Máshonnan Beszélő 3. (1986)
1986 / 3. szám
A harmadik tárgyalás A Burov-Kabanov per harmadik tárgyalása 1939 szeptemberében kezdődött az OSZSZK Legfelsőbb Bírósága előtt. Lev és én tudatában voltak szermélyes felelősségünknek. Ez volt az utolsó esélyünk, hogy megnyerjük a pert. A Legfelsőbb Bíróság ítélete jogerős, fellebbezésnek helye nincs. Amikor végre kitűzték a tárgyalás időpontját, engedélyt kaptam rá, hogy felkeressen Szását. Észrevettem, milyen silány és tápadt. .Ar mikor először mentem be hozzá, azzal fogadott: "Hát itt vagyok megint a börtönben. Kikerülök-e még valaha innét?" Szása tudta ugyan, hogy még nincs mindenészve, de a szabadság örömei után ez a második letartóztatás nagyon megrázta. Ezért is látogattam meg, bár új megbeszélnivalónk nem volt. Az elmúlt száz és fél évben már megvizsgáltunk minden megvizsgálhatót, az összes lehetséges szemszögből, Alikot az újabb letartóztatása óta akkor láttam először, amikor belépett a tárgyalóterembe. Elől hiányzott egy régi, "Kihullott a foga" - mondta Lev -, "kimerült, és igen rosszul táplált." Csakugyan, Alik még Szásánál is sápadtabb és soványabb volt. Ezúttal Petuhov bíró elnökölt. Akkor látta- életemben először, amikor belépett a tárgyalóterembe, oldalán a két népi ülnökkel, és megnyitotta a tárgyalást. Ugyancsak ez volt az első találkozásom Koskinnal is, a moszkvai járás helyettes ügyészével - ő lett az ügyész Vjtosina helyett, Guszev tehát az első helyettesét jelölte ki a vád képviseletére, ezzel is azt akarta közölni, hogy eltökélte: nem lesz velük könnyű dolgunk. Szára Babjoniseva ezúttal nem ült ott az ügyészi asztalnál. Ezen a tárgyaláson nem volt népi ügyész. Körülnéztem a tárgyalóteremben: megpillantottam a fiúk szüleit és Alekszandra Kosztopravlinát. Kirilov biró modorára az első tárgyaláson a gorombaság volt a legjellemzőbb. Kareva birónőa leküzdhetetlen előitéleteiről tanúskodott, Petuhov biró viselkedésében az volt a legfeltűnőbb, hogy. c "'általán nem lehetett kiolvasni belőle, mi a véleménye, Arcizma se rándult, ahogy végighallgatta a kéréseinket, de ugyanilyen teszméstelenül figy vlt az ügyész tiltakozásaira is. Majd ugyanilyen szenvtelenül a hangja r.még talán halkabb is volt egy kicsit a kelleténél - közölte a határozatát: "Helyt adok,,," vagy "Elutasítom,,," Fontos kéréseink közül szinte mindegyiknek helytjóott. Beidézték tanúnak az ogyincovói rendőrfőnök helyettesét és a bűnügyi nyomozati osztály vezetőjét, és elrendelték, mutassák be a nyilvántartást arról, kiket tartottak vizsgálati fogságban 1966 augusztusában és szeptemberében. Fontos volt számunkra, hogy dokumentumaink legyenek róla, amilyen néven tartották fogva Szkvorcovot /alias Kuznyecovot/ és Gyementyevet* /alias Jemolajevet/. Bekérették Marcsenkova kortörténetét is, nemkülönben egy kimutatást arról, milyen napokon vett ki szabadságot 1965 júniusában. Azt az indítványunkat, hogy a bíróság szálljon ki a tett színhelyére, Petracv visszautasította u£yan, mondván, hogy az "szükségtelen", de a hivatalos tanúkat azért beidéztette* . • És mintha a per többi szereplőire is átterjedt voolna Petuhov higgadtsága:,, Koskin ügyész nem kiabált Szásával és Alikkal, amikor kijelentették, hogy nem érzik bűnösnek magukat, és akkor sem látszott rajta felháborodás, amikor a tanúk vallomásukban olyasmit állítottak, ami ellentétes volt a vád felfogásával az ügyről. Még Kosztopravkina is féket tett a nyelvére, bárnem önszántából. Amikor Judovics elkezdett keresztkérdéseket föltenni neeki, elfordította a fejét, és kijelentette: ** Nenn vagyok hajlandó felelni Judovicsnak és Kamirsskajának. Lefizették őket, hogy tisztára mossák a valódi gyilkosukat, ili.A rendes szovjet ügyvéd az ilyen, rendes szovjet ügyvéd ilyet nem tesz, Kosztopravkina csípőre tett kézzel állt, mindig itt ezzel a pózzal fejezte ki megvetését irántunk. .