Bolond Miska, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-18 / 38. szám
38-dik szám. Pest, sept. 18-án 1864. V. évfolyam. HETI NAPTÁR. Hétfő sept. 19. A féltékeny férjek boszuságára olyan látcsöveket találtak fel, melyeken egészen máshova nézhet az ember, mint a merre fordítja. Kedd, sept. 20. Egy francia hivatalos lap azt írja, hogy a törvényhozó testületbe a legközelebbi alkalommal mind tudományos férfiakat neveznek ki. Hát eddig csupa tudatlan férfiakat neveztek ki oda ? Szerda, sept. 21. A „Budapesti Szemle“, jeles tudományos folyóiratunk megszűnik, részvéthiány miatt. Denique igaza volt Simon Istvánnak, mikor azt mondta, hogy „kerülik az emberek az észt, mint a kutya a pipafüstöt.“ HETI NAPTÁR. Csütörtök, sept. 22. Egy nyelvészeti kérdésekkel igen gyakran foglalkozó lap azt írja, hogy Írónk 1815-ben vette élete kezdetét. Péntek sept. 23. E hó 24-dikére már kaptunk szüretre való meghívást. Főmulatságunk alkalmasint az lesz ott, hogy pisztolyból célba lövöldözünk a szőlőszemekkel. Szombat, sept 24. Megfoghatlan, hogy a városliget vízzel való ellátása tárgyában folyó tanácskozásokra minden osztályból neveznek ki bizalmi férfiakat, csak épen a poéták és nove 1la.írókból nem. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj negyedévre 1 frt 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadó hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Szokoly Victorhoz (Kalap utca 17. sz.) küldendők. Itt előfizetés „BOLOND MISKÁRA“ Júliustól dec. végéig vagyis félévre . 3 ft — Octobertől dec.végéigvagyis évnegyedre 1 ft 50 Teljes számú példányokkal szolgálhat a kiadóhivatal. (Barátok tere, 7. sz.) Álmodozók. Azt mondjátok, hogy csak álom, De hát jól van, legyen álom, Ha álom is, én részemről Okos dolognak találom. Koldus, a ki dús volt egykor, De mindenből kitisztázok : Mért ne látná álmaiban Volt földjeit, fényes házát... És az álom — mint hiszitek, Nem épen oly nagyon semmi: A sejtelem szövi s gyakran Be is szokott teljesedni. Bolond Miska. Kiadó szállások! (Ajánlja a Garaboncás.) Sokan panaszkodnak, hogy nem tudnak maguknak Pesten alkalmas szállást találni. A Garaboncás lelkiismeretes kötelességének tartja e hiányon is segíteni, s ennélfogva a szállásvételeket következőleg ajánlja: A háttéren lakjanak — a független lapok szerkesztői. A kigyóutcában — a csalfa jó barátok. Az úri-utcában — azok, akik már feljutottak az uborkafára. A cukor-utcában — a mézes hetekben levő házasok. A magyar-utcában — a magyarfaló német lapok. A nagykereszt-utcában — a másodszor házasodott férjek. A tyúk- utcában — pártában maradt kisasszonyok, akik azelőtt a „kosár ”ötőutcában11 laktak. A szarka-utcában — azok, akik a színházi előadások alatt hangosan csevegnek. A borz-utcában — a tudósok. A vaskalap-utcában — detto azok. A gránátos-utcában — a facérpesztonkák és szakácsnők. A Wurmhofban — a csúszómászó férgek. A fürdő-utcában — a szenyes módon polemizálok. A szél-utcában — a fiatal széltolók. A bálvány-utcában — olyan irók, akik önmagukat bálványozzák. A mérleg-utcában — a hamis fonty kereskedők. A várjú-utcában — a divatlap szerkesztők. A veréb-utcában — az újdondászok. A nap-utcában — a hitfelekezet gyűlölök, hogy valahára világosságot lássanak. A fenyőmadár-utcában — az inyene ek. А könyök-utcában — a kik a látványos darabokat szeretik nézni, s igy szükségük van könyökeikre a tolongásnál. A Lázár-utcában — a kik novellaírásból szándékoznak megélni. Az ó-utcában — a nemz. színház játékrendje készítői. A három sziv-utcában — oly hölgyek, kik mindennap másnak ajándékozzák szíveiket. A zug-utcában — a zugprókátorok. A Dávid-utcában— irodalmi bojtárok, a kik Goliáthokat szeretnének leverni mint Dávid. A lovag-utcában — azok az urak, kik gyáván a családi élet szentélyébe nyúlnak. A disznó-piacon — némely modern operette szerzői. A furulyás-u teában — némely szegény versíró. A cserzö-u teában — a kritikusok. Az ö rö m-u teában — a diurnisták. A sár-utcában — a kik fényes termekben is szeretik magukat beszennyezni. A víg-utcában — a Maria-Einsiedlből búcsúról hazatérők. A nagy-homok-utcában — a városi tanácsos urak. (Ekkor tán megszűnnek ez az utca.) A fiatal-utcában — sok lapszerkesztő. A türetem-utcában — a zsidóüldöző journalisták. A sötét-utcában — számos politikus. Anyu-utcában — az elégtétel-adás nélkül sértegetők. A tehén-utcában — az ökrök s szamarak. A temető-utcában pedig mindazok a vízvezetési, — városligeti tókiásatási, boulevard alapítási és egyéb tervkovácsok, akiknek tervei még eddig egytől egyig meghaltak. Egy új lap. (Jelenti a Garaboncás.) Königsbergben a rendőrség minden kézre kerített tolvajt és zsebmetszőt lefényképeztet, hogy előforduló esetekben a kárvallott ezen arcképek után, azonnal ráismerhessen a tettesre. Halljuk, hogy azon nevezetes hazánkfia, aki a híres párisi méregkeverő Pommerais életéből drámát szándékozott írni, s azt a budai népszínházban elő is akarta adatni, a königsbergi rendőrség eszméjét a magyar irodalom felvirágoztatására ki akarja zsákmányolni, s október elsejétől kezdve új lapot indít meg „anasztófia- virág-csokor“ cím alatt,melynek minden számához műmellékletül egy-egy „mák- Virág“ jól talált rajza lesz mellékelve különös kedvezményül, hogy az olvasó tudja, kiknek „műveitől“ őrizkedjék. Reméljük, hogy az élelmes szerkesztő az arcképezéseknél jobban fogja méltányolni az „igazi érdemet“, mint némely naptár- vagy albumszerkesztő, s hogy csak valódi „nagyságokat“ fog bemutatni az olvasónak. Bevallhatjuk, hogy e téren valódi nagyságokban csakugyan nem szűkölködünk! Kiss: Hallotta-e barátom uram, hogy hát ! Kecskeméty is elmegy Mexikóba minden emberével együtt? Nagy. Szerencsés utat nekik! — de hát kik írják meg akkor a „Sürgönyt“? Kiss. De hiszen nem Kecskeméty Aurél, hanem Kecskeméty Károly, a muzsikus megy embereivel együtt Mexikóba. Nagy. No ezt már velem együtt nagyon fogja sajnálni a publikum.