Beszélő, 2000. július-november (3. folyam, 5. évfolyam, 7-11. szám)

2000. július-augusztus / 7-8. szám - BEFEJEZETLEN JELEN - Hoffman, E.: A pokol alkalmazásai - Novick, P.: A holokauszt Amerikában

Eva Hoffman A POKOL ALKALMAZÁSAI PETER NOVICK: A HOLOKAUSZT AMERIKÁBAN CÍMŰ KÖNYVÉRŐL Ötven évvel megtörténte után a holokauszt sokkal inkább je­len van az amerikai köztudatban, mint korábban bármikor. A náci bűnösök kései felkutatásáról szóló hírek, az áldozatok ál­tal kezdeményezett kártérítési perek az újságok címoldalára kerülnek. Néhány államban törvény írja elő, hogy a holoka­uszt kötelező tananyag. Politikusok nap mint nap figyelmez­tetnek az emlékezés fontosságára. 1993-as megnyitása óta a washingtoni Holocaust Múzeum a leglátogatottab intézmény az Egyesült Államokban. Ugyanakkor a holokauszt szó felbuk­kant az abortuszról szóló vitákban, használata kiterjedt a kör­nyezeti katasztrófákra, és még arra is, hogyan sínylődnek a ku­baiak Castro uralma alatt. Hogyan vált a történelem egyik legszörnyűbb katasztró­fája ennyire meghatározó elemmé az amerikai köztudatban? Mi a magyarázata annak, hogy az európai zsidóság tragédiája ilyen elementáris reakciót vált ki az amerikaikból? Peter No­­vick könyvének ezek az alapkérdései. Nem Novick az első, aki problematikusnak tartja az ame­rikaiak viszonyát ehhez a katasztrófához. Számos elemző kér­dőjelezte már meg a ritualizált emlékezés autentikus voltát. Másokat a táborokba áradó turisták tömege, és a rájuk épülő ipar, a holokauszt-horror áruba bocsátása riaszt. Az utóbbi időben számos könyv szól erről a problémáról, többek között Tim Cole Eladni a holokausztot: Auschmtztól Schindlerig című munkája, vagy Helene Flanzbaum szerkesztésében a Holo­kauszt amerikanizálása című mű, amelyek mind a holokauszt­­kultuszt veszik górcső alá, és óvnak attól, hogy a tragédia hor­­rorisztikus giccsé váljon a tömegkultúrában. Novick könyve azonban különbözik ezektől. Őt elsősorban a holokauszt utó­élete érdekli, a holokauszt-emlékezet alkalmazásának politikai vetülete. Már ennek is megvan a maga története. Kiinduló­pontja egyszerű: a holokauszt-kultusz Amerikában nem erköl­csi megfontolásokon alapszik, és nem is tekinthető spontán azonosulásnak az emberek részéről. A holokauszt-örökség ke­zelése politikai ügy, emlékezetét politikai célok érdekében használják fel. Novick szerint a holokauszt-emlékezetet az amerikai zsidó szervezetek alakítják és manipulálják. Provoka­tív kérdése pedig az, hogy a holokauszt középpontba állítása az amerikai köztudatban vajon jó-e egyáltalán bárkinek, és jó-e maguknak az amerikai zsidóknak. Novick válasza egyértelmű: nem. Rendkívül kritikusan szemléli a holokauszt-emlékezet al­kalmazásának jelenlegi formáit. Bírálja a holokauszt transzcen­dens retorikáját, amely nem más, mint a horror szakralizálása. A holokauszt egyediségének sulykolása szerinte üres szólam, amely ráadásul lekezelő, hiszen a zsidók történelmi szenvedé­sének felsőbbrendűségét sugalmazza. Úgy véli, a „holokauszt tanulságaiként” gyakorta citált megállapítások vagy hamisak és banálisak, vagy teljesen hatástalanok. A könyvet máris rengeteg bírálat érte szokatlan kemény­ségéért és állítólagos cinizmusáért. Valóban, Novick olykor swifti szarkazmussal ecseteli a holokauszt-kultusz szerinte visszás elemeit. Kemény, provokatív hangvétele szándékos: Novick rendet akar vágni a holokauszt körüli intellektuális és politikai zűrzavarban. Ráadásul attól sem retten vissza, hogy az amerikaiak holokauszthoz való viszonyát történelmi perspek­tívából szemlélje. Hatalmas dokumentumanyag illusztrálja, hogyan, milyen események hatására változott ez az attitűd az elmúlt öt évtizedben. Ennek bemutatására Maurice Halwachs francia szociológus „kollektív emlékezetről” szóló, a húszas években született elméletét hívja segítségül. Halbwachs a „kol­lektív emlékezet” terminust használja a közösségi vagy törzsi emlékezésre. Megállapítása szerint ez az emlékezet, ha nem is mindig hamis, de mindenképpen torzító jellegű. Ellentétben a történelmi tudattal, amely igyekszik megérteni a múlt bonyo-

Next