Beszélő, 2010. január-június (3. folyam, 15. évfolyam, 1-6. szám)

2010. január / 1. szám - JÁTÉKTÉR - Noszkai Gábor: Barátok közt - Bibó István és Szabó Zoltán barátságának története II.

ságot hazugság nélkül feltáró falukuta­tót. A szociográfiákból megismert té­nyek árnyalják Bibó elméleti társada­lomkritikáját. Szabó Zoltán szellemi pályája Bibó megismerésével teljese­dik ki. Szekfű Gyula Három nemzedé­kének ifjú olvasójából, aki - bár a szerző Habsburg-szimpátiájában soha nem osztozott - az 1930-as évek legbefolyá­sosabb történészének atyai támogatá­sával gróf Bethlen István miniszterel­nök társadalomtudományi fórumában, a Magyar Szemlében (is) publikáló falu­kutató pályakezdéstől jut el Jászi Osz­kár és Bibó István egyéni szabadságjo­gokra épülő társadalomelméletét és szellemi programját magáénak valló gondolkodóvá. Az emigrációban Bibó munkáinak újraolvasása mélyíti el Sza­bó Zoltán politikatörténeti és politika­­elméleti ismereteit és nacionalizmus­kritikáját. A két szerző rokon vonása, hogy a vi­lágnézeti következetességet sohasem tekintették céljuknak. Életük során tu­datosan tartották távol magukat a XX. század totális ideológiáitól. Diákkoruk­tól idegenkedtek a marxizmus elméleti rendszerétől, a marxista dialektikával és a nacionalista retorikával szemben mindvégig az ország tényleges helyze­tét, a társadalmi valóságot, a nép álla­potának vizsgálatát és elemzését részesítették előnyben. Személyes ismeretséget köt­ve lelik meg egymásban - gondolkodásuk hasonlósága okán - a szellemi rokonságot. Szabó Zoltán életútja ritka példája a következetesen gondolkodó és cselekvő demok­rata írástudónak. Kemény István Szabó Zoltán radikális realizmusigényére hívja fel a fi­gyelmet.38 Kevés olyan gazdag szépírói nyelven szóló szerzőnk van, aki egyszerre ké­pes látni és láttatni a társadalom elmaradottságát, sürgetni a szociális reformokat és filozófiai mélységű fogalmi rendszerben meghatározni olyan politikai kategóriákat, melyekről közéleti szereplőink többsége a mai napig azt hiszi, hogy nép, nemzet, haza fogalmán bárki, bármikor, bármit érthet. Szabó Zoltán teljes életművét jellemzi az elő­feltételezések hiánya, a megismerés érzelmességtől mentes, elfogulatlan, mégis szen­vedélyes vágya: „...a társadalom állapotrajzából akar konkrét reformtervekhez jutni. ...két vezérlő gondolatát kell említeni:... egészséges politikai rendszernek az egyéni sza­badságra kell épülnie.... egy társadalom megítélésének biztos mértéke az alul élők embe­ri állapotának foka."19 Szabó Zoltán mindig fontosabbnak tartotta a szabad közlésben megnyilvánuló önál­ló szellemi jelen­létet a földrajzi hol­létnél. Borsody István és Fejtő Ferenc emigráns kor­társaként - érzelmeit háttérbe szorítva - asztalosmunkáihoz hasonló műgonddal alkotva rögzítette következtetéseit a XX. század diktatúráitól szenvedő hazájáról, társadalmunk szerkezetének modernizációtól elmaradt állapotáról, nem hallgatva el ebben a magyar állam vezetőinek történelmi-politikai felelősségét sem. Világszem­lélete politikai ideológiák közé nem szűkíthető. Meg nem alkuvó demokrata, írói ma­gatartása, jogfosztott honfitársai (legyenek azok vagyontalan földművelők, diszkrimi­nált zsidók vagy a háború miatt kollektíven felelőssé tett magyarországi németek) jog kiterjesztésének sürgetésétől az 1945-ös közéleti aktivitásáig mindvégig követke­zetes marad. Emigránsként az '56-os forradalmat napról napra elemző feladatvállalásától a Nagy Imre-kormány iránti szolidaritásáig a fogságban helytálló Bibóéval rokon:„A demok­rata... a műgonddal alkotó ember szemléletének győzelmét jelenti a hódító és birtok­ló ember szemléletével szemben, s leglényegesebb tanítása az, hogy egy nemzet mély­ségben és magasságban a többszörösére növekedhetik annak, amennyit akár legnagyobb erőfeszítéssel is a többi nemzetek rovására növekedni képes."40 A hód­ítás és birtoklás magatartásformája idegen volt személyiségüktől. Nehéz lenne bármelyiküket is egyetlen szellemi irányzathoz, politikai ideológiához tartozónak tekinteni, politikai-filozófiai gondolkodásuknak egyaránt fontos részeit képezik a szocialista, a liberális, a keresztény és a népi elemek. Vallották az egyenlő emberi méltóság alapján felépülő európai társadalomfejlődés értelmét jelentő, egy­háztól elválasztott világi állam, a politikai hatalom humanizálásának biztosítékául szolgáló pluralitás elveit. 29

Next