Bolond Miska, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-21 / 8. szám
8-dik szám. Pest, Február 21-én 1864. V. évfolyam HETI NAPTÁR. Hétfőf, febr. 22. A verebek nagyon jó kedvűek, mert a nagy szél fölveri nekik a kazlat s igy valamit megint szemezhetnek. Kedd, febr. 23. A rókák is ugrándoznak, nem sejtvén hogy annál inkább maguk után hagyják a nyomot. Szerda, febr. 24. A hollók és varjak is megelégedéssel krákognak, azt hiszik a tél örökké tart. HETI NAPTÁR Csütörtök, febr. 25. A medvék dettó jól vannak s alusznak szép álmokat a barlangban, nem gondolva a keserű ébredésre. Péntek, febr. 26. A farkasok pedig ordítanak a farkasokkal s haragusznak, ha valaki nem akar részt venni ebben a szép concertben. Szombat, febr. 27. A pacsirta pedig félve mutatja magát a sár- és hórovatok között, s lesi, hogy jön-e már a tavasz. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj negyedévre 1 frt 50 kr. félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reklamátió a Bolond Miska kiadó-hivatalába (Barátok-tere 7. sz.) utasitandó. — A kéziratok Szokoly Viktorhoz (Kalap utca 17. sz.) küldendők. Uj előfizetés „BOLOND MISKA“ 1864 ik évi folyamára. Egész évre...............................6 ft. — kr. Fél évre, jan. jan. végéig . . 3 „ — „ Évnegyedre, jan. márc. végéig . 1 „ 50 „ Gyűjtőknek a szokott tiszteletpéldány. A „Bolond Miska" kiadó hivatala. (barátok tere 7ik szám.) Böjti fánkok, melyek farsangról maradtak. Tehát a nagy hamuünnep is megtörtént! Mily lángoló, tüzes volt! hasonlított egy lap dühéhez, midőn ellenünk beszél és mégis hamuvá lett. Hiában a farsang számára nincs életbiztosító-társulat, pedig az ő élete ellen vajmi kevesen kisértenék meg a merényletet! De úgy kell neki ! Ő megégette az embereket , lángba bobta az apák tárcáit, a leánykák sziveit, a fiuk lábait és sok helyütt a házi béke papírkoronáját; illő volt, hogy ő szintén tűzben lakoljon. Az idő hamuvá égette, hogy az embereket egy-egy adaggal kárpótolja. Kicsi kárpótlás, de az igazságérzetnek elég van téve. Hasonlít valamely állam égető kérdéséhez, mit a diplomatia hamuvá éget, hogy az adósságcsinálás farsangja után egy kis böjti devalvationális hamut hintsen a jókedvű állampolgárok koponyájára. Egyébiránt minden kontózásnak ez a vége; a farsangi mulatság pedig nem egyéb, mint sorsjátékkal egybekötött nagy kölcsön, mit a „sors“ című bankárház egyeseknek nyújt, hogy kamatostól insolidum fizetjük meg. Ez a divatszerű pénzoperatiók menetrendé, amelyen Fould, a francia pénzügyminiszter ép oly kevéssé segíthet, mint a muzulmánok nagyura. Oly menetrend, melynek államok ép úgy vannak alávetve, mint egyes emberek. A különbség csak annyi, hogy az egyesek könnyebben használhatják a „Zehn minuten aufenhaltot“ mint a sok bagazsfával utazó államok. Tegnap még mily fény, és ma egy zálogházi cédula. Tegnap még mily forrók voltak a fánkok, melyeket valamely debardeur meleg kezéből elfogadtunk, és ma még a seb is hideg, mit a debaudeur rajtunk ejtett. Tegnap minden kirakat még tömve volt és ma? Ausverkauf! Meza, a zsidó tábornok még néhány nappal azelőtt mily fényes bolttal birt a Danevirkon, most már házalónak állott be, hogy a kabinetekben összevásárlandó holmikból, mint például biztatás, sajnálkozás, conferencia, fenyegetőzés és más elavult tárgyakból a jó remény,sokan ismét boltot nyithasson. Épen úgy van mint a mádi zsidó, aki miután a hauptreffert rövid két hónap alatt ellumpolta, ismét a gyufaárulásnál kezdte. Ez azonban nem csupán a híres emberek sorsa. Ott a dunaparton őszülőfélben levő komoly férfiút látsz sétálni, kiről azt hinnéd, hogy valami politikai röpiraton, vagy férjhez adandó leányának sorsáról gondolkozik. Hirtelen derült kedvű lett, a feléje érkező szép hölgyre mosolyog, elejti zsebkendőjét, de csakhamar ismét komoly lesz, felveszi zsebkendőjét, hogy homlokáról letörölje izzadságát. Újra ott kezdi, ahol elhagyta. És mit gondolsz, a citoyen min töri a fejét ? Azt a légyottot keresi, mit az utolsó álarcos bál alkalmával egy fekete selyem dominó szépnek vélt tartalma ígért, de ígéretét be nem váltotta. Egy adag hamut a vén bűnösnek. Egy első emeleti ablaknak nyílásában egy tisztességes delnő mereszti szemét az utcára és csak hébe korban emelintget egy csinos virágbokrétát és azután ismét mereven áll mint egy szobor. Szegény delnő, ez meg azt a majomnak öltözött elephántot várta, akinek az utolsó bálban épen szolgálata volt valamely nagy úr oldala mellett, hogy számára denevéreket fogdosson. A delnő maga is lépre került, hogy ideje legyen gondolkozni azon elephántok haladásáról, kik civilizálódnak és álarcot viselnek. Ilyenek a böjti fánkok, miket a farsang a bűnbánó emberiség számára hátrahagyott. Ezek a hideg fánkok még akkor sem izlenének, ha a bazárban kapnak valamely bájos hercegnő vagy grófnő kezéből. Pedig egyik lap azon páratlan felfedezést tette, hogy ezen bájos grófi, hercegi és bárói szájakból még a magyar nyelv is sokkal szebben hangzik mint más halandóéból, következésképen ezen aristocratikus kezekből kapott fánkok sem lehetnek oly hidegek, mintha nem aristocratikus szépségtől kapnák. No de még azon esetre is, ha naiv collegánk logikája nem is bizonyulna becsalhatatlannak, a bazár még sem vesztene semmit; mert ha a magyar nyelv szépsége itt nem is döntetnék el, az minden kételyen felül áll, hogy a bazár lelkes amazonjai igen derék honleányok, kik lelki buzgalmuk mellett testi fáradságot sem kimérnek, csakhogy a jótékonyságnak tegyenek szolgálatot. Minden esetre fényes lap a magyar hölgyek történetében. A bájos árulónők azonban nemcsak hogy lelkesek és buzgalmukban határt nem ismerők, hanem találékonyok is, a mi szellemöknek ép úgy válik dicséretére, mint sziveknek. Ugyanis midőn már minden forrást kimentettek, egyik amazon éles látása Mózes vesszejeként még egy buzogó forrást fedezett fel a jótékonyság mezején. Azon indítványt tette a hazai bizottmányban , hogy jótékonysági pályadíjat tűzzenek ki és pedig nem vígjátékra, mert ez a neme a pályázatoknak kevés sikert bír felmutatni. A pályakérdés ez: Vajon a föld melyik zugában lehetne feltalálni azon néhány nagy urat, kik a bazár elől a szónak legközönségesebb értelmében megszöktek ? A pályadíj egy jótékony célú „csók“ egyik bazári nemeslelkű és szép ajkú hölgytől. Pályázhat minden teli és félvér hon- és korkülönbség nélkül. Jeligés levelek nem kívántatnak és a nyomtatási költséget szerző viseli. Ennél szebb és érdekesebb pályázatot alig találunk és a mi több, még nagyon jövedelmező is, mert az újabb börzei tudósítás szerint egy bazári csók 1000 ft mond ezer forintolé. Ennyit még a „mama“ sem nyert, pedig úgy hiszem, hogy ez is eleget csókolt. A pályázat eredményét Bolond Miska, aki a bazárnak tiszteletbeli tagja, annak idejében közleni fogja. Fel tehát nemes bajtársak, a versenytér meg van nyitva. Mi pedig, akik a versenyben nem vehetünk részt, minthogy vérünk annyira meghigult hogy ülő vérnek is alig mondható, más versenyben veszünk részt. Ugyanis jótékony célú hangversenyeket rendezünk melyekből az emberiség hallérzékének kiméltetése szempontjából kirekesztünk minden primadonnás kísérletet, minden politikai veszekedést, a francia béketrombita harsogását , a Muravieff-indulót, melyre még a kancsukák is megindulnak. Kirekesztjük továbbá a dán hymnust, mely így hangzik: „ha te vered az én zsidómat, én is verem a tiedet, de csak