekezne egyensúlyozni, akkor a liberális blokk már régen belesétált volna az MSZP utcájába. Az év elején előadott „gondolatkísér­letedet” - amikor a liberálisok és a jobboldal négypárti koalíciójának a lehetőségéről beszéltél - sokan félre­magyarázták. Nyilatkozatod valóban nem tartalmazott olyasmit, ami az SZDSZ-t kizárta volna... Sőt, jóindulatú értelmezéssel, egy köröm­­feketényi jóindulattal azt is jelenthette volna, hogy csak az SZDSZ-szel lehetsé­ges koalíció, esetleg a konzervatívok be­vonásával. Érdekes, ez az értelmezés sen­kinek sem jutott az eszébe. De miután az MDF vezetői sorra kije­lentették, hogy a Fidesszel hajlandók együttműködni, az SZDSZ-szel azon­ban nem, nem hangzott el olyan nyi­latkozat a Fidesz részéről, hogy amennyiben az MDF kizárja az SZDSZ-t, akkor ezzel a Fideszt is ki­zárja. Mert más hangzott el ehelyett: azt mond­tam, hogy majd meglátjuk, adják ők még alább is. Azt gondoltam, hogy ennyi ép­pen elég is. Ennél több koalíciós fogadko­zást egyelőre nem kell tenni, hiszen még hátravan a választás. A jövő koalíciójának kérdése feszült­ség forrása volt már ’93 tavaszán is, amikor a Fidesz és az SZDSZ megkö­tötte egymással a megállapodást, miért nem lehetett már akkor megál­lapodni abban, hogy a két liberális párt közösen és összehangoltan kép­viselje azt az álláspontot, hogy jobbra és balra egyaránt nyitott? Ekkor talán elkerülhetők lettek volna a félrema­gyarázások és félreértések... Szerintem nem. Ami történik, az nem fél­reértéseknek, nem félremagyarázásoknak az eredménye. A Fidesz-SZDSZ-megálla­­podás reakció volt arra a ’92 őszén kiala­kult helyzetre, amikor egyfajta antifa­siszta népfrontpolitika jegyében akarták összekovácsolni a „három ellenzéki pár­tot”. Mi az SZDSZ-szel megállapodva vé­get vetettünk ennek az álomnak. Ezt a politikai közélet nem pártpolitikus sze­replői mind a mai napig úgy tartják nyil­ván, hogy az SZDSZ bele lett kényszerítve az egyezségbe, és a Fidesz az, amelyik ke­resztbe fekszik egy SZDSZ-MSZP-Fi­­desz-együttműködés előtt. Ha tehát a Fi­desz nem olyan lenne, mint amilyen, sőt, ha a Fideszen belüli erőviszonyok nem olyanok lennének, mint amilyenek, akkor már régen össze is állt volna ez a fajta együttműködés. A Fidesz-kongresszus körüli ügyek sorozata, Fodor Gábor esete a nem pártpolitikus politikaművelők szá­mára arról szólt, hogy más emberrel, egy más elnökkel könnyebb volna a szociál­liberális együttműködés, mint velem. Egy éven keresztül csak hozsannákat lehetett olvasni a szociálliberális kormányzásról - a hátrányairól vagy épp egy másik kom­bináció előnyeiről egy halvány szó sem esett. 1992 őszén azért volt egy komoly an­­ticsurkista fellépés, a Charta-tünte­ „Adják ők még alább is...” Beszélő-beszélgetés ORBÁN VIKTORRAL Február elején valóságos nyilatkozatháború zajlott le a Fidesz és az SZDSZ között. Ugyanakkor a liberális pártok találkozóiról, programegyeztetéséről kiadott közle­mények a liberális blokk összetartozásának, a liberális pártok együttműködésének fontosságát hangsúlyozták. Két héttel ezelőtt Pető Ivánnal, az SZDSZ elnökével beszélgettünk a liberális koalíció esélyeiről, most a Fidesz elnökét kérdezzük. BESZÉLŐ, 1994. FEBRUÁR 17.

Next