Bolond Miska, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-11 / 37. szám
Mi lennék.... Ha valami égi nemze Széles jó kedvébe’ — Megsajnálna és előmbe Ily szavakkal lépne : „Édes fiam! vegetálnod Elég volt már eddig... Megengedem, hogy az lehetsz, A mi neked tetszik.“ Istenemre! nem vágyódnám Tündérkirály lenni, — Se császárnak Mexicóba Nem kívánnék menni. Uraságra sem vágyódnám : Pénzbe kerül, sokba. .. S hogy a pénz most ritka madár, Minden ember tudja. Ritka madár egyebütt is, De legkivált nálam ; Ez a betegségem megvan, Bár nem vagyok állam . . . Nem is lennék címre, rangra Herceg avagy báró . — Jobb szeretnék lenni mostan Természetvizsgáló. Fa Jankó. Keleti szörnyvesztő szer, az olyan szertesztőknek, kiknek a „ szakására“ semmit sem adnak. Morison-pilulák, melyek elősegítik az emésztést, ha a hivatalos lapok stylusát élvezi az ember — Poroszországban. Amnica diplomatique, mely a legidültebb, például az 1815-dikei sebeket is behegeszti. Maláta bonbonok, aszkórban szenvedő vezércikkek megédesítésére. Dr. Koch növénynedve, használ minden baj ellen, melyek például: börze-szédelgés, váltó-láz, diplomatiai sántikálás, közéleti tengődés, csont- és párt-szakgatás, gyomor- s egyéb túlterheltség, testi s társadalmi kinövések, ételtől s emberektől való undorodás, bőr- és programmkészitési viszketeg sat. " Szépitő szerek s arkánumok! Növény szappan, európai nagyhatalmasságok számára, kezüket mosni, kik Lengyelországot felbiztatták s aztán cserben hagyták. Illatos fogpászta, azon mardosó német lapok számára, kik mindig mutogatják a foguk fehérét. Eletessentia, financminisztereknek, halvaszületett pénzügyi tervek életre hozására. Cachou aromansé, az oly szájak kiöblítésére, miket a szemtelen hazugságok beszengettek. Blondín a népszínházban. „Már megint „Blondin?“ mondja a türelme szakadt olvasó, kedvetlenül téve le kezéből a lapot. Ne tedd le o jó olvasó, hiszen tudod, hogy a társadalomban is, mint egyes emberek életében,vannak nyavalyák, amelyeknek meg kell várni rendes lefolyását. Hiába használod ez ilyen nyavalyák ellen akár a komoly ítészet kanalas orvosságát, akár a humor keserű labdacsait, nem segít ezen a világ minden patikája se. Hanem aztán ha az idejét lejárta, akkor meggyógyul magától. Ilyen nyavalya az idén a Blondin szédelgés. Mióta a kötélművészetnek ezen még eddig legragyogóbb csillaga láthatárunkon megjelent, azóta annyira elharapódzott a Blondin-láz, hogy sokkal háladatosabb vállalat leendett a pesti bérkocsisokat rendre és tarifára szoktatni, mint a közönséget e lázból kigyógyítani akarni! De hogy is ne ? Mostani világban, amidőn az ember a földön járva is olyan könnyen megbotlik és orrára bukik, úgy hogy sokan már tanácsosabbnak is tartják négykézláb vagy hason csúszva haladni kitűzött céljuk felé, méltán meg lehet bámulni az olyan embert, aki egy szál kötélen olyan egyenesen, meg olyan hegyesen végig sétál, mint akármelyik eszti gránátoros a silbakon. El is töltött a neve minden zugot. Blondin a Margitszigetben, Blondin a városligetben, Blondin a Tüköry sörcsarnokban, a kis Bierhalleban, a velencei éjben, a pávaszigeten, Blondin az úrtéri színházban, az arénában és végre pro coronide, Blondin a népszínházban. Ez az utolsó tette fel a Blondin kultus koronáját. Kapja magát Fehér János, más néven Nemo, s azt mondja: Eleget láttuk már a nagy férfiú nyilvános, közcélú életét, láttuk őt a 90 lábnyi magasságban kifeszített kötélen, óriási egyensúlyrúdjával, mintegy művész-fejedelem tekintve le a népre, s büszkén mutatva két marokra fogott királyi pálcáját. Láttuk egy-egy pincezugból elővont, megdohosodott szurokfáklya vöröses lángjánál, és bámultuk őt. — De hiszen a nagy férfiaknak minden egyes szava, mozdulata, intése, nevezetes történelmi jelentőségű, s mily érdekes egy a hit szárnyain hordott világhírű művésznek magánéletét lesni meg; mily érdekes öt, leszállva a dicsőség magasan kifeszitett köteléről, a földön úgy járva látni, mint ahogy más szegény a kötélen mászkálni nem tudó ember szokott, mily érdekes egy ily tüneményről megtudni, hogy mit eszik, mit iszik, s szivében a dicsőségen kivül van-e más érzelemre hely. A gondolat mindenesetre eredeti, s én részemről gratulálok hozzá Fehér, született Nemo János urnak. Azt az embert, akinek neve hallatára minden ember egyszerre látja képzeletben a garasos komédiát, akit nem látott soha senki máskép, mint csillogós pillangóval kicifrázott trikóban, structollaktól lengő fejjel, akinek műveltségi fokozatát még eddig csak arról ítélhettük meg, hogy véghetetlen kétes eredetű, s nem tudom melyik ország érdemrendjei közé sorozható tenyérnyi medálliáit még a trikóra is, — sőt talán ha úgy a gőzfürdőben leveti, még puszta mellére is feltűzögeti, akinek a méltányosságról, fogalma addig terjedt, hogy valamely jótékony célra vonakodott bemutatni magas művészetét, tehát azt az embert, úgy állítani elő komolyan, mint egy vígjátéknál rokonszenvet gerjesztő szerelmes hősét,aki a darab hősnőjének szívén kívül a közönségét is megnyeri, ez olyan eredeti gondolat, amelyért Fehér János legalább akkora medáliát érdemelne einből, mint a Blondiné, a nagyobbik. De hiába, már ezt a Blondin szédelgés megkívánta. Pedig lett volna ám nekünk magunknak is olyan emberünk, aki e kitüntetést csakúgy megérdemlette volna mint ő. Csakhogy ő már kiment a divatból. Például Toldy János azzal, hogy annak idejében fél Európa mészáros legényeit földhöz veregette egymásután, legalább oly nagy hírnevet vívott ki mint ő, s íme Toldy Jánosnak meg kell elégednie azzal, hogy a király utcában kipingálják kocsmacímernek. Blondint a magyar drámai múzsa szárnylebegtetve vezeti be a népszínházba, hogy ott dicsőségéhez méltó diadalt üljön. A darab pedig ilyen formán van. Van egy gazdag ember Amerikában, akinek gazdagsága mellett még az a jó tulajdonsága is megvan, hogy szép leánya van. Blondin azon a vidéken jár, s természetesen beleszeret az amerikai kisasszonyba. A kisasszony dettóz bele. Az amerikai papa szintúgy, mint akármelyik európai papa, nem akarja leányát holmi foglalkozás nélküli kalandornak adni, azért Blondin urat, mint akinek passzusában a „hivatala vagy foglalkozása“ rovatba ez volt írva „bizonytalan“ elutasítja, s gazdag, szolid vő után lát; a kisasszony nem paríroz. Blondin vagy a halál! A papa erre azt mondja: „jó, ha tehát Blondin úr olyan nagyon szeret, mutassa meg azzal, hogy vigyen végbe valami lehetetlen dolgot, akkor aztán neki adlak“. — Blondin azt mondja: „jól van, meg lesz.“ Gondolkodik, hogy micsoda lehetetlen dolgot kívánhat ő tőle jövendőbeli pápája ? Kifizesse a török státusadósságot ? Az igaz, hogy ez lehetetlen, de ezt aztán ő se tudja megtenni. 146 A császárfürdői omnibuszok. Hogy a császárfürdő tulajdonosai irgalmasok, azt mindenki tudja; hogy azonban az ott állomásozó omnibusok mily „irgalmatlanok“, arról az alulírottnak közelebb ismét volt alkalma tapasztalást szerezhetnie. Szent István napján, tehát midőn töméntelen nép tódult ki a császárfürdőbe, mely közintézet, a benne előforduló számos visszaélés és botrányos jeleneteknél fogva nem érdemli meg e kitüntetést, — mondjuk, hogy Szent István napján, esti 8 órakor, bár 3—4 üres omnibusz szemünk láttára jött vissza Pestről, s bár az egész omnibusz viteldiját ajánlkoztunk kifizetni, mégis mind a kocsis, mind az omnibuszok pénztárnoka, a ki egyetlen mukkot sem tud magyarul—„irgalmatlan“maradt irányunkban. — S meddig tartozik az omnibusz közlekedni ? — kérdem. — A meddig nekünk tetszik. — De hát, hogy menjek most Pestre? — Ott vannak a bérkocsik. S a bérkocsis épen annyiért vitt át Pestre, mint amennyiért vasúton Érsekújvárig utazhatom. Persze, ha az attilámat kéri, kénytelen lettem volna még azt is ráadásul odaadni, mert nem volt egyéb választásom: vagy gyalog bebaktatni Pestre, vagy pedig a bérkocsi mindenható kívánságainak alája vetnem magamat. Hogy a Garaboncást így megnyúzhatták, ezért szégyenlem magamat, hogy azonban kivált a tapasztalatlanabb vidékieket hasonló irgalmatlansággal ne borotválgathassák, kénytelen vagyok a császárfürdő igazgatóságához következő kérdést intézni? 1. Hány órától kezdve s meddig tartoznak a császárfürdői omnibuszok a fővárosok közt közlekedni ? 2. Lehetséges-e az, hogy az omnibusz akár egy emberrel is ne tartozzék elindulni, ha az kész az egész omnibusz viteldíját kifizetni? 3. A németül nem tudóknak okvetlenül kell-e az omnibusz-kasszér végett tolmácsot fogadniok ? A szíves válaszig vagyok az igazgatóságnak Garaboncás Diákja. Garaboncásságok. Egyik lapunk csodálkozva kérdi: miért csináltatják templomaink számára kontár külföldi mázolókkal drága pénzen a rosz szent képeket, mikor hazai festészeink olcsóbbért jobb műveket készitnének? Ha ez nálunk már olyan régi szokás, mint az, hogy I. István királyunkat se tartanánk szentnek, ha magyarosan I. Pistának nevezte volna magát. Pozsonyban új évtől egy újvidéki lap fog megjelenni. E lap szerkesztője Szarvas; mindazáltal reméljük, hogy szarvas-hibákkal ezentúl is csak a Szathmári tárogatóban fogunk találkozni.