Beszélő, 1999. január-június (3. folyam, 4. évfolyam, 1-6. szám)

1999. március / 3. szám - KULTÚRA - Szebényi Cecília - Katona Imre József - Csizmadia Tibor - Turai Tamás: Petőfi Sándor minden verse - Beszélgetés a Magyar Rádió műsorsorozatáról

106 PETŐFI SÁNDOR MINDEN VERSE A MAGYAR RÁDIÓ MŰSORSOROZATÁRÓL BESZÉLGET SZEBÉNYI CECÍLIA ÉS KATONA IMRE JÓZSEF SZERKESZTŐKKEL, VALAMINT CSIZMADIA TIBOR RENDEZŐVEL TÚRÁS TAMÁS Túrás Tamás: Rövidesen befejeződik a Magyar Rádió Petőfi Sándor minden verse című nagyszabású vállalkozása. A felvé­telek időrendben követik a versek keletkezését. Hol tartotok most? Katona Imre: Jelenleg a ’48. márciusi verseknél tartunk, a Nemzeti dalt például már felvettük, és előreláthatólag április végére fejezzük be a felvételeket. Elképzelésünk szerint az 1998. január 1-jétől tízperces részekben elhangzó teljes élet­műsorozat lezárásaként július 31-én, a segesvári csatának, vagyis a költő halálának a 150. évfordulóján az összes Petőfi­­vers folyamatosan, még egyszer elhangzana a rádióban. Az eredeti víziónk szerint egy egész napon át, bár itt még van némi probléma, például egyelőre úgy néz ki, hogy kb. 28 órányi lesz a teljes anyag. T. T.: Nyilván egy csomó Petőfi-vers már megvolt az archí­vumban. Miért kellett újra fölvenni gyakorlatilag a teljes költői életművet? K. I.: A Petőfi-kötetben több mint 900 vers van. Amikor át­néztük az archívumot ’97 őszén, kiderült, hogy kevesebb mint 200 vers található meg - bár ezek néha 10-12 színész előadásában is -, az életmű nagy része tehát egyáltalán nincs meg hangszalagon. Az anyagot végighallgatva nehéz volna Petőfi-versmondó hagyományról beszélni, talán csak egy ilyen van, a Latinovits-féle, ami szerintünk érvényes, néha a Major Tamásé. Ezenkívül a legrégibb anyag, az Ascher Osz­káré, Beregi Oszkáré volt még a számunkra szimpatikus, a kettő között pedig ott egy terjedelmes köztes rész, ami leg­alábbis a mi elképzelésünkhöz nem illett. Azt lehet mondani, hogy az archívumban lényegében csak a kultikus versek meg a slágerversek voltak meg. Szebényi Cecília: Az archív anyagokat még a felvételek kez­dete előtt hallgattuk, és akkor elég sok verset ki is választot­tunk, hogy ezek szerintünk jók. Amikor azonban elkezdődtek a felvételek, az új versek sorban dobták ki maguk közül a ré­gieket. Összességében alig 30-40 verset tudtunk megtartani az archívumból, a többit újravettük. T. T.: Cili, te már szerkesztettél pár éve a rádióban Galkó Balázzsal együtt egy József Attila-összest, akkor sokkal keve­sebb új felvétel készült. Ott inkább használható volt az archí­vum? Sz. C.: Ott az archívum épp fordítva működött. Sokkal több és izgalmasabb anyagot találtunk, igazi különlegességeket is. Ami hiányzott, azt vettük fel újonnan, mindössze öt szí­nésszel, így a kb. tizennégy órányi műsor nagy részben rádió­történeti dokumentum. Itt, amikor bementünk a stúdióba, még senki nem tudta, hogy ez lesz belőle, hogy végül is nem hatszáz verset veszünk föl, hanem kilencszázat, hogy ennyire izgalmas lesz a dolog, hogy végül is kiderül, hogy ez a költő jobban él, mint mondjuk te, vagy én, vagy Katona Imre Jó­zsef. Ezt nem tudtuk előre mi sem. K. I.: Hozzá kell tenni, hogy a Petőfi-versekkel mindig va­lami aktuálisat akartak igazolni, és ezt azzal a pár tucat vers­sel lehet a legjobban megtenni, amit mindenki ismer. Tehát

Next