Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)

1865-11-26 / 48. szám

48-dik szám Pest, nov. 26-án 1865 VI. évfolyam. HETI NAPTÁR. Hétfő nov. 27. Kell jó ? — nem kell, kell rész ? — kell hát, Ilyenformán tesz sok horvát. Kedd, nov. 28. Nem a választások előtt, aztán lesz még csak sok jelölt. Szerda, nov. 29 Folyvást kiált a sok beste : Erdély, horvát, ne menj Pestre. HETI NAPTÁR. Csütörtök nov. 30. Hej most olyan világ járja : P­­­é­n­e­r tettét L­á­r­i­s­c­h bánja. Péntek dec. 1. Ha igazság van a borban, igyunk sokat — ez a programm. Szombat, dec. 2. Ezt se hallotta még Miska : Revoltál a centralista ! Megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj negyedévre 1 frt 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadó­hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. Pesti figurák. Pest, november 25-én. Az ember sohasem türelmetlenebb, a szív sohasem dobog lázasabb gyorsasággal, mint ak­kor , midőn célját mentél közelebb éri. Messze tőle sóhajtunk, s testvéries szeretettel borulunk egymás nyakába, az ínség vagy rabság szorosan egymáshoz fűz bennünket; de mikor megcsen­dült a szabadítás órája, annyira neki szabadu­lunk, hogy helylyel-közzel megsokaljuk. Azonban minden átmenet egy kis forrongás­sal jár, a hatás ellenhatást szül, s oda kell ma­gyaráznunk azon véres fejeket s rakoncátlan­kodásokat, melyek némileg kesernyés ízt ve­gyítenek a szabad választás édes korába. A nagy világosság élesebb árnyat szül s ezzel megnyugtatjuk feddhetném lelkületünket, mert elvégre is többre becsüljük verőfénynyel járó sötét oldalait a haza újraébredésének, mint azt a „gut gesinnte“ félhomályt, melynek fátyolát a Schmerlingek vonták szemünkre. A magyar ember ereiben gyorsabban forog a vér s természete nem veszi be ama petyhüdt lojalitást, mely „magasabb“ nyomásnak enged­ve, szabad akaratát a nagyságos urak megelé­gedésére, mint holmi uszkárt alázatos ugrásokra s „kutyaköteles“ apportirozásra tanítja. Választ benső meggyőződése szerint, és — roszakaratu célzásnak ne vegyék, — kicsit a bor minősége s mennyisége szerint is, mert hát borban van az igazság. E tétel valónak látszik, ha az eddig történt választások eredményét tekintjük, melyek csak­nem kivétel nélkül a közvéleménynek adóznak. Hogy oly, szelíden mondva, különösségen, mint a nagykőrösi esemény, kissé eltűnődünk, nálunk távolabb állóknál természetes. A ki tudja mily jeles készültségü s minden ízében hazafi és magyar Tanárky Gedeon, — s ezt már csak 1861-ki pestmegyei főjegyzőségéből is ki ne tudná? — nem csekély megütközéssel olvasá buktának hirét. Anélkül azonban, hogy legke­­vésbbé is beleszólást engednénk meg magunknak — a­mi úgy is későn volna már — csak azon gondolatban nyerünk megnyugvást, hogy a kö­rösiek választása tán még különb emberre esett ez­úttal. , Közvetlen közelségünkben,, Ó-Budán is ugyancsak mozgalmas élet van. Ács Károly el­len, ki a múlt országgyűlésen képviselő e kerü­letet, Kállay Benjamin lépett föl, s szózatos hívei nagy erélylyel folytatják a kapac­itálás kortes­ mesterségét; a közakarat azonban úgy látszik az egykori követben központosul, s az úri jelölt, kinek nevét ismerik ugyan, de hirét nem, a jövő választás alkalmával nyilván na­gyobb jogosultsággal fog a közélet sorompói közé léphetni. Átalán véve fiatal nemességünk , melynek eddigelé, egy találó megjegyzés szerint, legfőbb nagyravágyását valamelyik lovasságnál való „lasdinantság“ képezé, most tűzzel iramodik neki a nyilvános pályának s ebben semmi ro­­szalni való sem volna, ha úgy nem fognék föl a képviselői állást, hogy az inkább próbált derekasságnak jutalma, mint a — különben dicséretes — tettvágynak első nyilatkozata. Mire e sorok megjelennek, a pesti válasz­tók már kikerültek a szelencéből. Addig persze élő szóval, írott malaszttal s nyomtatott gorom­basággal hadakoztak egymás ellen a pártok. A fővárosi sajtó, mely a lipótvárosi követjelölt­ségre nézve egy perezre sem habozhatott rész­rehajlásával , ezt meggyőződéséhez híven ki is fejezé minden alkalommal. Állapotainkra nézve egyátalában különös világot vet az, hogy oly férfiú mellett kardoskodik, kinek voltakép ilyesmire nem kellene szorulnia, legkevésbbé pedig ellenjelöltjével szemben , kinek legfőbb érdeme oda megy ki, hogy nem báró, míg Keménynek tán ennél többet sem vethetnek szemére. E vonatkozólagos erényt vagy hibát mellőzve, a facit az, hogy míg az egyik első rendű kapacitás s tiszta hazafi, a másik csak tiszta hazafi s tisztességes ember, mely tulajdo­nok kétségen kívül eléggé följogosítók, de csak akkor, ha a versenytárs mellett sem szólnak nagyobb ajánló levelek. Ez utólagos okoskodás­tól pedig még ellenségünk sem fogja megta­gadni annak bizonyítását,­­ hogy fölösleges. Csalatkoznék ki azt hinné, hogy­ ez al­kotmányos időben csak egyedül férfiak szere­pelnek s folynak be a választásra. Anya, fele­ség s eladó, a reáliskolás fiú s a cselédség, szó­val, a házi nép nagyja s apraja mind választ, s mert nem szavazhat, a családfőt dolgozzák meg. Ebben nem volna baj, ha az asszony, a kisasz­­szony, az ifjút meg a többi nem kegyelne más­­más kandidátust, úgy hogy az atyának, férjnek s házi­gazdának, népe mindegyik tagjával kü­lön gyűl meg keserűsége. Bordája az első, ki, Sass uram szerint, „ger­­jedelembe hozza“ őt. Neki t. i. feleségének Schwarz Gyula kell; nem azért mert Gorové­­nél fiatalabb, hanem mert a fiatal tudós pro­­grammjából kiolvasta azt is, hogy az „indiánu­­sok“, már­mint a pulykák, a hindustani vaspá­lya közvetítése folytán fele áron lesznek kap­hatók a Hermina-téri hetivásáron. A leány magasabb szempontoknak hódol. Ő a hirtelen híres ifjúban a nők fölszaba­­dítóját látja, s mióta Sand György regényeit s a nőlapok iránycikkeit olvasó, nem álmodik keve­sebbről, mint egy női országgyűlésről a múze­umban , vagy ha ott nem , hát a capitolium­­ban. Az iskolás gyerek meg azért schwarziáner, mert meg van győződve róla, hogy a követje­lölt oda fog működni, miszerint hetenkint négy nap legyen recreáció, a nagy vakáczió öt hó­napra terjedjen s mindenek előtt s fölött, hogy a görög nyelv megszüntetik a igazán holt nyelv­nek deklaráltatik. Ha egy házban csak két párt van, még sze­rencse. De tudunk oly családot is, melynek tag­jai külön-külön másra szavaznak, s azon ellen­vetést, hogy a pesti választó­kerületnek, a bel­várost kivéve, csak két-két jelöltje van: alkot­mánytagadó szemfényvesztésnek nyilatkoztat­ják s egyenként, csak azért is, Deák mellett buzgólkodnak. A Ferencvárosban a szenvedélyesség oly példáját is tudjuk, hogy az ara visszaküldő jegy­gyűrűjét jövendőbelijének,— mert ez Horváthot élteté, mikor hát a vérmes kis­lány, tőből met­szett Rottenbilleristáné lévén, csak ennek akarta meghódítani jegyese szivét. Derék polgármeste­rünk tud e ezen általa okozott frigybontásról valamit, kétes ; máskép megkértük volna, hogy mint ősi törvényeinket, e két szívet is helyezze vissza régi jogaiba. Egy józsefvárosi lakatos mester virágzó szépségű lánya meg mindenki­nek csattanó csókot ígért, ha Szentkirályira voksol. E hajadon kortes aztán jobban is leré­­szegítheté a választókat, mint bármely pártnak legzamatosb tokaji bora. Ez apró szinvegyületek s tarka-barka ár­nyalatok vidám oldalát képezik a komoly moz­galomnak, s meglehetősen háttérbe szorítják a művészetek s tudományok iránti érdekeltséget. S igy csak is bezárólag, s hogy épen megle­gyen : emlékszünk meg arról, hogy Dumas, a csoda­madár Patti, a Hellmesberger-féle négyes, Prodi császári udvari karmester dalárdája stb. stb. legközelebb leérkeznek hozzánk, hogy a népszerű tudományos fölolvasások, miket fővá­rosi tudósok s írók rendeznek, a jövő hóban csakugyan megindulnak a Lloyd-teremben, s hogy az e nembeliek, mint évek óta szokásban volt, a múlt héten megkezdődtek a „magy. szr. egylet“ helyiségeiben is, hol Dr. Hirschler Ignácz, eszmegazdag, ragyogó emlékbeszédet tartott Kern Jakab fölött, kinek Pest any­­nyit köszönhet. Az előadáson, számos kitűnőség közt, ott volt b. Eötvös József s az akadé­mia több tagja is. Ismételjük, csak futtában em­líthettük meg ezeket, mert nem csupán inter a­r­e a silent musae, hanem a követválasztási csaták közt is. Csicseri Bors.

Next