Beszélő, 2000. július-november (3. folyam, 5. évfolyam, 7-11. szám)
2000. július-augusztus / 7-8. szám - BEFEJEZETLEN JELEN - Hoffman, E.: A pokol alkalmazásai - Novick, P.: A holokauszt Amerikában
Eva Hoffman A POKOL ALKALMAZÁSAI PETER NOVICK: A HOLOKAUSZT AMERIKÁBAN CÍMŰ KÖNYVÉRŐL Ötven évvel megtörténte után a holokauszt sokkal inkább jelen van az amerikai köztudatban, mint korábban bármikor. A náci bűnösök kései felkutatásáról szóló hírek, az áldozatok által kezdeményezett kártérítési perek az újságok címoldalára kerülnek. Néhány államban törvény írja elő, hogy a holokauszt kötelező tananyag. Politikusok nap mint nap figyelmeztetnek az emlékezés fontosságára. 1993-as megnyitása óta a washingtoni Holocaust Múzeum a leglátogatottab intézmény az Egyesült Államokban. Ugyanakkor a holokauszt szó felbukkant az abortuszról szóló vitákban, használata kiterjedt a környezeti katasztrófákra, és még arra is, hogyan sínylődnek a kubaiak Castro uralma alatt. Hogyan vált a történelem egyik legszörnyűbb katasztrófája ennyire meghatározó elemmé az amerikai köztudatban? Mi a magyarázata annak, hogy az európai zsidóság tragédiája ilyen elementáris reakciót vált ki az amerikaikból? Peter Novick könyvének ezek az alapkérdései. Nem Novick az első, aki problematikusnak tartja az amerikaiak viszonyát ehhez a katasztrófához. Számos elemző kérdőjelezte már meg a ritualizált emlékezés autentikus voltát. Másokat a táborokba áradó turisták tömege, és a rájuk épülő ipar, a holokauszt-horror áruba bocsátása riaszt. Az utóbbi időben számos könyv szól erről a problémáról, többek között Tim Cole Eladni a holokausztot: Auschmtztól Schindlerig című munkája, vagy Helene Flanzbaum szerkesztésében a Holokauszt amerikanizálása című mű, amelyek mind a holokausztkultuszt veszik górcső alá, és óvnak attól, hogy a tragédia horrorisztikus giccsé váljon a tömegkultúrában. Novick könyve azonban különbözik ezektől. Őt elsősorban a holokauszt utóélete érdekli, a holokauszt-emlékezet alkalmazásának politikai vetülete. Már ennek is megvan a maga története. Kiindulópontja egyszerű: a holokauszt-kultusz Amerikában nem erkölcsi megfontolásokon alapszik, és nem is tekinthető spontán azonosulásnak az emberek részéről. A holokauszt-örökség kezelése politikai ügy, emlékezetét politikai célok érdekében használják fel. Novick szerint a holokauszt-emlékezetet az amerikai zsidó szervezetek alakítják és manipulálják. Provokatív kérdése pedig az, hogy a holokauszt középpontba állítása az amerikai köztudatban vajon jó-e egyáltalán bárkinek, és jó-e maguknak az amerikai zsidóknak. Novick válasza egyértelmű: nem. Rendkívül kritikusan szemléli a holokauszt-emlékezet alkalmazásának jelenlegi formáit. Bírálja a holokauszt transzcendens retorikáját, amely nem más, mint a horror szakralizálása. A holokauszt egyediségének sulykolása szerinte üres szólam, amely ráadásul lekezelő, hiszen a zsidók történelmi szenvedésének felsőbbrendűségét sugalmazza. Úgy véli, a „holokauszt tanulságaiként” gyakorta citált megállapítások vagy hamisak és banálisak, vagy teljesen hatástalanok. A könyvet máris rengeteg bírálat érte szokatlan keménységéért és állítólagos cinizmusáért. Valóban, Novick olykor swifti szarkazmussal ecseteli a holokauszt-kultusz szerinte visszás elemeit. Kemény, provokatív hangvétele szándékos: Novick rendet akar vágni a holokauszt körüli intellektuális és politikai zűrzavarban. Ráadásul attól sem retten vissza, hogy az amerikaiak holokauszthoz való viszonyát történelmi perspektívából szemlélje. Hatalmas dokumentumanyag illusztrálja, hogyan, milyen események hatására változott ez az attitűd az elmúlt öt évtizedben. Ennek bemutatására Maurice Halwachs francia szociológus „kollektív emlékezetről” szóló, a húszas években született elméletét hívja segítségül. Halbwachs a „kollektív emlékezet” terminust használja a közösségi vagy törzsi emlékezésre. Megállapítása szerint ez az emlékezet, ha nem is mindig hamis, de mindenképpen torzító jellegű. Ellentétben a történelmi tudattal, amely igyekszik megérteni a múlt bonyo-