Beszélő, 2007. január-június (3. folyam, 11. évfolyam, 1-6. szám)
2007. február / 2. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Ungváry Krisztián: Koncepciós per a Kádár-rendszerben: a Hagemann-ügy
A rendszerváltás után, sőt talán ma is praktizáló dr. Lak Lajos pszichológus alezredes öt napon át folytatott vizsgálatokat. Szakvéleménye szerint Hagemann a Rorschach-teszt, Szondi-teszt, Rosenzweig-féle frusztrációs teszt alkalmazásában kiváló jártasságra tett szert. Lak szerint Hagemann tesztjeit mindenre fel lehet használni, és „a felhasználás helyességét (...) az dönti el, hogy azt a társadalom érdekei irányában vagy az ellen használják fel. Ebből következik, hogy ezek alapján sokat lehet tenni a társadalom javára vagy kárára. A vizsgálati eredmények birtokában átalakítható »kimutathatóan« vagy módosítható a személyiség. Ezeket az átalakításokat, illetve módosításokat a vizsgálat eredményei alapján ellenőrizni lehet. (...) Terhelt (...) kereste az emberek megismerésének módszereit, hogy a híveket jobban megismerhesse, vezesse és hathasson reájuk. Tekintettel arra, hogy a teológia e téren rendkívül szegényes, nem átallotta [sic] átvenni fegyvertárába ezt az egyébként marxista-tudományos módszert, mivel felismerte annak használhatóságát. (...) tevékenysége »sajátos célkitűzései« miatt ellentétben állt a szocialista társadalmi érdekkel és a szocialista típusú fiatalság személyiségének kialakításával. ”2S Lak szakvéleményének hatását nem szabad lebecsülnünk, mivel az ítélet egy az egyben átvette a fent ismertetett logikát. Bár semmilyen bizonyíték nem volt arra nézve, hogy Hagemann bármelyik vizsgálati alanyával szemben akár a legcsekélyebb módon is visszaélt volna a megszerzett adatokkal, Lakot ez nem zavarta abban, hogy pszichológusi szakvéleménnyel támassza alá egy ártatlan ember bebörtönzését. Ebből is látszik, hogy klasszikus prekoncepciós eljárással van dolgunk. A nyomozók nem vették figyelembe, hogy a regnumi fiatalokat az atyák nem képesség szerint toborozták, ebből a szempontból nem lehetett „elitnevelésről” beszélni. Senkiben nem merült fel a „rendszerváltás” gondolata, és szóba sem került az, hogy bármilyen „elit” jellegű feladatra történne kiképzés, leszámítva azt, hogy a csoport tagjai keresztényként szerettek volna élni. Közöttük többen voltak pszichológiai gondokkal küzdő emberek. A tesztek elsősorban az ő számukra jelentettek komoly segítséget. Hagemann 1970. december 15-ig volt vizsgálati fogságban. Bár a nyomozók folyamatos kihallgatásokkal és hirtelen feltett villámkérdésekkel igyekeztek kifárasztani, a vallomást másokra minden esetben megtagadta, számon kérte emberi jogait, és a legcsekélyebb mértékben sem tört meg. Fizikai atrocitás csak egy esetben ismert: Bányász Ákos Ferenc, aki az egyik Hagemann alá tartozó kiscsoportot vezette, első alkalommal megtagadta a vallomást. 1970. december 1 -jén újra berendelték, és ismételt vallomásmegtagadása után kihallgatója, Benedek Endre őrnagy szabályosan leütötte.26 Az ügyet dupla nullássá, azaz titkossá minősítették, és 17 ülésen keresztül zárt tárgyaláson foglalkoztak vele, mire megszületett az ítélet. AZ ÍTÉLET 1971. május 31-én a dr. Bimbó István vezette tanács meghozta első fokú ítéletét, amely teljes mértékben elfogadta dr. Czili Gyula ügyész vádiratát. Hagemannt, Tury Lajost, Somogyi Sándort, Katona Istvánt, Doskár Balázst és Hegyi Veronikát „összeesküvés” bűncselekményében vétkesnek találta, és öt, három, négy, kettő év, illetve az utóbbi két vádlott esetében csak „egyesületi joggal való visszaélés bűntettéért 10, ill. 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet indoklása teljes mértékben prekoncepciókon alapult. Jellemző példa, hogy azt a vádpontot, amely szerint Hagemann és társai tiltották volna a Regnum tagjainak a KISZ-tagságot, nem tudták bizonyítani: A vádlottak soha nem adtak a kérdésre olyan kategorikus választ, amely egyenesen tilalmat jelentett volna, de nyomatékosan felhívták a csoport tagjainak figyelmét, hogy »két urat szolgálni nem lehet« (...) ettől függetlenül mindenki lelkiismerete szerint döntse el, hogy hová akar tartozni.”1’ Ennek ellenére az ítélet néhány oldallal később tényként szögezte le, hogy a regnumisták „KISZ-nek, egyéb demokratikus tömegszervezetnek nem lehettek tagjai”.28 Az indokló rész stílusa az 1950-es éveket idézte: „Vádlottak hosszú éveken keresztül fertőzték ifjúságunkat, mérhetetlen károkat okozva azok szellemi életében, erkölcsi felfogásában, a népi demokratikus rendszer társadalmat formáló célkitűzéseinek helyes