Beszélő, 2011. január-június (3. folyam, 16. évfolyam, 1-6. szám)
2011. március / 3. szám - KULTÚRA - Dékei Kriszta: Idézetgyűjtemény és szinesztézia - Novellakonferencia
ső tükörbe kell átvetíteni. Az emberek valóságos életét a költészet szemüvegén át kell látni, úgy mint gyermekkoromban". Az Öreg és fiatal csavargó című festménye mellett egy szép, lírai és atipikus tájképe erősíti a kiállítás vizuális (képzőművészeti) arculatát. A tárlat öt tematikus egységében szétszálazódik, hogy elsősorban milyen témák foglalkoztatták a korszak alkotóit. Ebből a legérdekesebb a maszk használata, a rejtőzködés kitüntetett szerepe a fiatal írók (egyben zsurnaliszták) körében. „Annyi álnevet hírlap még nem fogyasztott, mint A Hét. Rövid idő alatt nem tudta senki, ki rejtőzik alattuk, még Kiss József sem. S többet mondok, azok sem, akik maguk viselték. Mert az óriási halmazban összekeveredtek és gyakran felcserélődtek, ahogy Hamlet a párbajban a mérgezett kardot ellenfelével fölcseréli." (Délibáb, azaz Lövik Károly írása A Hét már említett jubileumi számában.) Az írói, művészi álnevek sorában Lövik Károlyhoz tartozott a Pique, Cholnoky Viktorhoz a Pelargus, Ambrus Zoltán többek közt a Spectacor, Gönczöl, Bojtorján, Little John és Rab Jenő neveket használta, a Kóbor Tamás álnevű szerző a Caliban és a Simplex néven is szerepelt, az 'ismeretlen, idegen eredetű'jelentéssel bíró Ignotus álnév pedig még tovább osztódott Dixire, Fakírra vagy Globetrotterre. Ignotus rejtőzött a női lélek problémáival foglalkozó Emma asszony mögött is - míg a konkurens Új Időkben Herczeg Ferenc bújt meg Horkayné fedezékében. Általában elmondható, hogy az írók sokszor választottak idegen hangzású, de beszélő neveket: egy Balzacról szóló írást egy bizonyos Rastignac jegyzett, s gyakran használtak a magyar irodalomból ismert szereplőket is (Pató Pál, Tiborcz). A képzőművészek körében ez korántsem volt bevett dolog. A kiállításon szerepel Sassy Attila, aki az Aiglon (Sasfiók) nevet használta, s felsorolódik Gulácsy Pauline Holseel című regényében felbukkanó összes férfialak (akik a festő személyiségének egy-egy oldalát jelenítették meg), és természetesen az is, hogy a korai arcképeit kivéve a művész önmagát mindig maszkban ábrázolta. A kiállítás kurátora, Cséve Anna elsősorban arra a képzőművészetben és az irodalomban a századforduló környékén megjelenő új szemléletmódra fókuszál, amely szerint az alkotók a külső látvány helyett tudatosan fordultak befelé, az érzelmek, hangulatok, egyéni víziók, térélmények, tehát a valóság helyett a látványról alkotott képzetek felé. Az írók stílusa, gondolatisága rokonítható a korszak képzőművészeti törekvéseivel, az impresszionizmussal, a szimbolizmussal és a szecesszióval. Az írók festői eszközökkel élnek, ahogy a kiállításon is olvasható: „Ambrus Zoltán Tollrajzokat alkot, Bródy Rembrandt-fejeket formáz, Lövik Károly Rézkarcokat készít szavakból, hangulatokból." A vízió, az álom, a kábulat, a misztika, a folyton változó vizuális látvány, az alakok átlényegülése olyan elemek, melyek mindkét művészeti ágban felbukkannak, mintegy közösen besorolódnak a „líraiság" zászlaja alá. Poéta mindenki, aki „saját lelke borongásából, sötét mélységeiből" hozza invencióját. A művészek egyfajta fátylon, ködön keresztül, fellazult kontúrokban látják a valóságot, megszűnik a biztonságosnak tekintett tér, széttöredeznek, összekeverednek az idősíkok. A belső érzékelésen alapuló álomszerű lélekállapot a művészet egészére kiterjed, egyfajta sajátos gesamtkunst jön létre; a művészeti ágakat elválasztó falak leomlanak. Ennek az együttállásnak a bemutatását szolgálják az érintőképernyők és két interaktív „találmány". A szózongora klaviatúráján a billentyűk leütésekor a hang mellett a digitális képernyőn a ködlovagoktól származó, zenével kapcsolatos idézetek jelennek meg, míg a színorgona esetében a három (piros, kék és sárga) lámpa - amennyiben a néző föléjük teszi a kezét -, „megszólal", és színekkel kapcsolatos idézeteket tolmácsol számunkra. Idézetekből nincs hiány: már a tárlat bejáratánál letéphetünk és elvihetünk egyet - szerzőiket pedig a folyosóra kiszorult írói arcképek alatt azonosíthatjuk.Továbbá a harmadik teremben fülhallgatón ke- 93