Beszélő, 2002. január-június (3. folyam, 7. évfolyam, 1-6. szám)
2002. január / 1. szám - JÁTÉKTÉR - Judt, T.: Románia: A farakás legalján
illetően valószínűleg mindkét fél téved. A Dacia autógyár pedig rendületlenül gyártja az 1300-as Daciát, a román autót (az első példány 1969-ben jelent meg), amely a középkorú francia férfiaknak a Renault 12-est juttathatja eszébe. A magyaroknak még megközelítőleg sincs ilyen „régiségük”, amivel fölvehetnék a versenyt. 10 Akármiről szólt is a „zsidókérdés”, semmi köze nem volt a valós vagy képzelt gazdasági hatalomhoz. Besszarábia és Bukovina megszerzése 1920-ban Románia lakosságát több százezer zsidóval növelte, akiknek többsége szegény volt. A besszarábiai születésű Paul Goma írja, hogy apja a fasiszták azon követelésére, hogy „Le a zsidókkal!” így fakadt ki: „De kerülhet-e egy magunkfajta zsidó a falusi boltosságnál is lejjebb?” Lásd Paul Goma: My Childhood at the Gate of Unrest. Readers Internatio nal, 1990. Mindamellett, Corneliu Zelea Codreanu (1927-ben a Vasgárda elődjének, a Szent Mihály Arkangyal Légiójának alapítója) szerint „Nemzedékünk történelmi feladata a zsidókérdés megoldása.” Codreanut Leon Volovici idézi a Nationa list Ideology and Anti-Semitism: The Case of Romanian Intellectu als in the 1930s (Pergamon, 1991) című könyvében. Codreanu gyilkos hajlamú és több mint őrült volt. Ennek ellenére sokan osztották nézeteit. 11 A magyar parlament éppen ebben az évben fogadta el a státustörvényt, amely bizonyos nemzeti jogokat és kiváltságokat biztosít a határain kívül élő magyaroknak. Ez érthetően felkorbácsolta a román indulatokat, mert sokan Budapest feléledt irredenta ambíciói megnyilvánulásának tekintik. A erdélyi magyarok számára azonban a törvény valamelyes védelmet és identitásuk megőrzéséhez való jogot biztosít. Az identitásviták precíz elemzéséhez és posztkommunista politikai eszközként való felhasználásukhoz lásd Vladimir Tismaneanu: Fantasies of Sal vation: Democracy, Nationalism and Myth in Post-Communist Europe. Princeton University Press, 1998, főképp a 3. fejezetet, „Vindictive and Messianic Mythologies”. 65-88. o. 12 Adrian Nästase, „Europe: la plus-value roumaine”. Le Monde, 2001. július 23. B Sebastianról, Eliadéról és a két háború közti bukaresti értelmiség antiszemita rögeszméiről lásd Peter Gay recenzióját Miha il Sebastian: Journal, 1935-1944: The Fascist Years (Ivan R. Dee, 2000) című könyvéről a The New York Review 2001. október 4-i számában. Eliade zsidókról vallott nézeteinek beszédes megnyilvánulását Sebastian naplójának 1939. szeptember 20-i bejegyzésében találjuk, amely egy vele folytatott beszélgetést felidézve megemlíti Eliadénak azt a mindenkori félelmét, hogy „Romániát ismét ellepik a bibsik” (238. o.). Sebastian naplóját érdemes együtt olvasni egy másik bukaresti zsidó, Emil Dorian följegyzéseivel: The Quality of Witness: A Romanian Diary, 1937-1944. Jewish Publication Society of America, 1982. 14 Noicáról lásd KatherineVerdery, National Ideology Under Socia lism: Identity and Cultural Politics in Ceaușescu’s Romania (Uni versity of California Press, 1991) című könyvének 7. fejezetét, „The School of Constantin Noica”. Ionescut Sebastian idézi, Journal, 9. o. 15 Ana Pauker, a Román Kommunista Párt egyik legfontosabb vezetője, előbb Moszkvában, majd 1952-es eltávolításáig Bukarestben, egy moldvai rabbi lánya volt. Lásd Robert Levy: Ana Pauker: The Rise and Fall of a Jewish Communist. University of California Press, 2000. 16 Lásd Vladimir Tismaneanu átfogó elemzését, „The Tragico medy of Romanian Communism”. In Eastern European Politics and Societies, Vol. 3, No. 2. Spring 1989, 329-376. o. Hruscsov, akinek kevés ideje jutott a románokra, valamiféle mezőgazdasági szerepet szánt nekik a nemzetközi kommunista munkamegosztásban. Dej és Ceausescu viszont a neosztálinista iparosítás révén akarta biztosítani a nemzet függetlenségét. 17 A romániai kommunista börtönök sajátosan szadista világáról lásd Mátéi Cazacu: „L’Expérience de Pite§ti”. In: Nouvelle Alternative, No. 10. 1988. június; Lena Constante, The Silent Es cape: Three Thousand Days in Romanian Prisons. University of California Press, 1995; első kiadás francia nyelven, Editions La Découverte, Paris, 1990. 18 Az amerikai történetről lásd Joseph F. Harrington and Bruce J. Courtney: Tweaking the Nose of the Russians: Fifty Years of American-Romanian Relations, 1940-1990. East European Monographs-Columbia University Press, 1991. 1966 augusztusá ban még a The Economist is „Kelet-Európa De Gaulle-já”-nak nevezte Ceaușescut. Ami pedig magát De Gaulle-t illeti, bukaresti útján 1968 májusában azt mondta, hogy míg Nyugaton Ceaușescu kommunizmusa nem válna be, addig a románoknak tökéletesen megfelel: „Chez vorn un tel régime est utile, car il fait marcher les gens et fait avancer les choses." [„Önöknek hasznos ez a rendszer, mozgásban tartja az embereket és előbbre viszi a dolgokat.”] Becsületére váljék, Francois Mitterrand elnök lemondta 1982-es romániai utazását, amikor titkosszolgálata a tudomására hozta, hogy a románok két Párizsban élő román disszidens, Paul Goma és Virgil Tanase meggyilkolására készülnek. 19 „A magzat az egész társadalom szocialista tulajdona” (Nicolae Ceau§escu). Idézi Katherine Verdery: What Was Socialism and What Comes Next? Princeton Uniygrsity Press, 1996, 65. o.