Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-03 / 22. szám

22-dik szám. Pest, junius 3-án 1866. VII. évfolyam. HETI NAPTÁK. Hétfő, jun. 4. Egy nyelvész a kongresszust lefordítja húzásha­­lasztásnak. Kedd, jun. 5. Most majd a levegőt is csak W­affenpasz mellett szi­­datjuk, miután tele van a puskaporral. Szerda, jun. 6. A magyar minisztérium kinevezése a jövő századokra halasztatik. HETI X A P T A R. Csütörtök, jun. 7. A Hírnök, miután a vármegyékből kifogyott, elkezd Svájcból írni 47-es leveleket. Péntek, jun. 8. A konservativok jól érzik magukat, miután igazán maradó állapotban vagyunk, nem теплен se hátra, se előre! Szombat, jun. 9. Ejnye, hogy azt a múlt heti fagyot nem tudta valami pollcal lefoglalni. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclam­atió a Bolond Miska kiadó­hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. Itj előfizetés „BOLOND MISKARA Évnegyedre (apr. — jun.) . . 1 frt. 50 kr. Félévre (apr.—sept.) ... 3 frt. Háromnegyed évre (apr.—dec.). 4 frt. 50 „ Gyűjtök minden 10 után egy tiszteletpél­­ dányt kapnak. Kiknek van jó dolguk. Panaszkodik igen nagyon A gabonás gazda. Volna neki gabonája . Hanem hát mi haszna ? Prókátornál lassan megy a Pereknek mivoltja, Újságíró a híreket Mind hiába toldja. Boltosféle a boltjában Naphosszanta ásít, Költő, festész, búsul egyik Jobban, mint a másik. Csupán a­kik mostanában Gazdagokká lőnek: Nekik vagyon jó dolguk, a hókereskedőknek! K. M. Mire prenumeráljunk ? (Egy journaliszta levele vidéki atyafiához.) Kedves urambátyám! Méltóztatott azon alkalomból, hogy az új prenumeráció ideje következik, tudakozni tő­lem : mily lapokra volna legcélszerűbb előfizet­nie. Egyenes tanácscsal erre nézve nem szol­gálhatok, nehogy mellőzött kollégáim valame­lyike megharagudjék rám, hanem a helyett elő­sorolom, melyik lapban mi van. A pesti „Naplóban“ van például a legtöbb vidéki levél. A „Bon“-ban van a legtöbb külföldi poli­tikai hir és szemle. " A német „Lloyd“ igen sokat s szabadel­vűen foglalkozik a magyar ügyekkel . A magyar „Világ“ nagyon lelkén viseli a németek ügyeit. A „Politikai újdonságok“ azért újdonságok, mert a mit mások közlöttek, ő egy hét múlva hozza. A „Hírnök“ szereti az 1847-et, meg a püs­pökök — deák körleveleit. Az „Idők Tanúja“ szabadelvű katholikus lap, mert pénteken is szalonnával él. (Szalonná­nak t. i. nyomdai műnyelven azon hézagokat hívják, a­melyek az egyes cikkek közt ma­radnak.) A „Religio“ üldözi a tévhitet meg a Vám­bérit. A fővárosi „Lapok“ közli majdnem a leg­több külföldi levelet. A „Hazánknak“ rendes rovatja van Páris­­ból, Bukarestből, Hamburgból, s a szélrózsa min­den irányából. A „Hungária“ már címénél fogva is ma­gyar lap lenne, ha német nem volna. A „Sürgöny“ (telegramm) ma közli az or­szággyűlésen februárban tartott beszédeket. A „Regélő“ olyan lap, melyet csak nappal kell olvasni; a­ki este veszi elő, a regék kísér­­teteivel álmodik. A „Lovász és Versenylap“ az az egyetlen magyar újság, melynek még eddig egyetlen mással sem kell versenyeznie. A „ Vasárnapi Újság“ közli a legtöbb, csak hétk­öznap nyitott kereskedés hirdetését. A „Családi Kör“ igen alkalmatos lap agg­legények számára is, mert minden héten talál­kozhatnak benne kisasszonykák és özvegy me­nyecskékkel. A szegedi „Híradó”ban olvashatunk leg­többet — Mexikóról. A „Hortobágyion“ nem szegénylegények, hanem XV. Lajos korabeli adomák fogják el — figyelmedet. A „Zala­somogyi Közlönynek“ van a leg­kevesebb tere, de legtöbb „szerkesztői üzenete.“ Az „Üstökös11 valahányszor megjelenik, nem rémületet, hanem jó kedvet okoz. A „ Korunk“-ban legtöbb adatot találhatsz a régi idők történeteihez. S a bolond „Miska,“ ez — azt hiszem — mindig okosan beszél. Garabonchi Diák, porosz viszonynak mégis bensőbbnek kell lenni. — Hanem ha fontolóra vesszük, hogy a császár akkor, a mikor a burkussal eszmecserébe ele­gyedett, úgy állott, hogy arca kelet, azaz a Raj­­navidék felé nézett, jobb keze meg a zsebében volt, annak jeléül, hogy abban Olaszországot tartja, — ellenben akkor, a midőn az osztrák­kal beszélt, bal szeme félig csukva volt, tehát sandalitott, a mit arra lehetne magyarázni, hogy ha balra nézett, akkor jobbra fog vágni és vice versa, — és ha ki nem feledjük, hogy Metter­nich hercegné mindenkit elbájoló báli öltözet­ben a mondott 8 egész és 1 másodperc alatt az orosz követtel, még pedig egyátalában nem toi­­lette-tárgyakról beszélt, mely alkalommal gon­dos figyelők figyelmes figyelmét el nem kerül­hette azon sokat mondó körülmény, miszerint a muszka diplomata azt a jelentőségteljes két szót mondta- „sans doute“ — a­mi világosan a keleti kérdésre tett célzással ugyanegynek vehető: úgy az, a­ki a politikai sakkjáték dip­lomatikai húzásainak csak abc-jét is érti,­ át kell hogy lássa, miszerint a tuileries-cabinet még nem állapodott meg végleges elhatározás­ban, a mi már onnan is kimagyarázható, mert a császár frakkja egyaránt be volt gombolva, a midőn a két diplomatával társalgott és ez este az angol, olasz, orosz, török, dán, svéd, szászországi, bajor sat.­követeket, és a pápai nuntiust egyformán „bon soir !“-ral üdvözlötte. Politikai combinatiok. Napoleon császár a közelebbi tuileria bál­ban Goltz porosz követtel beszélt, tehát a fran­cia a porosszal tart. — Később Metternich her­ceg ausztriai követtel társalgott, tehát semleges lesz. — De a porosz követtel 4 egész és 2 má­sodpercig, az ausztriai követtel pedig csak 3 egész 59 másodpercig értekezett, tehát a francia khinai pályázatok. Ennek a copfos nemzetnek szemére szok­ták hányni, hogy mindenben ott van most is, a­hol ezer év előtt volt. Ez állítás nem való, mert a­mint egy pekingi lapból látjuk, az odavaló mandarinok — legalább a pályázatokban — haladnak s már az európai mandarinok példá­ját követik. E szerint a khinai lóversenyeken a fődíjat az fogja megnyerni, a­ki leghátrább marad. A pekingi mandarinok pályázatot hirdet­nek a bölcs brahminok számára egy palotaterv készítésére, melynél csak khinai, kokinkhinai, japáni és sziámi építések versenyezhetnek — de nyerni csak a tibeti königl. bauráth-láma fog. Közelebb pedig egy újabb pályázatot tűz­tek ki, mely szerint a híres Konfucse nemzeti próféta szobrának mintázata készítendő el. A pályaművek beérkezése után többgomba man­darinokból egy szűkebb bizottmány fog össze­ülni, melynek feladata lesz a minták legroszab­­bikát kikeresni, hogy annak ítélje oda a ju­talmat. Így azonban talán már nemcsak a copfos khinaiak, de mi is haladunk! G. D.

Next