Bolond Miska, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-08-07 / 32. szám
32-dik szám. Pest, aug. 7-én 1864. V. évfolyam. HETI NAPTÁR. Hétfő aug. 8. Minél kevesebb lába van a táncosnak, annál többre megy. Kedd, aug. 9. Minél éltesebb a szegény fráter, annál többet kell elnyelnie. Szerda, aug. 10. Minél soványabbak az osztalékok, a részvényes társulatok igazgató tagjai annál kövérebbek. HETI NAPTÁR. Csütörtök, aug. 11. Minél roszabbul van fizetve a hivatalnok, annál többet kell dolgoznia. Péntek aug. 12. Minél nagyobb némely hölgy krinolinja, annál kisebb az erénye. Szombat, aug. 13. S minél jobban „tolakodnak" a Bolond Miskához az előfizetők, annál jobban szereti azt Bolond Miska. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj negyedévre 1 frt 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reklamatió a Bolond Miska kiadó hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Szokoly Victorhoz (Kalap utca 17. sz.) küldendők. Tíj előfizetés „BOLOND MISKÁRA" Júliustól dec. végéig vagyis félévre . 3 ft — Júliustól sept. végéig vagyis évnegyedre 1 ft 60 Teljes számú példányokkal szolgálhat a kiadóhivatal. (Barátok tere, 7. sz.) Pest 1864-ben. „Jaj de szép az a Pest, Istenem, de szép!“ Cucor. Belt gyönyörű város ez a Pest városa, Kiváltkép igy nyáron, S különösen mikor eső két hét óta Nem esett immáron! A gyarló föld fia nem is a földön jár, Hanem a felhőben, A mely lába alatt minden lépten nyomon Van fellebbenőben. S aztán az a felhő sem olyan Közönséges fajta, Epén nem, mivel a homokját Aeolus A Bakosról hajtja. Szerencsés orvosok, kik a szemeket és Tüdőt gyógyítjátok, Nektek ugyan nincs e boldog atmoszféra Közepett hiánytok. De a tyúkszemdoktor sem marad ám hátra, Nem ő teljességgel, Mert a felhő alatt végre is járda van Szokott dicsőséggel. Az utcák tágasak, kivált a régiek, S ez előny még csak nyer Azzal, hogy permanens cikkelük : kő, fa, mész Középükben hever. Jön mostan omnibusz, flakker, talicekás, Verklis, komfortábol. Ha csak tán szárnyad nincs, nem tudom , miként Itten általlépni ? [fogsz De immár tuman vagy 8 jutalmad meglepő! Boltok fényes sora Tárul föl szemednek, miknél álmodban sem Láttál szebbet soha! Itt ez csupa arany, ezüst és drágakő, Az bársony és selyem; Itt a piperének választott cikkei Csábitnak kedvesen. Ott egész múzeum műkincsek sergiből; Itt vigasság, zene. Hát ez a roppant ház ? Ezzel úgy hívják, hogy Adósok börtöne! Az utcán mint a raj, zsibong a cifra nép, Keletnek népe mind! Csak az kár, hogy kelet sok nációt nevelt A történet szerint. S az mind itt honosult virágzik mostanig, És hozzá nyugat dél, S a zordon észak is juttatott contingenst S kapott vendégfedélt. S hogy ezek nincsenek mind „egy kalap“ alatt, Egyszerre elhiszi, ki a kerekkalap mellett a cilindert, Kucsmát s mezt kiveszi. De azért se baj , mert a szív, e főrugó Minden kebelben „egy“ . Igenis, senkinek sincs nálunk „több“ szíve. Csak épenséggel „egy“. Ám lássuk, mit csinál ez a jó keverék ? Mulat bsz ő, mulat, S hová is tehetne, mint a Stadtwaldliba, Hozzá méltóbb utat. Oh ez a Stadtwaldli! Idén is fölséges Benne a tenyészet. Csodákat mivel, mert négy hóval idősbnek Tűn fel a természet. Csak augusztust írunk és már is december képén legel a szem. S mindezért tíz krajcár! sőt a ki gyalog jött, Annak még annyi sem. Most menjünk már haza, elérett cél után. Ah itt ez az utca Király nevet visel, bizonynyal Heródes Volt egykor az ura. Mert most unokái lakják kizárólag. Hát itt ez a másik ? Sánc-utca a neve, s hogy ennek megfelel, Állíthatom váltig. Az akácfa-utca arról nevezetes, hogy nincs akác benne, bár etek-utcának az ő díszes neve Bépa is lehetne. A „két nyúl-utcában“ a nyulaknak száma Sokkal több mint kettő . Ellenben a „két sas“ mért duplázza magát, Alig megfejthető. A veréb-utca már egészen más, mert a Verebeknek száma, Kik a más asztagán élődnek, igen nagy Jó Pest városába!" A kigyó-utca is megtarthatja nevét, E faj bőven terem. A tehén-utcának nevét pedig pláne Nobelnek ismerem. De leghelyesebb a borjútér firmája Olyan megjegyzéssel, Hogy a felnőtt borjak is nyugtassanak meg Egy új „ökörtérrel.“ De lássuk most a hott-vollének tagjait Szinházban s mindenütt. Im ama két dandy a páholyban ottan, Mily szép látvány együtt. „Alázatos szolgája méltsádnak, Örülök, hogy „szeren csém“ vagyon!“ „„így hát én váltómat önnek kifizetni Ha malőrje lesz— akkor fogom!““ Mily varázslat tűnik ott szemembe, Maga tán a testesült tavasz ? Igen, de a rózsák Luefféi S mind kontóra véve van biz az. Az az úr ott nagyon boldog lehet, Nője karján a mint édeleg... Azaz hogy nője hon maradt, most Nyakán simák éhes gyermekek. Ez pedig itt, gazdag szörnyű módra : Ötös fogat, libertás cseléd, S hogy úgy hajtat, okos tőle, másként Ingyen szállás várná őkémet. Ó mi pompás ez a Pest! mi boldog, A ki benne üthetett tanyát, „Jó reggelem ingyen s a kapustól Két garasért kap „jó éjszakát!“ Arany Szájú János.