Beszélő, 2012. július-december (3. folyam, 17. évfolyam, 7-12. szám)
2012. október / 10. szám - JÁTÉKTÉR - Révész Sándor: Tollasforgatók
Két kezdeményező több mint százat csinált. Dési János honlapot nyitott a tiltakozóknak. Ezek sorában ott vannak többek között a kádári cenzúra képviselői, s Hajdú Jánossal az élükön a diktatúra tollnokai, akik büszkék rá, hogy évtizedeken át szolgálhatták a MÚOSZ keretében a diktatúrát, a sajtószabadság ellenségeit, a társadalom dezinformálását. „Ezek szerint és végül is majd az összes felelős náci gyilkosok kitüntetést fognak kapni, és a kiirtott áldozatok bűnössé lesznek nyilvánítva. A gyalázat kifizetődik!" - ezekkel a szavakkal csatlakozik a tiltakozókhoz Lydia Brenners, aki annyi szörnyűséget élt át gyerekkorában Újvidéken, hogy nehéz rajta a szavakat számon kérni, miként a körülmények ismeretét is, de hát mégiscsak a legszörnyűbb bűnökkel vádol egy rég halott embert, akiről a kezdeményezők sem állítják, hogy ezeket a bűnöket elkövette volna. A honlap gazdájának pedig eszébe sem jutott, hogy itt valami moderálnivalója lett volna, s a történteket összefoglaló kezdeményezőnek sem jut eszébe, hogy a rágalmakat nem kellene felerősíteni. És akkor még nem is említettem Krausz Tamás fékevesztett őrjöngését, melynek sodrában mindenkit lefasisztáz, aki nem támogatja a jogállami garanciák elleni forradalmi harcát, és nem ismeri el feltétel nélkül a forradalmi törvénykezés osztályharcos ítéleteit. Természetesen ott van a tiltakozók között Pelle János is, aki lelkesen kontrázott Schmidt Máriának a holokauszt leértékelésében, és a zsidókérdésen merengő Kövér László mellett is harciasan kiállt. A kezdeményezők nem állítják, hogy Tollas elkövette volna azt, amivel a háború után vádolták. Azt sem állítják, hogy szakmai teljesítménye tette volna érdemtelenné az örökös tagságra, így zárják levelüket: „Mindezek alapján, figyelemmel irodalmi és szerkesztői érdemeire is, nyugodt lelkiismerettel nem állítható, hogy Kecskési Tollas Tibor (az évkönyv tanúsága szerint: Kecskési Tibor, illetve Tollas Tibor) csendőrparancsnokként feddhetetlennek bizonyult, ezért úgy gondoljuk, hogy érdemtelen a Magyar Újságírók Országos Szövetsége örökös tagságára." Ezzel fölállítanak egy normát, akiről nem állíthatjuk nyugodt lelkiismerettel, teljes bizonyossággal, hogy feddhetetlen, az nem lehet örökös tag. Mert hiszen annak példaképnek kellene lennie. Azt mondja Kertész Péter: „Egy csendőr főhadnagy, aki Beregszászon részt vett 11 ezer zsidó deportálásában, és ha egy ujjal nem nyúlt senkihez, ami bizonyíthatatlan, akkor se legyen a MÚOSZ örökös tagja. Példakép: halhatatlan." Tollas 1944- ben 23 éves volt. Ezek szerint az örökös tagnak már egészen fiatalon is feddhetetlennek kell lennie. Örökös tag Kende Péter, Méray Tibor, Lőcsei Pál, Vásárhelyi Miklós, s az lett posztumusz Gimes Miklós, Losonczy Géza, Nagy Imre is.Természetesen. Ahol ők nem örökös tagok, ott az örökös tagság nem jelent semmit. De hát ezek az emberek tengernyi gonoszságot írtak össze pályájuk kezdetén. Szörnyű rágalmak áradtak ki a tollakból. Jó néhányuk a Tollas elleninél sokkal szörnyűbb ítéleteket magasztalt. Olyanokat, melyekbe ártatlan emberek sora halt bele, ment tönkre, veszett bele egészsége, fiatalsága. Tollas 27 éves korától 36 éves koráig ült olyan bűnökért, melyeket Kertész Péter és Róbert László sem tekint bizonyítottnak. Attól tartok, ha következetesen tartjuk magunkat ahhoz a normához, melyet a kezdeményezők felállítottak, egészen bizarr eredményre jutunk. 1997-ben hatvan örökös tag volt. 2008-ban már majdnem másfélszer annyi. A kezdeményezők, mivel nagyon régen vannak a pályán, sokkal többükről tudnak sokkal többet, mint én. Vajon hány „ kezdeményezésre" lenne okuk, ha nekiállnának kiválogatni közülük azokat, akiket nem tekinthetnek „nyugodt lelkiismerettel" „feddhetetlen" példaképnek? 27