Beszélő, 1997. július-december (3. folyam, 2. évfolyam, 7-12. szám)
1997. október / 10. szám - KULTÚRA - Farkas Zsolt: Chat Room
szavak, miért marad mégis meghatározóan fontos a nem. Helyesbítek, a legeslegfontosabb. A fiúk nagy többsége bármikor nyitott a virtuális szexre, a dirty talkra, ám az érdekes az az éjszaka bizton fellelhető női jelenség, aki mindig szexuális utalásokban utazik, s ha nem, akkor azért, mert néven nevezi. Tökös dumája van, tudja, mitől döglik a légy, slágfertig, mindig irányít, mindig (le)kezeli a férfiakat. Velük érdemes egy darabig shynak lenni, azt nagyon élvezik, az éltes, szűz fiúnak örökreszóló-élményt adó, beavató matróna figuráját, aztán bekeményíteni valami naturálisan részletezett extremitással, az nagyon működik. Vagy van a nehéz nap éjszakáján a chat roomokban matató családanya típusa, aki abban a perverzióban utazik, hogy mindig siet leszögezni, hogy fantasztikus férjével és öt tüneményes gyermekével éli boldog házaséletét, az ilyenekről úgy pattannak le a screen nevek, hogy még. Egymással nyilván jól elvannak. Meg velem, legalábbis LaMorJack@aol.com (aki első drámai találkozásunk után azonnal el is mentett a „Buddy List”-jére, ami automatikusan jelzi neki, hogy online vagyok-e, és melyik szobában talál). Aztán a PC people. A vakbélgyulladás is komoly dolog, de azért egy rutinműtéttel megoldható. A PC-mentalitás viszont ezerszer komolyabb, és gyógyíthatatlan. Azért nem mondom, hogy rák, mert az nem fertőző. Az AIDS viszont eleve rossz metafora. Mindig meg kell vitatni a társadalmi problémákat. A kommunizmusban ezek..., nem is tudom, mik lettek volna. A rasszizmust szeretik a legjobban, de arról tudnak sajnos a legkevésbé beszélgetni („I like diversity”, „I hate racists”), kivéve, ha egy fasiszta van a szobában, illetve az se beszélgetés, hanem lövöldözés, fröcsögés, adrenalinkúra, végtelen humortalanság és játékképtelenség. Többet ígérő témák a date rape („a férfiak mindent úgy értenek”, „és ennek az országnak a jogrendszere is férfi”, „nem elég, hogy megerőszakolják, utána még meg is szégyenítik”, „de hát a viktimológiai statisztikák azt mutatják, hogy...”), öngyilkosság („nem megoldás”, „gyávaság”, „mindig van remény”), abortusz („gyilkosság”, „szerinted mikor kezdődik az emberi élet?”, „vannak fenntartásaim a ProLife-fal szemben, de”), klitoktómia („child abuse”, „de ha igazán liberális vagy és multikulturalista, akkor inkább azon fáradozol, hogy megteremtődjenek a civilizált, biztonságos és steril feltételei”). Ezek a dumák úgy kínálják fel magukat, mint a megtépett leányok, ahogy csak a legcsúnyább, legprűdebb és legvadabb feministák el bírják képzelnn, hogy a legpaternalistább, legfallo(go)centrikusabb macsók hogy bírják elképzelni őket. Itt megint csak: provokáció, de őszintén, és legjobb tudásunk szerint, plusz szeretetteljesség, szívből, szívből, igazán. Akinek az alakoskodás, megtévesztés (benne: cenzúrázatlan egyenesség), hazugság, igazság, elbizonytalanítás a kedvenc időtöltései közé tartozik, annak a chat room: utopia achieved. (Igen, az igazság, időtöltés.) A gátlásosnak nincs többé oka az óvatosságra. A sikertelen ember még sikertelenebbé válásáért, a hibáit feldolgozni nem tudó személyiség leépüléséért felelős identitáselv itt érvényét veszti. Ha nem vagyok boldog (ie. happy) a szobában, várhatok a messiásra, dolgozhatom önfeláldozóan az üdvösségemért, de le is léphetek, hogy máshol próbáljak szerencsét, és hacsak valami titkos szerelmem fel nem tett a Buddy Listjére, ezek már soha meg nem találnak a szobák millióiban; de ha ezt a produkciómat végképp el akarom törölni, akkor nem kell szenvedő istenként minden „szörnyű véletlent” „így akartam !”-má változtatni át, sem reaktív ideologémákkal, sem „kacagva”, mint egy eszelős Zarathusztra: letörlöm a „lewzer” screen nevet. Pusztuljon. (De én őt akarom, csak ilyen mélyről lehet igazán nagynak lenni, satöbbi.) Minden időben legalább 20 zsúfolt metafizika-szoba üzemel. Hogy akkor mi volt. IstenAldja@aol.com belépett a Metaphysics17-be. 10 percen keresztül hallgatott. Négyen-öten beszélgettek, nem másról, mint (a) mindenről, a fény kettős természetéről, a gravitáció mibenlétéről, a GUT (a négy alapvető fizikai kölcsönhatás közös elméleti modellbe illesztése) esélyeiről. Aztán Isten Aldja megkérdezte, hogy eltévesztette-e a szobát, azt hitte, hogy meta- és nem mikrofizika szobába jött. Leszarták. Újabb pár perc hallgatás után feltette az újabb keresztkérdést: „What is metaphysics?” Egy csávó azonnal válaszolt, halálos korrektséggel, egyenesben, legjobb tudása szerint, de szerényen. Közben ketten-hárman zavartalanul vitatták tovább a gravitonok létének problémáját, majd egy perc múlva egy másik screen name (profile-ja szerint orosz származású usert takart) is válaszolt a kérdésre, miszerint „Metafizikus az, akinek nincs profile-ja”. Aztán próbálták bevonni a társalgásba („Isten, age/sex?”), de nem szólalt meg. Később, mikor kezdtek megfeledkezni jelenlétéről, ismét megszólalt: „Was ist Metaphysik?” Ez már inzultus volt. Kíváncsi volt, jön-e valaki a mi Martinunkkal, továbbá próbálta kicsit áthelyezni azt a képzetet, amelyet a metafizika szó jelentését tudakoló fiú/lány alapján alakíthattak ki róla. Aztán még néhány nyelven feltette ugyanezt (?) a kérdést. A korrekt csávó magyarázatot követelt viselkedésére. Az orosz kiszállt az atomháborúból, és elkezdett komoly érdeklődést tanúsíta n26