Beszélő, 2012. július-december (3. folyam, 17. évfolyam, 7-12. szám)
2012. október / 10. szám - JÁTÉKTÉR - Sütő Tímea: Húsz év hármasban - A magyar támogatáspolitika hatásai Romániában
Sütő Tímea Húsz év hármasban A külhoni és hazai magyarság számára a nemzetépítés jótékony hatása nem a magyar és határon túli identitás „kibékítéséhez"vagy a határon túli magyarok „reintegrációjában" rejlik. A magyar támogatáspolitika hatásai Romániában hidegháború vége a kelet-európai politikában emlékezetes fordulópont volt. Az európai államok végre kollektívan és külön-külön is fellélegezhettek, az életveszélyes kötéltánc az Egyesült Államok és a Szovjetunió között veszített ritmusából, a nukleáris fenyegetettség megszűnt. De míg a nyugat-európai államok a nemzetek feletti Európa ideálján munkálkodtak, keleten új alkotmányok születtek: a nemzeti érdek szolgálatába állított alkotmányok - mind az egységes identitás és kultúra, mind pedig a nemzeti szuverenitás és területi integritás jegyében. A szabadpiaci környezet, valamint az új szuverén politikai és kulturális identitás kialakításának esélye új nacionalizmusokat szült Közép-Kelet-Európában, hangsúlyozva államaik etnikai és kulturális heterogenitását. Ezzel együtt kiemelt figyelem fordult a nemzeti és etnikai közösségek, leginkább a kisebbségek jogi és politikai helyzete felé. Az etnikai konfliktusok veszélye egyre nyilvánvalóbbá vált. Az egyetlen békés megoldásként pedig az egyéni és kollektív kisebbségi jogok biztosítása kínálkozott. A megalkotott törvényeket természetesen a gyakorlatba is át kell ültetni, és főként a közvéleménnyel is el kell fogadtatni. Ez pedig egyáltalán nem volt annyira egyszerű és problémamentes, mint amilyennek tűnhet. Ma sem az. Ahogyan erre Will Kymlicka rámutat, a kommunizmus összeomlása egy olyan nacionalizmushullámot indított el Kelet-Európában, amely drasztikusan befolyásolta a demokratizálódási folyamatokat (Kymlicka 2002). Magyarország és szomszédai e különös eset még különösebb példái. Trianon következményeként a magyar kormányok - főként 1975 utáni - a határon túli magyarok helyzetét nemzeti érdekként kezelték. Az egyetlen különbség csak az volt, hogy a mindenkori nemzeti érdek éppen politikai vagy kulturális nemzetfelfogást kívánt. Miközben Magyarország ezt az aktualitását sosem vesztő problémát igyekezett orvosolni, sosem figyelt igazán arra, hogy a gyógyír milyen mellékhatásokkal jár, milyen történelmi frusztrációkat szabadít fel a szomszédos nemzetekben, milyen belpolitikai folyamatokat indít el itthon és a szomszédos országokban egyaránt. A közvéleményt elfogadva vagy megkerülve, az elmúlt húsz év magyar kormányai fontos lépéseket tettek a határon túli magyarok helyzetének befolyásolására. Ez jelenthetett különféle belpolitikai eszközöket (lásd kisebbségi törvény megalkotása, 1993), a határon túli magyarokhoz közvetlen módon kapcsolódó külpolitikai döntéseket (lásd státustörvény, 2001, egyszerűsített honosítás, 2010) vagy éppen a politikai lobbi- és gazdasági lehetőségek kiaknázását bizonyos politikai állásfoglalások esetén (lásd a Magyar Polgári Párt [MPP] és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács [EMNT] támogatása). Elődeik politikai hagyományaihoz híven a mai magyar kormányok is elsiklanak a szomszédos országok belpolitikai folyamatai felett, a határon túli magyar politikai képviselet hibái és sikerei felett, és egy szigorúan belső nézőpontból igyekeznek megoldani egy olyan helyzetet, mely napról napra idegenebbé válik számukra. A