Beszélő, 2005. január-június (3. folyam, 10. évfolyam, 1-5. szám)
2005. május / 5. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Tischler János: A "győri csata" - 1965.
hogy utasítást adok a rendőrségnek, nézzék meg, hogy a tel kemen van-e gerenda vagy nincs.” Még élesebben fogalmaztak a motorcsónak kapcsán, különösen amiatt, hogy M. S. nem óhajtotta megérteni, miért cselekedett helytelenül: „Számla szerint fedezve van M. S. elvtárs, felelősségre vonni nem lehet, de erkölcsileg felelős. Nem szabad ilyesmit csinálni! Sajnos az utóbbi időben van funkcionárius körökben olyan hangulat, hogy 9 évig dolgoztam, mint a ló, s megengedhetek ilyesmit magamnak. Találkozhatunk sajnos minisztériumi és ipari vezetőkkel, akik 80- 100 ezer forintért rendbehozatják a lakásukat, bevezettetnek maguknak gáztűzhelyet, stb.” - jelentette ki Fock, amit Biszku azzal egészített ki, hogy „a megyei első titkárnak, a KB tagjának mindig szigorúbban kell kezelni és megítélni saját fellépését”. Mindezek után M. S.-t és Horváthot kiküldték, és a Politikai Bizottság tagjai maguk közt vitatták meg a teendőket. Abban egyetértettek, hogy M. S.-nét el kell helyezni a gyárból. Bár lehetőségként felmerült, hogy a konfliktus mindkét főszereplőjét vagy legalább az egyiküket leváltják vezető beosztásából, sőt a megyéből is eltávolítják. Pallai gyakorlatilag egyedül maradt az első titkárról kifejtett véleményével: „Egyetlen hely van, ahol M. S.-t meg lehet menteni: Budapest. Mert akárhová helyezik vezető beosztásba, M. S.-en mindig kereszt lesz ez az (...) asszony, akinek még önös érdekéhez sincs megfelelő intelligenciája és esze. Ez Szombathelyen vagy bárhol a megye nagyasszonyát megjátssza, Budapesten nem tud nagyasszony lenni, és nem tud a férjének kárt okozni.” Inkább határozottan az a felfogás dominált M. S.-ről és Horváthról, amit Komócsin Zoltán a következőképpen fogalmazott meg: „Két olyan emberről van szó, akiknek a munkája nem mindennapi. Amit most csináltak, az sajnos bosszantó és kisstílű butaság, amit nem lehet összehasonlítani a két ember életútjával, a rendszer érdekében végzett tevékenységével. Mindkét ember megbotlott, hibát követett el, s mivel nagy beosztásban vannak, ez politikai probléma is. (...) Meg kell adni a két embernek azt a lehetőséget, hogy jóvátegye a hibákat. (...) A két ember mögött van olyan érdeme s eredmény, ami megérdemel egy ilyen döntést. Ne feledjük el, hogy különböző posztokon lévő emberek ilyen narancshéjon [sic!] elcsúszkálnak - ez az élet velejárója. Baj, hogy politikailag ilyen fejlett és fontos funkcióban levő emberek között is előfordul ilyen. Nem tartom reálisnak, hogy rögtön a lehető legsúlyosabb megoldást válasszuk.” Noha a grémium tagjai érezték, hogy a problémát csak átmenetileg fogják rendezni, s kisvártatva újra napirenden lesz a téma, mégis az enyhébb büntetés mellett tették le a garast. Erre ösztökélte őket az is, hogy Biszku közlése szerint a távollévő Kádár - akivel Biszku előzetesen beszélt - is ezt szorgalmazza. Horváthot „pártszerűtlen magatartása” miatt marasztalták el, vagyis azért, mert „az utcára vitte az ügyet”, egyrészt „megalapozatlanul locsogott”, másrészt pedig M. S. szabálytalanságait nem jelentette idejében, hanem azokat később a megyei első titkár lejáratására használta fel. Kisebb mértékben M. S.-né újbóli alkalmazásáért is felelőssé tették. M. S. esetében az ingyenes autójavításokat, a motorcsónak sokszoros haszonnal való eladását, valamint feleségének a vagongyárba történt visszavételét szankcionálták. A Politikai Bizottság egyhangúlag elfogadta, hogy „M. S. és Horváth Ede elvtársakat” szigorú megrovás pártbüntetésben részesíti, kimondta, hogy „M. S.-né elvtársnőt” a vagongyárból sürgősen el kell helyezni, valamint kötelezte M. S.-t, hogy „a magántulajdonát képező gépkocsija javítási költségeit a gyárnak utólag térítse meg”. Döntöttek arról is, hogy a határozatról Fock jelenlétében tájékoztatni kell a megyei pártbizottságot, valamint a vagongyár pártbizottságának tagjait, illetve a legközelebbi megyei titkári értekezleten „a megyei titkár elvtársakat is”. Végül, de nem utolsósorban, a PB