Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1866-01-14 / 2. szám
Bícsbül. (Numero ánusz.) Befelé, befelé uraim s hölgyeim, most kezdődik ! Ilyen csoda dolgokat sose láttak, ilyen csodanótákat soh se hallottak még. A páhol — vagy, ha úgy tetszik — az elpáholás a centralisták részére van fentartva, zárt széket a journalista urak, s ezek is csak hébe-hóba kapnak, támlás székek a — külön ministerium számára most készülnek a szék városban*) földszintre mindenki meg van hiva, ki e föld színén a paprikás magyar szavat megérti, karzatunk nincsen, oly magasra még nem jutottunk. Befelé, befelé, uraim s hölgyeim, most kezdődik ! Brrr! első kép. — Az alsó austriai landtag Mirabeaujának , Berger uraiinak szakácsnéja a szünidők alatt a karácsonyi mácsikot anyira eltalálta mákozni, hogy a felfüggesztett rajxrát ur a felesleges mákonytól szépen elbóbiskolt. Mélységes álmában jön pediglen neki semmilyen visiója. Látott egy sárga fabódét, melynek homlokzatán fekete betűkkel „Schmerling-Theater-1 díszelgett, és ezen fabódéban egy üres széket — kérem, nem azok egyikét, melyekhez ő is, mások is már oly szépen hozzászoktak — hanem egy üres széket, melyet a „régi jó időben“ bajusztalan diétatársa foglalt el, ki most a túlvilágon folytatja vegyészi experimentumait. Látván pedig ezen toricelliféle ürességet, megesküdött a cheruski Ariminius emlékezetére, hogy ezen űrt betölteti, kerüljön bár — ügyvéd létére — legzsirosabb cliensébe. Es riktig, es Bergersége úgy jön, amint megesküdött vala. Alig gyűltek össze e héten a landtag tagjai, azonnal beántrágolá, választassék meg a megürült székbe uj rajxrat. No, én nem bánom, én miattam egyúttal még azt a bizonyos 85 magyar rajxratot (hogy ez a két szó egymással hajba nem kapj) is megválaszthatják, — de Majláthra mondom ! — mostanában mind a nyolcvanötnek jövendőbeli naponkénti 10 forintos diétájáért egy nyeletlen tót kusztorát sem adnék. Brrr! más kép. — Van szerencsém a t. c. publicumnak egy húsz év óta eléggé elterjedt, ócska papíron s rózsaszinü borítékkal hetenként megjelenő folyóiratot bemutatni, melynek költöies címe : Hans Jörge. Nyelve nem kevésbé költöies, minthogy nem hochdeutsch modorban, hanem a feltárt ujjú mosónők és trágerek bécsi dialectusában van írva. Ezen lapnak a magyarok utáni borzasztó étvágya mellett még a „neue freie Presse“ nagyszájú harapdálásai is csak olyan ártatlan nyalánk kóstolgatásoknak mondhatók. Eddigelé leginkább feltűntek előttem eredeti magyar levelei tözsgyökeres magyar városokból, melyek írói — mindamellett, hogy con amore tépték szaggatták jó hírnevünket — oly kacskaringós ypsilon végzetű nevekkel bírtak, hogy e név hallatára sz. Péter is a paradicsom azon cabinetjébe bocsátotta volna be őket, hol a jobb létre szenderült magyarok ütik a mennyei tarokkot. Komolyan utána néztem a dolognak, míg végre kisütöttem , hogy e gyönyörűséges plágiátumok úgy készülnek, mint a Moniteur örökké rózsás mexikói levelei, melyek Vera Cruz vagy Puebla kertjével rendszerint a párisi külügyministériumban fogalmaztatnak. Brrrus kép. Soha majomanya szerelme zálogát nem szoktatta nagyobb hévvel szőrös kebelére, mint minő hő buzgalommal karolták fel a centralisták közlönyei Bethlen Miklós junior — az öregebb Bethlen kedvéért csak ide teszem a juniort — „Ein Wort an Deák“ czímű röpiratát, Similis simili gaudet. Előttem csak az rejtélyes, mert írta Bolnai úr könyvbe fűzött vezércikkét német nyelven? Bizonyára azt vélte, hogy Deák ama bizonyos feliratában minden magyar tudományát anyira „ausverkaufolta,“ hogy most már képtelen őseink szavát csak meg is érteni. Csak az a baj, hogy Bethlen német portjára sem kap majd feleletet, értem közvetlen választ, mert a nem sokára hallható leckéből közvetve ő is megismerheti majd, hogy a jó deák holtig tanít. Brrvezése folytatását jövőre hagyva, illő reverendával a Bolond Miska 10,000 praenumeránsa s 100,000 olvasójának kegyébe ajánlja magát Vecseri de Vecseri m. p. *) Csak aztán ne nagyon nyers fából! Szedő. c. Mit küldjünk a párisi világtárlatra? Tudod kegyes olvasóm, hogy az 1867-diki párizsi világkiállításra mi magyarok is föl vagyunk szólítva holmi raritásokat küldeni, s minthogy sokan nagy zavarban vannak, mit állítsanak ki, erre nézve tanácscsal szolgálok. A kalaposok küldjék ki azt a Schmerling által föltalált á la Reichsráth köcsögöt, melyet a németnek, magyarnak, olasznak, lengyelnek, szerbnek, horvátnak, oláhnak sat. egyszerre akart a fejébe húzni. A vargák azt a Reichsrátnak nevezett tágabb csizmát, mely tág volta dacára is nagyon szorította a tyúkszemünket. A felekezetes lapok azon éles és mérges kifejezéseket, melyeket egymás ellen fegyverül használnak. A „Magyar világ“ küldje ki a föld legolcsóbb lapját, melynek minden példányától 6 srt. bélyeget fizet a tulajdonos, s melyet mégis 5 frzért adhat. Eddigi kritikánk azon dorongokat, melyekkel a vad verselőket szokta agyonverni, minthogy ezek az ausztráliai vadak fegyvereihez hasonlítanak. A censura küldjön ki akármilyen lapból csak egy oly számot, melyben Deák Ferenc neve legalább egyszer ne fordulna elő. (Ennél nálunk most nincs nagyobb raritás.) Radnótfajdefáj csak egy fillérnyi bükért azon hatvanezer forintnyi szubvencióból, melyben a nemz.színház évenként részesül. Azt a szalmatüzet, mely nálunk minden megpendített életrevaló indítványra fellobog, milyen : a vízvezeték, lóerejű vasút, dunaparti bazár, a széles utcák fákkali beültetése, Pestnek hajózási csatornávali átmetszése sat. Azt a jóakaró hírlapi cikket, melyre a városi tanács valaha hederített. Azon papsajtot, melyet most az országgyűlésen a bécsi centralisták számára készítenek. A magyarnak azon utolsó ingét, melyet jó szóért odaad. Mutatványul azt a gyalázó szót, melyet a bécsi lapok még csak nem régen használtak vala ellenünk. A felső tábla hétszáz főmagyarja közül csak felét, a ki jól tudja nyelvünket. Garabonca*. 3- or. E határnap azonban — szemesnek a világ — a jegyen nem existál. De azért 4- et. A Tiszavidéki vasúti társaság hirdesse ki, hogy e jegyek érvényesek f. é. dec. 18-ig bezárólag. Eh bien! erre a publicum tódul Pestre. Fizet,a jegyekért mint a -- köles. És csak most kezdődik Messieurs et mes dames a remek changer passé, mely által lesz a 2—3—4 frtért eladott tour és retour jegyből: fi d i b u s. t. i. 4-er. December 18-án a pesti Stations Chef azt mondja: Messieurs et mes Dames a ki ma innen Czeglédre akar utazni, az fizessen a peu prés 2—3—4 forintot, mert azon Sybilla értelmű cédula, melyért mi az önök által fizetett 2—3—4 forintot már zsebre raktuk, ma már nem gilt. Hanem tessék azzal pipára gyújtani, és újra fizetni. Ez aztán a modern francia frakker politica. Corpo di Bacco. Hanem mon cher ami a magyar embert dumque, csak egyszer lehet rászedni. Tessék csak még egyszer két vonatokat rendezni. Egy a sok rászedett közül. Új találmány. Hogyan lehet Magyarországban egy-egy darab fidibust a peu prés 2—3—4 forintért eladni? Ezt feltalálta a franczia vasúti társaság. És egyszerű az egész. 1- er. Ki kell kürtölni országszerte: Messieurs et mes Dames! Tessék Pestre utazni si vous plait. Mi elvisszük önöket a mi coupéinkban, most az egyszer fele áron, azaz: adunk a rendes fuvarbérért egy tour- és retour jegyet. 2- or. Ezt a jegyet messieurs et mes dames gardez bien, mert arra vissza is visszük önöket gratis, a reá nyomott Stempel által meghatározott határnapig. Fejedelmi lakoma. Párisban Napoleon császár közelebb nagy lakomát s bált adott, melyre körülbelül mintegy ezer vendég volt hivatalos ; mivel azonban az ily lakomák alkalmával igen sok ezüst kanál, aranynyelű kés sat. szokott volt elveszni, ez alkalommal a fő pince és fő konyhamester minden felszolgáló inasnak és pohártöltögetőnek még a lakoma előtt bevaratta zsebeit. Ez,épen oly geniális mint célszerű intézkedés. Én azonban javaslatomban még tovább megyek. Jó volna ilyen udvari lakomák és bálok alkalmával a meghivott miniszterek és többhivatalnokoknak meg nem a zsebét, hanem a száját bevarrni, hogy a desert után ne találják azon értékes titkokat kiejteni, mert ez is kár. A többi meghívott vendégnek pedig az invitáló cédulára föl kellene írni, hogy ne csak fehér nyakkendőben, fehér mellényben, fehér mellényben és fekete frakkban, de egyszersmind bedugott fülekkel jelenjenek meg, mert ezek ha nem is az ezüst evő eszközöket, hanem a diplomatiai beszélgetéseket lophatnák meg. Egy magyar szerkesztő levele barátjához. (Élő és meghalt lapok címeinek fölhasználásával.) Tisztelt barátom! Ön azt óhajtja, hogy „Himök“-e legyek azon dolgoknak, miket mint ide való lakos „Pesti Naplómban“ „Hazánk“ állapotára vonatkozólag följegyezve találok. Mindenekelőtt vegye tőlem azon „Sürgönyt11, hogy már csakugyan van „Magyar Világunk.11, miután már a bécsi német lapok is magyar köpönyeget vesznek magukra. „Hon-“mnk sokkal jobban áll mint tavaly ilyenkor, s majdnem azt mondanám, hogy nagyon is jól, ha „Magyarország“ „Anyagi érdekei11-nek „ Fezer“-évé vagy „ Kalauz“-ává mindenre „Figyelő“ „Üstökös“ státusférfiúi nagyság lépne „Korunk“ ban, ki létre hozná az „Alföld“ régen tervezett, Fiumébe vezető vasútját, „Híradó“-jává válnék a „Hortobágy“ csatornázásának , „Szeged“-et összekötné „Mármaros“ sal, s „Bukler“-e lenne a „Felvidék“ gyarapodásának. Az ilyen férfiú dicsőségének „Regélő“ lenne a „Gyermekbarát“ minden „Családi Kör“-ben , s „Nefelejts“-ből fűzne homloka köré „Koszorú“-t „Korúnk“, sőt az „Idők Tanúja“ is „Tárogató“jává válnék nagy hitének. fiarabonca* /Пак.