Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)
1865-12-03 / 49. szám
A zsidókról. Édes Miskám! Jól tudod, hóid az 1848-ki országdyűlés mi ránk szegény zsidókra tehett elfelejteni, és azért azt gondolsz talán, hóid a mostani követválasztások alkalmával nekünk semmi, se activus, se passivus választási jogunk volt. Dehoid nem volt, dehoid nem volt! Mindjár neked demonstrálni fogok, hóid nekünk activus és passivus választási jogunk van, volt és lesz. Hóid passivus választási jogunk van, az onnan kitűnik, hóid mi zsidók mindjájunk, a nemes Tornyosi Schossbergertől elkezdve, egész az uttólsó Schiffmannstéri Handlé zsidóig megvagyunk választva, mert tedik tudni, haid mi a kiválasztott nép vadjunk, mi vadjunk „das auserwählte Volk Gottes“ és azért nekem nem kell egy követjelölti programmot valami újságból leírni, mert az én nevem Löwele Wolf már egész programm, nekem nem kell szászló, a melyben fel van írva: éljen Löwele Wolf követ, én bizon senkit a korsmában tradálni fogok, mert én már vagyok választva. Hóid pedig activus választási jogunk is van, aztat is könyen bebizonitani lehet. Halottam hóid Pesten, belvárosi követnek a naid Deák Ferencet egy hangulag fognak választani, hát én is a múlt 23-dikán praecise nolc órakor bementem a városházba, és mikor a bizottmáni elnök háromszor kérdezett, hajd kire akarunk szavazni, hát én valami nolr szász keresztén polgártársakkal elere kiabáltunk : Éljen Deák Ferenc, Éljen Deák Ferenc ! Hát én mint jó derék madjar hazafi nem csak activus választási jogomat dlakaroltam , hanem még Madjarországnak első városában, és pedig a leghatalmasabb kerületében, a legnagyobb hazafit választani, azért édes Miskám most átlátni fogsz, haid nekem activus és passzivus választási jogom van. Quod erat demonstrandum. Édes Miskám !'talán még visszaemlékezni fogsz, haid 1861-ki esztendőben, valami nagy úri palotájában az emancipatio adiben naid conferentiát tartották , résztvettek sok Mágnások, nemesek, polgárok és zsidók, még a főrabbi is jelen volt. Sokat beszélték az emanicipatio fölött, az edjik idj, a másik udj, edcer csak edj gróf úr felkelt, és nadjon melegen szólt az emanicipatio mellett, ő is a zsidókat akar emanicipálni, hanem csak bizonos bedingungen alatt, nini! mindhold az emanicipatio valami Lieferung volna, amelyre licitálni lehetne : zum ersten Mal, wer gibt mehr ? zum zweiten Mal, giebt niemand mehr ? und zum dritten Mal!! Nézünk most edj kicsint a feltételeket, az első feltétel a nemes gróf szerint volna, haid mi zsidók ő vele edj tányérból edjünk. A mi ellenségünk mindig azt szoktak mondani, haid mi csak jó geschäftet mindig akarunk csinálni, a nemes grófnak tányérból enni, az bizon jó geschäft volna, azt senki tagadni fog, és lám mi mégis ezt a jó geschäftet nem akarunk, mert a geschäft valami más, és a vallási győződés is valami más. Ami engemet illeti, én ad personam meam a méltóságos gróf úrral ezt a geschäftet csinálok; én a nemes gróf urnak tányérból fogok enni Plump-puddingot, aspiket, caviárt, mixlest pixlest, a méltóságon gróf úr megint velem fog enni a mi hires nemzeti ételeket, adj mint: Schalet, barcheszt,matzest ; a méltóságos gróf ur nekem fog adni debreceni kolbászt, én megint a méltóságos gróf urnák fogok adni: koschere Baaber Wurst Wolf Böhmtől; én a méltóságos gróf urnák pohárjából fogok inni Tokay bort, Ménesit, Muscat-Lunell, Cliquot, a méltóságos gróf ur megint velem fog inni koscheren rochen sechzehner Baader trakteurtól. A második feltétel volna a gemischte Ehe, az ellen nekem is naid kifogásom lesz, mert nekem már van feleségem Liebele, a mely nekem naidon tedik, és melyet naidon szeretek, nekem tehát gemischte Ehe nem kell, én a gemischte Ehe ellen szavazok! A harmadik feltétel volna, haid a nemes gróf úr, úgy mind ama bizonos lengyel gróf úr, csak a műveltebb zsidókat akarná emanicipálni, erre a harmadik feltételre én egy kis valódi históriát fogok mesélni. Mikor én még a gymnasiumi oskolákba jártam, akár mi szegén zsidóknak még csúnya idők jártak; minden iskolában volt edj kis ghetto, az az, kölümb zsidó pad, az ilten padban , én, és meg valami húsz kis fiatal zsidók ültünk; én edy igen szorgalmas kis diák voltam, minden szerdán és péntek délután exercitiumot kellet írnunk, akkor a keresztén padokról mindig edjnehány fiuk hozzám a zsidó padba jöttek, és az én exercitiumba belenéztek és bizon szépen leírták; hát már akkor a kis keresztén fiuk, a kis zsidónál edj kis Anlehent csinálták. Ecer a professzor minként examinált, és bizon ednehán keresztén fiuk nem tudtak semmit is, akkor a profeszor mindig mondta: hát Löwele Wolf, mond meg te, én minden kérdésre jól feleltem, jecer csak a profeszor azt mondta: hát Löwele Wolf, minekutána te mindig csendes és szorgalmas kisfiú és jó diák voltál, hát menj oda a keresztények közt ülni, én erre azt feleltem: édes jó profeszor uram! én magam oda nem menjek, vadj ereszen mindnyájunkat a keresztények között ülni, vadj senkit se; a profeszor jó és igen humánus ember volt, egy kicsit mosolygott, és a következő napon már nem volt ghettó, már nem volt zsidó pad !! és ott ültünk mi a keresztények mellett, és a keresztények nem lettek krätzig, au contraire, edj később lett alispán, a második hires ügyvéd lett, a harmadik nagy orvos, és edj kis eleven eszes báró , aki én melettem ült, abból lett ő excellentiája a mostani tavernicus báró Sennyei Pál, én pedig csak xxxindig maradtam a szegén Löwele Wolf; azóta már több mixxt harminc esztendő elmúlt, és most a méltoságos gróf urnák, a ki minket csak bizonos feltételek által akar emanicipalni, aztat mondok,vadj ereszen mindjájunkat be, vadj senkit, és a hires Marqueur Posával mondok : Herr Gi’af! geben Sie Gedankenfreiheit! Addig is maradok Kis-Oroszláni Farkas ezelőtt: Löwele Wolf, 194 Fenn az ernyő, nincsen kas. Szigligeti ezt a ritka helyen ismert közmondást népszerűvé tette hasoncímű színművével, azonban a közönség nagy része még máig sem tudja: voltakép mi hát ennek a közmondásnak az értelme, e végből én itt alább megkísérlem példákkal megmagyarázni. Ha a választók jelöltjeiknek nem érdemeit, hanem kora milyenségét mérlegelik, s mégis politikai érettséggel dicsekszenek, úgy fenn az előnye, nincsen kaj. Ha a nemzet csak onnan tudja, hogy van tudományos akadémiája, mert látja annak pompás épületét, de tudományos műveit nem veszi, h úgy fenn az ernyő, nincsen kas. Ha nemzeti kört alapítunk a közszellem ébresztésére, s oda csak kártyázni járunk , úgy — fenn az ernyő, nincsen kas. Ha Magyarországon minden harmadik ember nemzetgazdásznak tartja magát, s mégis megbukik a losonci vaspálya, és az 1861-ben tervezett első magyar duna-gőzhajó-társaság születése előtt meghal, pénzt pedig mindenre csak külföldről kérünk kölcsön, akkor fenn az ernyő nincsen has. Ha Pesten nyolcezer forintos boltkirakatokat készíttetünk s e mellett közel állunk a kiadóhoz : fenn az ernyő, nincsen kas. Ha politikailag és társadalmilag folytonosan éretteknek valljuk magunkat, s mégis a forrencertől kezdve minden társulat elnökéig csak azt tartjuk kitűnőbb állomásra érdemesnek, aki mágnás, ha csak akkora is, mint az öklöm, — ez is fenn az ernyő, nincsen kas. Ha a nemzeti színházat most is csak akkor látogatjuk, mikor operát adnak benne, s hogy a dráma felvirágozzék, mégis nagyszerű operaházat akarunk építeni: ez fenn az ernyő , nincsen kas. Ha budánkon a gomb ezüstből, pénzünk meg papírból van, az fenn az ernyő, nincsen kas. Ha vízvezetéket nem bírunk a közegészség előmozdítására létesíteni, s százezrekbe kerülő költségen felépítjük a redoutot, hogy legyen hol táncolnunk, — akkor fenn az ernyő, nincsen kas. S végre Ha az írókat megválasztjuk tiszteletbeli olvasóegyleti és kaszinói tagoknak, lapjaikat pedig nem járatjuk, ez is — fenn az ernyő, nincsen kas! Garaboncás Diák. Egy olyan követjelölt programmja, aki keveset tanult, sokat hallott és sokat olvasott, de igen gyarló emlékező tehetséggel bír. Tisztelt nemes és polgártársak ! Mindenek előtt úgy mutatom be magamat, mint a Deák emberét, az ő elveivel akarom avas alkotmányunkat megmenteni, Pestnél a szárazon, Fiuménál a tengeren. A mostani kormánynak bizalmat szavazok, nem bánom maradjon meg Majláth kancellárnak, Sennyei tárnoknak, de azt követelem, hogy Deák Ferkóból, Eötvös Pepiből, Kemény Zsigóból és Csengeri Tóniből minisztereket csináljanak. — Ami a rendszert illeti belenyugszom a parlamento — municipalis rendszerbe, oly centralisatióval, mely megengedi, hogy a megyeesküttböl, ha jól viseli magát miniszter is lehessen. — Közös ügynek csak egyet ismerek el, t. i. a mostani hivatalnokok absertigálási — vagy nyugdijazási öszszegeiknek közös fizetését. — Az integritás alatt azt értem, hogy ne szakadjunk szét, hanem tartsunk öszsze; politicai nemzetiség tekintetében csak annyit engedményezek, hogy a tót — tótmagyarnak, a román — románmagyarnak, a ruthen — ruthenmagyarnak neveztethessék, egy szóval, hogy csak társadalom nemzetiségi tekintetben lehessen substantivum, de a politicában csak adjectivum gyanánt szerepelhessen. — Küzdeni fogok a vallás egyes joguságért, még pedig úgy, hogy Salamon lehessen a történelemnek tanára a pesti egyetemen, Remellay pedig ugyanannak tanára a debreceni collegiumban. — Az adóra nézve a felsőház érdemes tagjával gr. Majláth Kálmánnal fogok tartani, igen bölcsen jegyezte meg a nemes gróf, hogy azok fizessenek, kiknek van miből fizetniök. — Szabad kereskedés, szabad ipar, szabad mesterség! ez a jelszavam. — Hozzanak be országunkba oroszbort, angolmarhákat, és spanyolszamarakat, mindjárt nem lel egy pár csizma 10 frt. — A népnevelést érdeklőleg törvénybe fogom iktattatni, hogy ne csak az alsóbb osztály köteleztessék az iskolákba járásra, hanem a közép és felső osztály is. — Az autonómia maradhat úgy amint van, azt azonban meg nem engedhetem , hogy az árva pénzekkel az árvaszékek uzsoráskodhassanak. — Azt sem tagadhatom, hogy a katonaügy közös ügy, azt azonban úgy szeretném, rendeztetni, hogy a zsidókból és zsidóktól ne újoncoznának, hanem ők viselnék a költségeit 12 huszár és 12 diagonyos ezrednek. — Bevégzem politikai hitvallásomat Kölcseyvel: „ A haza minden előtt /“ Kon Gunárosz.