Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1866-06-03 / 22. szám
A fürdő-orvos. (Balneologikátlan, de indicált zuhanyozás.) Azon fővárosi fiatal orvosok, kiknek igen sok az idejök és kevés a betegjük, s kis városba vagy pláne faluba menni restélnek, rendesen fürdő-orvosokká lesznek. Persze annyi fürdőt nem teremtett az az isten, amennyi orvos szabadul ki évenkint az egyetemből. E tekintetben a jogászok boldogabbak, mert hála az égnek! ha még annyi prókátor búvik is ki a censura tojásából, per mindig van, volt és lesz. A perpatvaristákról gondoskodott a végzet. Csak az orvosok számára nem szolgáltat elég beteget, het ! pedig be sokan nyavalgunk. Föbajunkról azonban épen a doctorok nem tudnak segíteni. A tél, úgy ahogy, lemúlt a fiatal Aesculapiusról. Volt a vigadó valamennyi báljában. Forgott a mamák körül szeretetreméltósággal s a szeretetreméltó lányokkal a teremben ; az atyust jól tartotta politikával, feszegette az országgyűlési beszédeket, a beszédekről áttért az uj Országház nyirkos falaira, léghuzamos ajtóira, különösen a köszvényre s fülhurutra s észrevétlenül kezdte magát mint gyakorló fülorvos a papának bemutatni; de a papának nem hiában volt gyapot a fülében — nem hallotta meg. Ezer és egy kísérlet után belátja, hogy a fülészetiél nem boldogul. Nekivágtat a másik specialitásnak. A sétányok egyikén cifra dada viszi karján a még cifrább babát. A szülők boldog mosolylyal hátul jönek. Az ifjú gyógyász észreveszi ugyan ezeket, de csak a dajkás gyermeket látja. — Miért varrnak zöld szalagot ennek az ártatlankának kalapkájára? kérdi méltatlankodással a dajkát, miután megtudá a gyermekeié. Milyen vastag gyűrű van a szeme körül, milyen gyenge a húsa stb. Az anya odalép s nagy aggódva kérdi, váljon hol és mi a baj ? É s az apa összeszidja a hóbortos divatot, kérdi kihez van szerencséje s az eleinte szabadkozóból apránként kifejlődik a gyermekorvos. Ha e fogás nem sikerül, fölcsap „titkos“ orvosnak ; ha a titkos betegségek is cserben hagyják, a homeopathiával cimborál s miután egyik sem vált be — lesz fürdőorvossá s qua ilyen fülész, szemész, gégetükrész, titkász, gyermekorvos, nőorvos, sebész, hydropratha, vinopatha, szóval minden — de csak a magad s nem az ő tetszése szerint. Bugygyandon csak öt orvos sürög a gyógyforrás körül, s ahol megél öt orvos, jutott a hatodiknak is. Allons Bugygyandra. Nem nagy lelkesedéssel fogadja az öt kolléga, de azért szorongatják a kezét. Az ötödik haragszik a most jött hatodikra, a negyedik az ötödikre, a harmadik a negyedikre, a második a harmadikra s az első valamennyire. Barátunk először is a forráshoz siet, orrát, nyelvét, ujját beleüti, haza szalad, előfog egy nagy könyvet s öt fürdői monographiát s megírja a hatodikat s füzetében csakúgy pattog jobbra-balra a töménytelen bórsavas szikanyéleg s halvag, a szénsavas savanyéreg, a kovasavas zimany-keszeny- s mészenyéleg, a cseleny- és vasélecs; csak úgy gőzöl fejed a könkénegtől s félig kötött szénsavtól s szemed káprázik az NaO. Bo08 - FeO. C02 - Si02- Ah03P05-féle vegytani abrakadabrától, a sulyrészektől, milliméterektől s az olyan számvetéstől, melynek példái nyolc nullával kezdődnek. Azután beszéli, mikép szokta osztályozni a fürdési időt, mennyit itat betegével a bugygyandi fürdő szent Árpádina-forrásából, utólagos betegek és sikeres gyógyítások fejében közöl nettó 83 „érdekes“ esetet — és kész a fürdőorvos, a medicus balneologus modernus. Ha az igazán élelmesek közé tartozik, jövő évben megjelen röpirata francia, s a következő években német, angol/ olasz és orosz nyelveken, miközben gondoskodik róla, hogy a hazai és külföldi gyógyászati lapokban neve hova sűrűbben tündököljék a tudományos értekezők sorában. A fürdő-orvos korán kel, de öltözete, főleg ha nőtelen vagy özvegy, választékos. Bal zsebében bara jobb zsebében thermometrumot s műtői készletet hord. Mialatt szobáját takarítják, mely fölött neve ragyog, a fürdői sétányra megy s kurál-kurizál, házal és udvarol, rózsabokrétát s orvosi tanácsokat osztogat, a kollegának, ha punkalövésnyire van is tőle, elragadtatással kíván jó reggelt, a patiensnőknek kezét csókolja, a hím betegeket szorongatja, ütőreket tapogatja, óvatosságot ajánl, kétezer lépésből álló reggeli sétát megenged, megnyomván , hogy a kétezeregyedik neutralizálja a szent Apádina forrás gyógyhatását; csak bizonyos fokig sült zsemlyének dextrin tartalmát tartja üdvösnek, a tejet meggalactométerezi s a kádba beledugja hévmérőjét, hogy másfélcsöpp hideg vagy meleg víznél több ne csöppenjen kelleténél a kádba. Ha valamelyik kliense a másiknak betegével beszélget, ennek kifejezi a fölötti sajnálkozását, hogy még mindig nem épül úgy, mint ezt a bugygyandi víztől megvárhatná, pedig ordináriusa igen becsületes , szerény és takarékos ember; nem akar ugyan a kolléga urnak eléje vágni, de tiszta, önzéstelen jóakarattal célszerűbbnek vélné, ha ő nagyságának nagyságos barátnéja kétezer lépés helyett csak 1987-et gyalogolna s folyó állapotban szedné ugyanazon fölséges hatású szert, melyet a kartárs úr ugyan azonnal fölismert, csakhogy a nehezebb emésztetű por alakot választó stb. Mint aféle telivér fürdő-orvos, nagy politikus s hódolatának apró árnyalatait észrevétlenül alkalmazza a grófnő s a gazdag zsidó aszszony iránt; jó sakkiszta, de csak minden harmadik játszmát nyeri; tarokkban , noha érti, gyakran megesik rajta, hogy az öreg főtisztelendő úrral, ennek sugárzó lelki örömére, elfogatja a pagátot. Előzékeny, szüntelenül mosolygó, óvatos, szemfüles, s ha kell, elmés ember. Mindene mozog, csak szíve nem; erre nincs ideje. Mire beáll az ősz, a fa lombja le- a vendégek nagyobb száma hazaszállingózik , ő is megy. Ősz közepétől tavasz derekáig semmi dolga , mert a fővárosban nem gyakorol; mint mondja: „a kollegákkal barátságban akar maradni.“ Elutazik Párisba s Londonba, hol mongraphiáját francia s angol nyelvre lefordíttatja, sőt amint beszéli, a „société balnéologique“-ban s a „society of balneology “-ban francia s angol nyelven tartott „szabad“ előadást, hol a nyári idényben „műtett“ testrészekből kifejtett és borszeszben elrakott cysto-sarcomákat, polypusokat, gyapotba göngyölített „köveket“ bemutatá az ottani orvosok nagy bámulatára, kik ilyesmit nyilván soha sem láttak még. Télen át aztán fődolga a jövő hadjárat tervének kivetése, s erre nézve semmit sem mulaszt el. A fővárosi orvosokat meglátogatja s mindegyiküknek az említettük korszakot alkotó fürdői iratot nyújtja át. Azon kartársai iránt, kiknek nem volt azon jó gondolata: Bugygyandra menni, igen nyájas és jóakaró. Farsang közeledtével szintén tisztában van már maga iránt. Hire elhatott messze s tán a gyapotos füleken is keresztül. Dr. Bugygyandinak már most neve van s nagyon csalódnánk ügyességében, ha föl nem tennék róla, hogy a legközelebbi télen legalább is valami háromemeletes vagy kétezer holdas kisasszonyt polkáz ki magának. Itt csak, mint megjegyeztük, a medicus balneologus modernusról szóltunk. A medicus balneologus antiquust mindenki ismeri. Szorgalmas, alapos ember s jobbára családatya. Fürdőjét imádja, javítására s célszerűsitésére minden erejéből befoly, adatait pontosan gyűjti s csak nagy későre áll elő komoly tanulmányon s bő tapasztalatokon alapuló könyvével. Mert a medicus balneologus antiquus nem ér rá röpke füzeteket írni. Ő egészet ad, vagy ha ezt nem, legalább sokat. A versenyt ugyan ő sem szereti kelleténél jobban, de nem áldozza föl tekintélyét s a grófnőt ép úgy meginti , mint a mily tanult emberséggel bánik el betegjeinek legutólójával is. Ő már nem igen kedvez a főtisztelendő urnak s ha a pagátot elfoghatja, bizt elfogja ha a római pápa kezében van is. A mi őt a modernustól kiválólag megkülönbözteti, az, hogy nem a fővárosban telel, hanem kedves fürdőjének szomszédságában lakik. Ő neki a fürdő feleség, a modernusnak szerető. Csicseri Bor*. 86 (taraboncásságok. Egy helybeli német lap jelenti, hogy a város gondoskodott, hogy a kerepesi temető látogatói ott nyugalmat lelhessenek. Talán a gyilkoló pár által előidézett örök nyugalmat érti. A pesti német színpadon folytonosan nagy tetszés mellett járja a „szamárbőr.“ Ez tán az első eset, midőn a lokál-múzsa maszkírozás nélkül jelenik meg. Londonból Fehérvárra egy távirat magyar nyelven érkezett. A birodalom határai közt alkalmasint csak azért nem fordították le németre, mert angolnak hitték. Az Alföldet ugyancsak látogatják a csapások. Nem a harmadévi szárazságot s nem az idei pusztító fagyot értjük, mely már elég baj, hanem az aradi cenzúrát, mely minden bajnál nagyobb, mert a smerlingi Strafgesetzbuch paragrafus menyköveivel fenyegeti az „Alföld“ című lapot. Originális hirdetést olvastunk e napokban, mely így hangzik: „Tudatjuk a tisztelt közönséggel, hogy az utóbbi időkben sem az állami pénzjegyeket , sem a bankjegyeket nem lehet csengő hangokra beváltani. E bajon segítendő, jó lelkiismerettel ajánlhatom legújabban megjelent hangjegyeimet, melyek segélyével nem is a börzén, hanem csak zongorán kell játszani, hogy csengő hangokat adjanak. X. Y. műkereskedése.“ Párisban már nemcsak a kutyákat, hanem a lovakat s madarakat is kezdik különféle, például : sárga, kék, ibolya sat, szinre festeni. Nálunk is fel fog kapni ez a divat bizonyosan, hanem eddig csak a „Hírnök“ kezdte meg s pedig embereken, mert ő az országgyűlés nem szélsőjobboldali tagjait egyttt egyig feketére festi.