Bolond Miska, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-18 / 38. szám

38-dik szám. Pest, sept. 18-án 1864. V. évfolyam. HETI NAPTÁR. Hétfő sept. 19. A féltékeny férjek boszuságára olyan látcsöveket találtak fel, melyeken egészen máshova nézhet az ember, mint a merre fordítja. Kedd, sept. 20. Egy francia hivatalos lap azt írja, hogy a törvény­hozó testületbe a legközelebbi alkalommal mind tudomá­nyos férfiakat neveznek ki. Hát eddig csupa tudatlan fér­fiakat neveztek ki oda ? Szerda, sept. 21. A „Budapesti Szemle“, jeles tudományos folyó­ira­tunk megszűnik, részvéthiány miatt. Denique igaza volt Simon Istvánnak, mikor azt mondta, hogy „kerülik az emberek az észt, mint a kutya a pipafüstöt.“ HETI NAPTÁR. Csütörtök, sept. 22. Egy nyelvészeti kérdésekkel igen gyakran foglalkozó lap azt írja, hogy­­ Írónk 1815-ben vette élete kezdetét. Péntek sept. 23. E hó 24-dikére már kaptunk szüretre való meghí­vást. Főmulatságunk alkalmasint az lesz ott, hogy pisz­tolyból célba lövöldözünk a szőlőszemekkel. Szombat, sept 24. Megfoghatlan, hogy a városliget vízzel való ellátása tárgyában folyó tanácskozásokra minden osztály­­b­ól neveznek ki bizalmi férfiakat, csak épen a poéták és n­o­v­e 1l­a.í­r­ó­k­b­ó­l nem. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj negyedévre 1 frt 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadó­ hivatalába (barátok­ tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Szokoly Victorhoz (Kalap­ utca 17. sz.) küldendők. Itt előfizetés „BOLOND MISKÁRA“ Júliustól dec. végéig vagyis félévre . 3 ft — Octobertől dec.végéigvagyis évnegyedre 1 ft 50 Teljes számú példányokkal szolgálhat a kiadóhivatal. (Barátok tere, 7. sz.) Álmodozók. Azt mondjátok, hogy csak álom, De hát jól van, legyen álom, Ha álom is, én részemről Okos dolognak találom. Koldus, a ki dús volt egykor, De mindenből kitisztázok : Mért ne látná álmaiban Volt földjeit, fényes házát... És az álom — mint hiszitek, Nem épen oly nagyon semmi: A sejtelem szövi s gyakran Be is szokott teljesedni. Bolond Miska. Kiadó szállások! (Ajánlja a Garaboncás.) Sokan panaszkodnak, hogy nem tudnak maguknak Pesten alkalmas szállást találni. A Garaboncás lelkiismeretes kötelességének tartja e hiányon is segíteni, s ennélfogva a szállás­vételeket következőleg ajánlja: A háttéren lakjanak — a független la­pok szerkesztői. A kigyóutcában — a csalfa jó ba­rátok. Az ú­r­i-u­t­c­á­b­a­n — azok, a­kik már fel­jutottak az uborkafára. A c­u­k­o­r-u­tcában — a mézes hetek­ben levő házasok. A m­a­g­y­a­r-u­tcában — a magyarfaló német lapok. A nagykereszt-utcában — a má­sodszor házasodott férjek. A tyúk- utcában — pártában maradt kisasszonyok, a­kik azelőtt a „k­o­s­á­r ”­ö­t­ő­­utcában11 laktak. A s­z­a­r­k­a-u­tcában — azok, a­kik a színházi előadások alatt hangosan csevegnek. A borz-utcában — a tudósok. A vaskalap-utcában — detto azok. A gránátos-utcában — a facérpesz­­tonkák és szakácsnők. A Wurmhofban — a csúszómászó férgek. A fürdő-utcában — a szenyes módon polemizálok. A szél-utcában — a fiatal széltolók. A b­á­l­v­á­n­y-u­tcában — olyan irók, a­kik önmagukat bálványozzák. A mérleg-utcában — a hamis fonty kereskedők. A várj­ú-utcában — a divatlap szer­kesztők. A v­e­r­é­b-u­tcában — az újdondászok. A nap-utcában — a hitfelekezet gyű­lölök, hogy valahára világosságot lássanak. A fenyőmadár-utcában — az iny­e­ne e­k. А k­ö­n­y­ö­k-u­tcában — a kik a látvá­nyos darabokat szeretik nézni, s igy szükségük van könyökeikre a tolongásnál. A Lázár-utcában — a kik novella­­írásból szándékoznak megélni. Az ó-utcában — a nemz. színház játék­rendje készítői. A három sziv-utcában — oly höl­gyek, kik mindennap másnak ajándékozzák szíveiket. A z­ug-u­tcában — a zugprókátorok. A Dávid-utcában— irodalmi bojtá­rok, a kik Goliáthokat szeretnének leverni mint Dávid. A lovag-utcában — azok az urak, kik gyáván a családi élet szentélyébe nyúlnak. A disznó-piacon — némely modern operette szerzői. A furulyá­s-u teában — némely sze­gény versíró. A cserz­ö-u teában — a kritikusok. A­z ö r­ö m-u teában — a diurnisták. A sár-utcában — a kik fényes termek­ben is szeretik magukat beszennyezni. A v­í­g-u­tcában — a Maria-Einsiedlből búcsúról hazatérők. A n­a­g­y-h­o­m­o­k-u­tcában — a városi tanácsos urak. (Ekkor tán megszűnnek ez az utca.) A fiatal-u­tcában — sok lapszerkesztő. A t­ü­r­e­t­e­m-u­tcában — a zsidóüldöző journalisták. A s­ö­t­é­t-u­tcában — számos politikus. Anyu­­-utcában — az elégtétel-adás nélkül sértegetők. A tehén-utcában — az ökrök s sza­marak. A temető-utcában pedig mindazok a vízvezetési, — városligeti tókiásatási, boule­vard alapítási és egyéb tervkovácsok, a­kiknek tervei még eddig egytől egyig meghaltak. Egy új lap. (Jelenti a Garaboncás.) Königsbergben a rendőrség minden kézre kerített tolvajt és zsebmetszőt lefényképeztet, hogy előforduló esetekben a kárvallott ezen arcképek után, azonnal ráismerhessen a tettesre. Halljuk, hogy azon nevezetes hazánkfia, a­ki a híres párisi méregkeverő Pommerais életé­ből drámát szándékozott írni, s azt a budai nép­színházban elő is akarta adatni, a königsbergi rendőrség eszméjét a magyar irodalom felvirá­goztatására ki akarja zsákmányolni, s október elsejétől kezdve új lapot indít meg „a­n­a­sztó­­fia- virág-csokor“ cím alatt,­melynek min­den számához műmellékletül egy-egy „m­á­k- V­i­r­á­g“ jól talált rajza lesz mellékelve különös kedvezményül, hogy az olvasó tudja, kiknek „műveitől“ őrizkedjék. Reméljük, hogy az élelmes szerkesztő az arc­­képezéseknél jobban fogja méltányolni az „igazi érdemet“, mint némely naptár- vagy album­­szerkesztő, s hogy csak valódi „nagyságokat“ fog bemutatni az olvasónak. Bevallhatjuk, hogy e téren valódi nagysá­gokban csakugyan nem szűkölködünk! Kiss: Hallotta-e barátom uram, hogy hát ! Kecskeméty is elmegy Mexikóba minden embe­rével együtt? Nagy. Szerencsés utat nekik! — de hát kik írják meg akkor a „Sürgönyt“? Kiss. De hiszen nem Kecskeméty Aurél, hanem Kecskeméty Károly, a muzsikus megy embereivel együtt Mexikóba. Nagy. No ezt már velem együtt nagyon fogja sajnálni a publikum.

Next