Biológia 31. (1983)

1983 / 1. szám - Wolsky Issekutz Mária - Wolsky Sándor: Az evolúció mechanizmusának kérdése 100 évvel Darwin halála után

1* Biológia, 31, 3-45 (1983) AZ EVOLÚCIÓ MECHANIZMUSÁNAK KÉRDÉSE 100 ÉVVEL DARWIN HALÁLA UTÁN WOLSKY ISSEKUTZ MÁRIA és WOLSKY SÁNDOR Manhattanville College, Purchase, NY és New York University Medical Center Beérkezett: 1982. augusztus 2-án Kulcsszavak: evolúció, ontogenezis, fajképződés, fito-ontogenetikai összefüggések, génműködés szabályozás, viselkedésmód-evolúció Ez év áprilisában volt Darwin halálának 100. évfordulója. Érdemes ebből az alkalomból áttekinteni az evolúció problémáinak mai állását. Azzal tisztában kell lennünk, hogy az evolúció maga nem elmélet, nem vita tárgya vagy jogos kétségek forrása, hanem szilárdan megalapozott tudomány, amely­nek alapfogalmai, mint pl. a fajok keletkezése, átalakulása és kihalása jól ismert adatokra — a paleontológia, összehasonlító anatómia, embriológia és biokémia, az örökléstan és statisztikai számítások kétséget kizáró megállapításaira — van felépítve. Az alapkérdés, amely még nincs eldöntve és ma ismét sok vita tárgya az, hogy milyen módon, milyen mechanizmus útján képződnek új fajok, vagy ala­kulnak át (illetve ágaznak szét) a korábban létezők. Néhány évvel ezelőtt úgy látszott, hogy az ún. szintetikus elmélet ezekre a kérdésekre választ tud adni. De azóta egyre több újabb meggondolás utal arra, hogy az az elmélet nem olyan általános érvényű és mindent átfogó eszme, mint ahogy hirdetői elhitetni akarják. 1976-ban egy kis könyvet írtunk [75], amelyben megkíséreltük átte­kinteni és kommentárokkal kísérni azokat az irányzatokat, amelyek a szinteti­kus elmélettől eltérnek, és amelyeket véleményünk szerint figyelembe kell venni, hogy egy újabb és szélesebb alapokra fektetett szintézist építhessünk. Jelen tanulmányunk a könyv főbb megállapításait tartalmazza, kiegészítve az 1976 óta felbukkant újabb irányzatokkal és adatokkal. Gének és mutációk. A XX. század eszméinek átalakulása A MoRGAN-féle génelmélet [51] lényege az, hogy az örökítő egységek (gének) — amik a kromoszómákban vannak, — szigorúan megszabott lineáris sorrendben helyezkednek el, csaknem szó szerint úgy, mintha zsinórra fűzött gyöngyszemek volnának. Minden gén a többitől függetlenül működik, de velük együtt öröklődik egyszerűen azért, mert ugyanarra a zsinórra vannak fűzve. A gének kapcsolódása és alkalmilag kölcsönös kicserélődése homológ kromoszómák közt a meiózis folyamán („crossing over”) olyan matematikai precízióval történik, hogy Morgan és munkatársai úgyszólván kényszerítve voltak a géneket merev struktúrájú részecskéknek tekintetni, amelyek a gén­­funkció (öröklődő sajátságok képzése), a rekombináció („crossing over”) és a mutáció (időnként fellépő „strukturális” változás) végső egységei, így a gén-

Next