Biológia 34. (1986)
1986 / 1. szám - Szathmáry Eörs: Dinamikus koegzisztenciális kölcsönhatások prebiológiai rendszerekben. I. Áttekintés és perspektívák
Megjegyzendő, hogy bizonyos reakciókinetikai és populációdinamikai modellek egyébként is egy kalap alá vehetők és egységesen tárgyalhatók a "formális" reakciókinetika [51] keretein belül. Amennyiben a mutációkkal előálló és rátermettségükben különböző változatok keletkezésétől eltekintünk, úgy a lézerekben előálló folyamatok egy része is "darwini" dinamikával jellemezhető [2, 26]. Jelen esetben azonban sokkal többről van szó. A replikatív templát molekulák sorsának populációdinamikai leírása azért izgalmas a biológus számára, mert a háttérben mindig meghúzódik a populációgenetikai tárgyalás lehetősége is. Amíg azonban az elméleti ökológia kezdte vizsgálati körébe vonni a heterogenitást, addig a molekuláris teória sok tekintetben a Lotka és Volterra által ötven éve kifejlesztett szinten maradt, illetve ennek szemléletét tette magáévá (nota bene: Eigen homogén reakciókinetikai munkásságáért kapott No be 1-díjat). Mindez azonban afféle érdekes elmesportnak tűnhetne, ha nem vált volna — a tudománytörténetből ismerős váratlansággal — "véresen" komollyá, intellektuálisan izgató nagy talányok melegágyává. Az egyik ilyen talány az élet keletkezéséhez szükséges mennyiségű információ eredete. Amint a Bevezetésben látni fogjuk, ez csak több replikatív egység, azaz templát molekula tartós együttlétére (koegzisztenciájára) alapulhat. A templátként gyarapodó RNS-ek — a kémcsőkísérletek tanúsága szerint is — azonban versenghetnek egymással: egyikük túl gyors növekedése kiszoríthatja a többit. Ezzel azonban megszűnik annak a lehetősége, hogy a különféle templátok különféleképpen működhessenek egy majdani élő rendszerben. E működés igény szerinti munkamegosztáson alapuló együttműködéshez kell hogy vezessen; például a templátoknak különböző hasznos enzimeket kell kódolniuk az anyagcsere számára. Ma — például a szinergetikában [26] — szokás versengés-együttműködés, kompetíció-kooperáció ellentétében gondolkodni. A dolgozatból ki kell derülnie, hogy ezek nem egymást kizáró fogalmak; együttműködő tagokból felépülő rendszer is elnyomorodhat attól, ha valamelyik tagja a többi rovására elburjánzik, miközben saját funkcióját akár zavartalanul tovább is ellátja. A gondolat közelebbhozása érdekében Parkinson törvényére [40] utalunk a hivatalok növekedésére vonatkozóan. Milyen feltételek mellett lehetséges tehát inherensen kompetitív entitások új egységet teremtő koegzisztenciája? Ez az élet keletkezésének — mai felfogásunk szerint — egyik alapkérdése. A válaszadás érdekében már csak ezért is érdemes erőfeszítéseket tenni; nem beszélve arról, hogy a probléma