Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-03 / 22. szám

A fürdő-orvos. (Balneologikátlan, de indicált zuhanyozás.) Azon fővárosi fiatal orvosok, kiknek igen sok az idejök és kevés a betegjük, s kis városba vagy pláne faluba menni restélnek, rendesen fürdő-orvosokká lesznek. Persze annyi fürdőt nem teremtett az az isten, amennyi orvos szabadul ki évenkint az egyetemből. E tekintetben a jogászok boldogabbak, mert hála az égnek! ha még annyi prókátor búvik is ki a censura tojásából, per mindig van, volt és lesz. A perpatvaristákról gondos­kodott a végzet. Csak az orvosok számára nem szolgáltat elég beteget, het ! pedig be sokan nyavalgunk. Föbajunkról azonban épen a doctorok nem tud­nak segíteni. A tél, úgy a­hogy, lemúlt a fiatal Aescula­­piusról. Volt a vigadó valamennyi báljában. Forgott a mamák körül szeretetreméltó­­sággal s a szeretetreméltó lányokkal a terem­ben ; az atyust jól tartotta politikával, feszegette az országgyűlési beszédeket, a beszédekről át­tért az uj Országház nyirkos falaira, léghuza­mos ajtóira, különösen a köszvényre s fülhu­rutra s észrevétlenül kezdte magát mint gya­korló fülorvos a papának bemutatni; de a pa­pának nem hiában volt gyapot a fülében — nem hallotta meg. Ezer és egy kísérlet után belátja, hogy a fülészetiél nem boldogul. Nekivágtat a másik specialitásnak. A sétányok egyikén cifra dada viszi kar­ján a még cifrább babát. A szülők boldog mo­­solylyal hátul jönek. Az ifjú gyógyász észre­veszi ugyan ezeket, de csak a dajkás gyerme­ket látja. — Miért varrnak zöld szalagot ennek az ártatlankának kalapkájára? kérdi méltatlanko­dással a dajkát, miután megtudá a gyermek­eié. Milyen vastag gyűrű van a szeme körül, milyen gyenge a húsa stb. Az anya odalép s nagy aggódva kérdi, vál­jon hol és mi a baj ? É s az apa összeszidja a hóbortos divatot, kérdi kihez van szerencséje s az eleinte szabadkozóból apránként kifejlődik a gyermekorvos. Ha e fogás nem sikerül, fölcsap „titkos“ or­vosnak ; ha a titkos betegségek is cserben hagy­ják, a homeopathiával cimborál s miután egyik sem vált be — lesz fürdőorvossá s qua ilyen fülész, szemész, gégetükrész, titkász, gyermek­­orvos, nőorvos, sebész, hydropratha, vinopatha, szóval minden — de csak a magad s nem az ő tetszése szerint. Bugygyandon csak öt orvos sürög a gyógy­forrás körül, s a­hol megél öt orvos, jut­ott a hatodiknak is. Allons Bugygyandra. Nem nagy lelkesedéssel fogadja az öt kollé­ga, de azért szorongatják a kezét. Az ötödik haragszik a most jött hatodikra, a negyedik az ötödikre, a harmadik a negyedikre, a második a harmadikra s az első valamennyire. Barátunk először is a forráshoz siet, or­rát, nyelvét, ujját beleüti, haza szalad, előfog egy nagy könyvet s öt fürdői monographiát s megírja a hatodikat s füzetében csakúgy pattog jobbra-balra a töménytelen bórsavas szikanyé­leg s halvag, a szénsavas savanyéreg, a kova­savas zimany-keszeny- s mészenyéleg, a cse­­leny- és vasélecs; csak úgy gőzöl fejed a kön­­kénegtől s félig kötött szénsavtól s szemed káp­­rázik az NaO. Bo08 - FeO. C02 - Si02- Ah03P05-féle vegytani abrakadabrától, a suly­­részektől, milliméterektől s az olyan számve­téstől, melynek példái nyolc nullával kezdőd­nek. Azután beszéli,­­ mikép szokta osztályozni a fürdési időt, mennyit itat betegével a bugy­­gyandi fürdő szent Árpádina-forrásából, utóla­gos betegek és sikeres gyógyítások fejében kö­zöl nettó 83 „érdekes“ esetet — és kész a für­dőorvos, a medicus balneologus modernus. Ha az igazán élelmesek közé tartozik, jövő évben megjelen röpirata francia, s a következő években német, angol/ olasz és orosz nyelve­ken, miközben gondoskodik róla, hogy a hazai és külföldi gyógyászati lapokban neve hova sű­rűbben tündököljék a tudományos értekezők sorában. A fürdő-orvos korán kel, de öltözete, fő­leg ha nőtelen vagy özvegy, választékos. Bal zsebében bara­ jobb zsebében thermometrumot s műtői készletet hord. Mialatt szobáját taka­rítják, mely fölött neve ragyog, a fürdői sé­tányra megy s kurál-kurizál, házal és udvarol, rózsabokrétát s orvosi tanácsokat osztogat, a kollegának, ha punkalövésny­ire van is tőle, el­ragadtatással kíván jó reggelt, a patiensnőknek kezét csókolja, a hím betegeket szorongatja, ütőreket tapogatja, óvatosságot ajánl, kétezer lépésből álló reggeli sétát megenged, megnyom­ván , hogy a kétezeregyedik neutralizálja a szent Apádina forrás gyógyhatását; csak bizo­nyos fokig sült zsemlyének dextrin tartalmát tartja üdvösnek, a tejet meggalactométerezi s a kádba beledugja hévmérőjét, hogy másfél­­csöpp hideg vagy meleg víznél több ne csöp­penjen kelleténél a kádba. Ha valamelyik kli­ense a másiknak betegével beszélget, en­nek kifejezi a fölötti sajnálkozását, hogy még mindig nem épül úgy, mint ezt a bugygyandi víztől megvárhatná, pedig ordináriusa igen be­csületes , szerény és takarékos ember; nem akar ugyan a kolléga urnak eléje vágni, de tiszta, önzéstelen jóakarattal célszerűbbnek vélné, ha ő nagyságának nagyságos barátnéja kétezer lépés helyett csak 1987-et gyalogolna s folyó állapotban szedné ugyanazon fölséges hatású szert, melyet a kartárs úr ugyan azon­nal fölismert, csakhogy a nehezebb emésztetű por alakot választó stb. Mint aféle telivér fürdő-orvos, nagy politi­kus s hódolatának apró árnyalatait észrevétle­nül alkalmazza a grófnő s a gazdag zsidó asz­­szony iránt; jó sakkiszta, de csak minden har­madik játszmát nyeri; tarokkban , noha érti, gyakran megesik rajta, hogy az öreg főtiszte­­lendő úrral, ennek sugárzó lelki örömére, elfo­gatja a pagátot. Előzékeny, szüntelenül mosoly­gó, óvatos, szemfüles, s ha kell, elmés ember. Mindene mozog, csak szíve nem; erre nincs ideje. Mire beáll az ősz, a fa lombja le-­­ a vendégek nagyobb száma hazaszállingózik , ő is megy. Ősz közepétől tavasz derekáig semmi dol­ga , mert a fővárosban nem gyakorol; mint mondja: „a kollegákkal barátságban akar ma­radni.“ Elutazik Párisba s Londonba, hol mongra­­phiáját francia s angol nyelvre lefordíttatja, sőt a­mint beszéli, a „société balnéologique“-ban s a „society of balneology “-ban francia s angol nyelven tartott „szabad“ előadást, hol a nyári idényben „műtett“ testrészekből kifejtett és borszeszben elrakott cysto-sarcomákat, poly­­pusokat, gyapotba göngyölített „köveket“ be­­mutatá az ottani orvosok nagy bámulatára, kik ilyesmit nyilván soha sem láttak még. Télen át aztán fődolga a jövő hadjárat tervének kivetése, s erre nézve semmit sem mulaszt el. A fővárosi orvosokat meglátogatja s mindegyiküknek az említettük korszakot al­kotó fürdői iratot nyújtja át. Azon kartársai iránt, kiknek nem volt azon jó gondolata: Bugy­gyandra menni, igen nyájas és jóakaró. Far­sang közeledtével szintén tisztában van már maga iránt. Hire elhatott messze s tán a gya­­potos füleken is keresztül. Dr. Bugygyandinak már most neve van s nagyon csalódnánk ügyes­ségében, ha föl nem tennék róla, hogy a leg­közelebbi télen legalább is valami háromeme­letes vagy kétezer holdas kisasszonyt polkáz ki magának. Itt csak, mint megjegyeztük, a medicus balneologus modernusról szóltunk. A medicus balneologus antiquust mindenki ismeri. Szorgalmas, alapos ember s jobbára család­atya. Fürdőjét imádja, javítására s célszerűsi­­tésére minden erejéből befoly, adatait pontosan gyűjti s csak nagy későre áll elő komoly ta­nulmányon s bő tapasztalatokon alapuló köny­vével. Mert a medicus balneologus antiquus nem ér rá röpke füzeteket írni. Ő egészet ad, vagy ha ezt nem, legalább sokat. A versenyt ugyan ő sem szereti kelleténél jobban, de nem áldozza föl tekintélyét s a grófnőt ép úgy meg­inti , mint a mily tanult emberséggel bá­nik el betegjeinek legutólójával is. Ő már nem igen kedvez a főtisztelendő urnak s ha a pa­gátot elfoghatja, biz­t elfogja ha a római pápa kezében van is. A mi őt a modernustól kiválólag megkülön­bözteti, az, hogy nem a fővárosban telel, ha­nem kedves fürdőjének szomszédságában lakik. Ő neki a fürdő feleség, a modernusnak szerető. Csicseri Bor*. 86 (taraboncásságok. Egy helybeli német lap jelenti, hogy a város gondoskodott, hogy a kerepesi temető lá­togatói ott nyugalmat lelhessenek. Talán a gyilkoló pár által előidézett örök nyugalmat érti. A pesti német színpadon folytonosan nagy tetszés mellett járja a „szamárbő­r.“ Ez tán az első eset, midőn a lokál-múzsa maszkírozás nélkül jelenik meg. Londonból Fehérvárra egy távirat m­a­­gyar nyelven érkezett. A birodalom hatá­rai közt alkalmasint csak azért nem fordították le németre, mert an­go­lnak hitték. Az Alföldet ugyancsak látogatják a csapások. Nem a harmadévi szárazságot s nem az idei pusztító fagyot értjük, mely már elég baj, hanem az aradi cenzúrát, mely min­den bajnál nagyobb, mert a smerlingi Strafge­setzbuch paragrafus­ menyköveivel fenyegeti az „Alföld“ című lapot. Originális hirdetést olvastunk e napokban, mely így hangzik: „Tudatjuk a tisztelt közön­­séggel, hogy az utóbbi időkben sem az állami pénz­jegyeket , sem a bank­jegyeket nem lehet csengő hangokra beváltani. E bajon segítendő, jó lelkiismerettel ajánlhatom legújabban megjelent hang­j­egyeimet, me­lyek segélyével nem is a börzén, hanem csak zongorán kell játszani, hogy csengő hangokat adjanak. X. Y. műkereskedése.“ Párisban már nemcsak a kutyákat, hanem a lovakat s madarakat is kezdik különféle, pél­dául : sárga, kék, ibolya sat, szinre festeni. Ná­lunk is fel fog kapni ez a divat bizonyosan, ha­nem eddig csak a „Hírnök“ kezdte meg s pedig embereken, mert ő az országgyűlés nem szélső­jobboldali tagjait egyt­tt egyig feketére festi.

Next