Beszélő, 2005. január-június (3. folyam, 10. évfolyam, 1-5. szám)
2005. május / 5. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Tischler János: A "győri csata" - 1965.
Horváth legyen az egyesítendő két gyár vezérigazgatója, cserébe ez utóbbi - a KEB érvényben lévő döntésének fittyet hányva - visszaveszi M. S.-nét. Így is történt, az asszony a vagongyár üdültetési ügyeinek felelőse lett. Innentől fogva a megyei első titkár kifelé megvédte Horváthot a kritikákkal szemben, sőt, a magasabb fórumokon nemegyszer méltatta vezetői érdemeit. A vezérigazgató viszonzásképpen elnézte a házaspár kisebb-nagyobb stiklijeit. 1963 augusztusában például M. S. miniszteri engedéllyel, igen jutányos áron, mindössze kétezer forintért egy Moszkva típusú csónakmotort vásárolt a gyártól, amihez ugyanott nagyjából hasonló összegért csónaktestet készíttetett, majd a járművet húszezer forintért eladta a gyár tornaszakosztályának. Annak sem volt akadálya, hogy M. S. a saját autóját ingyen javíttassa felesége munkahelyén. Ez a nyugalmi állapot 1965 tavaszán megszűnt, ismét felszínre törtek az addig elfojtott, régi indulatok. A megyei végrehajtó bizottság többsége ugyanis - M. A.-sel az élen - megelégelte, hogy „Horváth Edét már nem lehet tartani”, s úgy döntött: a vagongyár vezetését „meg kell erősíteni több fejlett és vezetési tapasztalattal rendelkező elvtárssal [sic!]”, hogy „Horváth Ede elvtárs bizonyos vezetési hibáit megfelelően ellensúlyozzák”. M. L. pedig elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy ő tegyen javaslatot a műszaki, illetve a kereskedelmi igazgató személyére. Ezzel azonnal összetűzésbe keveredett a vezérigazgatóval, aki ezt felségterülete megsértéseként fogta fel, és rögvest ellentámadásba lendült. Először a változatlanul kiskirályként viselkedő M. S.-nét vette célba. A gyárban és a megyei pártbizottságon maga is terjeszteni kezdte az egyébként bizonyítatlan pletykákat, miszerint az asszony anyagi jellegű visszaéléseket követ el, saját tihanyi telkükre a gyárból származó gerendákat hordatott, valamint a gyár - ugyancsak Tihanyban található - vendégházának belső berendezését túlzott összegű számlákkal kívánja elszámolni. Ezután M. S.-t azzal igyekezett közvetlenül kompromittálni, hogy nyilvánosan felemlegette a térítésmentes gépkocsi-javíttatásokat és a motorcsónak esetét. A hírek természetesen a megyei első titkárhoz is eljutottak, aki - meglehetősen bizarr módon - tihanyi nyaralója ügyében vizsgálat lefolytatására utasította a győri rendőrkapitányságot, s a rendőrség tanúvallomások alapján meg is állapította, hogy oda nem kerültek gerendák a vagongyárból. Mindez odáig fajult, hogy 1965. június vége felé Horváth levélben fordult Fock Jenőhöz, meghallgatást kérvén tőle. Ennek nyomán Fock és a szintén jelen lévő Biszku ígéretet tett egy vizsgálóbizottság felállítására. Sőt, az események megítélésének súlyát mutatta, hogy maga Biszku is gyorsan leutazott Győrbe, ahol személyesen tapasztalhatta, hogy „a személyi ellentétek következtében politikailag káros, a pártmunkát és a párt tömegkapcsolatát komolyan zavaró, áldatlan helyzet keletkezett”. Az MSZMP Párt- és Tömegszervezetek Osztályának vezetője, Pallai Árpád nevével fémjelzett bizottság augusztus közepére készítette el jelentését, ennek megvitatását tűzték ki az augusztus 31-i PB-ülésre, ahová a két érintett, M. S. és Horváth is hivatalos volt. II. A szembesítésjellegű meghallgatás nem hozott különösebb eredményt, némi megbánást tanúsítva (M. S. valamivel önkritikusabb és őszintébb volt) mindketten magyarázkodtak, mentegetőztek, de legfőképp a másikra mutogattak. A Politikai Bizottság tagjai hangsúlyozták, hogy az ügy nem tűr halasztást, mert magára a pártra vet rossz fényt, miután „a kérdés kint van Győrben, a közvéleményben”. Ráadásul a pártmunkát is bénítja, hiszen az ottani „funkcionárius közvélemény évek óta nézi, mikor tekerik ki Horváth Ede vagy M. S. nyakát”. Nem hagyták szó nélkül, hogy M. S.-né viszszatérhetett a vagongyárba, s ezt M. S. még azzal tetézi, hogy itt a grémium előtt bizonygatja, miért nem értett s ért egyet a KEB 1961-es határozatával. Horváthnak azt vetették a szemére, hogy csak két év múltán teregette ki a motorcsónak ügyét, akkor, amikor konfliktusa támadt M. S. -sel. Fock ezt „ócska kispolgári mentalitásnak” nevezte, „amit már a polgárokból is kineveltünk, s ez az elvtársaknál elharapódzott az utóbbi időben”. „Horváth Ede ebben a kérdésben nagyon rosszul vizsgázott, mint igazgató, mint kommunista, mint a Központi Bizottság tagja” - tette hozzá. A testület sorba vette az M. S. által elkövetett szabálytalanságokat. Az ingyenes gépkocsijavítást egyértelműen elítélték: „jónéhány minisztériumi és iparigazgatót leváltottunk már ezért, megrovásban részesítettünk, s visszamenőleg megfizettettünk velük 8-10 ezer forintokat.” Súlyosbító körülményként értékelték, hogy a térítésmentesen szervizett autót M. S.-né időközben százezer forintért ajánlgatni kezdte megvételre a gyárban. A tihanyi nyaraló építésére vonatkozó rendőrségi vizsgálatról Biszku megjegyezte, hogy ilyen esetben a felsőbb párttestülettől kell kérni, hogy „a dolog vizsgálatánál elfogulatlan szervek járjanak el. Micsoda dolog.