Máshonnan Beszélő 3. (1986)

1986 / 3. szám

a népi ügyész szokatlanul tevékenyen vesz részt a tárgyalásban, hogy nem pró­bálja megfélemlíteni vagy megszégyeníteni a tanúkat, csak kérdéseket tesz fel nekik nyugodt, semleges hangon. Ahogy ott ültek, egymás mellett, ugyanannál az asztalnál, Babjoniseva és Volosina élő példaként képviseltek két ellentétes embertípust: Szára az értelmiséget, Volosina a tudatlan, de magabiztos, önelégült hivatalnokot* Szá­ra viselkedése sehogyse illett bele ebbe a bíróságba, és erre a bíróság rá is döbbent* Többé nem tekintették szövetségesüknek, és lassan azt is gyanítani kezdték, hogy az ellenfelük, Kareva bírónő ugyan egyetlen kérdését sem utasította el, de napnál vilá­gosabban éreztette, hogy nemcsak Száva kérdéseit, de a puszta jelenlétét is teljesen fölöslegesnek tartja. Egyik alkalommal ismét azt indítványoztuk, szokásunk szerint, hogy a bíróság vonuljon ki a tetthelyre* Az ügyész, szoká­sa szerint, tiltakozott. Kareva ekkor Babjonisevához fordult. - A népi ügyész, gondolom, támogatja­ az indítványt? - Igen támogatom* Azt hiszem, ez nagyon fontos* Én Peregyelk­inóban la­kom, és sokszor jártam azon a környéken»0»­­ Népi ügyész elvtársnő, ha nem tudná, ön nem azért van itt, hogy tanús­kodjék* Hallottuk a véleményét a védelem indítványáról* Üljön is! Két nappal később a régi népi ügyész is megjelent a tárgyalóteremben* Az államügyész is, Kosztorravkina is arra kérte a bíróságot, engedjék meg, hogy mint második népi ügyész, részt vehessen a tárgyaláson. De a­ tanárnő megbízólevele kizárólag a­­járásbíróságra volt érvényes, újat pedig nem szer­zett. A bíróság nem tehetett mást, helyt adott a tiltakozásunknak. Legtöbbet Kosztopravkina zaklatta Szárát. Marina anyjának keserűségét csak tovább fokozta, hogy az Írószövetség az ő saját kérésére jelölt ki egy srót népi ügyésznek, és hogy ő maga könyörgött Szárának, vegyen részt a tár­gyaláson ,ami az ő számára hat heti ingyenmunkát, és a természetétől teljesen idegen tevékenységet jelentett­. Mennyire röstelltük magunkat, valahányszor Lev kocsiján elhajtottunk a bíróságról, míg Szára­ Babjoniseva és Olga Csajkovszkaja kénytelen volt gyalog menni a földalattiig - ez legalább tizenöt percnyi gyaloglást jelentett. Nem mertük fölajánlani, hogy elvisszük őket. Ha megtesszük, csak ártunk az ügyünk­nek, és kompromit­táljuk Olgát és Szávát. A moszkvai városi bíróság kihallgatta többek között Nazarovot is - azt az embert, aki - korábban, mint Alik és Szása - beismerte, hogy megerőszakol­ta és megölte Marinát­.Tanúvallomása már csak azért is igen érdekes volt, mert cáfolta a tételt, hogy «ha vallott, akkor biztosan bűnös«. Ott állt Nazarov a­ tárgyalóteremben, ahová az őrök a börtönből kísérték fel, ahol épp a büntetését töltötte, és puszta jelenlétével is megfontolásra kellett, hogy késztessél min­d­azokat, akik úgy hitték, hogy a beismerő vallo­más a bűnösség cáfolhatatlan bizonyítéka. Hiszen Nazarov vallott, nem? Ha val­lott, akkor bűnösnek kell lennie* De akkor Alik és Szása nem lehet bűnös. Ha viszont Alik és Szása bűnös, akkor Nazarov nem lehet az. Ami azt jelenti, hogy a beismerő vallomás önmagában mégsem elég, más bizonyítékokra is szükség van. Nazarov vallomása azért is fontos volt számunkra, mert megfelelt arra a kérdésre is, miért vádolják meg magukat az emberek. Mint kiderült, Nazarovot ugyanazok az okok késztették a hamis beismerő vallomásra, mint a fiúkat. Ami­kor azt állította,­­hogy ártatlan, nem hittek neki­ egyszer már elítélték erő­szakért. Akárhogyan is próbálta bizonygatni az ártatlanságát, a vizsgálóbíró figyelemre se méltatta, nem vette komolyan. Sokáig kitartott, nem tágított attól, hogy nem ő tette. Aztán megtört és beismert valamit, amit nyilvánvaló­an nem követett el. Neki is megígérték, hogy enyhébb büntetést kap, ha vall, őt is megfenyegették, hogy különben kivégzőosztag elé kerül... De saját be­­vallása szerint elsősorban azért vallott, mert elvesztette a reményt - ráéb­redt, hogy bármit mond, úgysem hisznek neki. Volt még egy további fontos körülmény is, amire sose derült volna fény, ha nem teszünk fel keresztkérdéseket Nazarovnak. Az ő vallomásának magnófel­vételén is csak úgy hemzsegtek a tényszerű részletek Marina haláláról. Honnét tudta ezeket, ha nem ő a gyilkos?

Next