Beszélő, 2010. január-június (3. folyam, 15. évfolyam, 1-6. szám)
2010. január / 1. szám - JÁTÉKTÉR - Noszkai Gábor: Barátok közt - Bibó István és Szabó Zoltán barátságának története II.
ságot hazugság nélkül feltáró falukutatót. A szociográfiákból megismert tények árnyalják Bibó elméleti társadalomkritikáját. Szabó Zoltán szellemi pályája Bibó megismerésével teljesedik ki. Szekfű Gyula Három nemzedékének ifjú olvasójából, aki - bár a szerző Habsburg-szimpátiájában soha nem osztozott - az 1930-as évek legbefolyásosabb történészének atyai támogatásával gróf Bethlen István miniszterelnök társadalomtudományi fórumában, a Magyar Szemlében (is) publikáló falukutató pályakezdéstől jut el Jászi Oszkár és Bibó István egyéni szabadságjogokra épülő társadalomelméletét és szellemi programját magáénak valló gondolkodóvá. Az emigrációban Bibó munkáinak újraolvasása mélyíti el Szabó Zoltán politikatörténeti és politikaelméleti ismereteit és nacionalizmuskritikáját. A két szerző rokon vonása, hogy a világnézeti következetességet sohasem tekintették céljuknak. Életük során tudatosan tartották távol magukat a XX. század totális ideológiáitól. Diákkoruktól idegenkedtek a marxizmus elméleti rendszerétől, a marxista dialektikával és a nacionalista retorikával szemben mindvégig az ország tényleges helyzetét, a társadalmi valóságot, a nép állapotának vizsgálatát és elemzését részesítették előnyben. Személyes ismeretséget kötve lelik meg egymásban - gondolkodásuk hasonlósága okán - a szellemi rokonságot. Szabó Zoltán életútja ritka példája a következetesen gondolkodó és cselekvő demokrata írástudónak. Kemény István Szabó Zoltán radikális realizmusigényére hívja fel a figyelmet.38 Kevés olyan gazdag szépírói nyelven szóló szerzőnk van, aki egyszerre képes látni és láttatni a társadalom elmaradottságát, sürgetni a szociális reformokat és filozófiai mélységű fogalmi rendszerben meghatározni olyan politikai kategóriákat, melyekről közéleti szereplőink többsége a mai napig azt hiszi, hogy nép, nemzet, haza fogalmán bárki, bármikor, bármit érthet. Szabó Zoltán teljes életművét jellemzi az előfeltételezések hiánya, a megismerés érzelmességtől mentes, elfogulatlan, mégis szenvedélyes vágya: „...a társadalom állapotrajzából akar konkrét reformtervekhez jutni. ...két vezérlő gondolatát kell említeni:... egészséges politikai rendszernek az egyéni szabadságra kell épülnie.... egy társadalom megítélésének biztos mértéke az alul élők emberi állapotának foka."19 Szabó Zoltán mindig fontosabbnak tartotta a szabad közlésben megnyilvánuló önálló szellemi jelenlétet a földrajzi hollétnél. Borsody István és Fejtő Ferenc emigráns kortársaként - érzelmeit háttérbe szorítva - asztalosmunkáihoz hasonló műgonddal alkotva rögzítette következtetéseit a XX. század diktatúráitól szenvedő hazájáról, társadalmunk szerkezetének modernizációtól elmaradt állapotáról, nem hallgatva el ebben a magyar állam vezetőinek történelmi-politikai felelősségét sem. Világszemlélete politikai ideológiák közé nem szűkíthető. Meg nem alkuvó demokrata, írói magatartása, jogfosztott honfitársai (legyenek azok vagyontalan földművelők, diszkriminált zsidók vagy a háború miatt kollektíven felelőssé tett magyarországi németek) jog kiterjesztésének sürgetésétől az 1945-ös közéleti aktivitásáig mindvégig következetes marad. Emigránsként az '56-os forradalmat napról napra elemző feladatvállalásától a Nagy Imre-kormány iránti szolidaritásáig a fogságban helytálló Bibóéval rokon:„A demokrata... a műgonddal alkotó ember szemléletének győzelmét jelenti a hódító és birtokló ember szemléletével szemben, s leglényegesebb tanítása az, hogy egy nemzet mélységben és magasságban a többszörösére növekedhetik annak, amennyit akár legnagyobb erőfeszítéssel is a többi nemzetek rovására növekedni képes."40 A hódítás és birtoklás magatartásformája idegen volt személyiségüktől. Nehéz lenne bármelyiküket is egyetlen szellemi irányzathoz, politikai ideológiához tartozónak tekinteni, politikai-filozófiai gondolkodásuknak egyaránt fontos részeit képezik a szocialista, a liberális, a keresztény és a népi elemek. Vallották az egyenlő emberi méltóság alapján felépülő európai társadalomfejlődés értelmét jelentő, egyháztól elválasztott világi állam, a politikai hatalom humanizálásának biztosítékául szolgáló pluralitás elveit. 29