Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-01 / 26. szám

26-dik szám. Pest, julius 1-én 1866. VII. évfolyam HETI NAPTÁR. Hétfő, jul. 2. Az opportunusok meg vannak elégedve az ország­­gyűlés elnapolásával, kivált ha ezt­­még múlt december előtt tették volna. Kedd, jul. 3. Az kellett csak még, hogy két rendbeli föliratainkat is igy megvegye a fagy. Szerda, jul. 4. Az előadás folyik , Napóleon is öltözködik már, hogy föllépjen a színpadon. HETI NAPTÁR. Csütörtök, jul. 5. Blondin kijelenti, hogy a Niagarán elmegy, de a sok­féle hadi bulletb­en nem tud elmenni. Péntek, jul. 6. A szerelmesek örülnek, mert most csak azt lesi a vi­lág, midőn a hadakozó felek t­a­l­á­l­k­o­z­n­ak. Szombat, jul. 7. Bernát Gazsi, tömérdek arany és ezüst neműit az el­lenség elöl Amerikába szállíttatja. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt.­­— Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadó­hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. Tíj előfizetés a „BOLOND MISKÁRA“ Évnegyedre (jul.—sept.) . . 1 frt. 50 kr. Félévre (jul—dec.) ... 3 frt. ШШГ Gyűjtök minden 10 után egy tiszteletpél­dányt kapnak. A képviselőház elnapolásakor. Jobb is hogyha elnapolják. Mit se adnak most a jogra, Nem a beszéd határoz most, Hanem a kard, golyó, bomba. Inségügyi és a többi Gyűléseket minek tartjuk, Nem ezekre, ágyúzásra Mondják mostan azt, hogy „h­a 11 j­u­k !“ S mit csináljunk költségvetést, Hogy mennyi jár annak, ennek, Költségeket majd egymásra Most a harcos felek vetnek. Az „Élje­n“ most nem érdekes, Érdekesebb most a „H­a­l­á­l“ — S a kit aztán jól megvernek Az majd bizonyára „eláll.“ Ott lesz mostan majd a gyűlés Hol a golyó vészt, halált hoz, Pöliratot nem csinálnak, De a győző fél „határoz.“ B. M. Bikftó báró levele Szánsnász grófhoz. Pest, 26/6 1866. Cher Szánsnász! Érzem, hogy ungeduldig vagy, mert egy egész álló hétig késtem válaszommal utolsó le­veledre. írtam volna, ha lett volna miről; olyasmi­ről pedig nehéz correspondencet folytatni, a mi­ből az Isten a világot teremtette. A háborúról írhattam volna egyet mást, mais c’est trés commun; itt már minden Kell­nerpursch, Hausknecht, Träger, portás General­stäbler akar lenni, boldog, boldogtalan csak hadi taktikával bajlódik. Hidd el nekem, hogy eckelhaft, ha az em­ber mind csak hadi planumokat hall olyan phi­­listerektől, a­kiknek még blauer Dunstjük sincs a harctér topographiai situatiojáról. Unsereiner már egészen más, mi született tisztek lehetünk, legalább Németországban, hol most közelebbről is köstlich casus történt. Egy Bücherwurm, kit schlechtweg professornak ne­veznek , egy urfit, mert a fádi leckéket nem jól tudta, egynéhányszor care­erbe s záratott. A há­ború kint; a lateinert közlegénynek rukkoltat­­ják be a Landwehrhez; az urfi vom Fleck­weg tiszt lesz, még pedig a­ lateiner századánál. A revanche megvan ; most a Bücherwurm márzsh­­­oz mindennap a pritschenre. — Geschieht ihm Recht, a Nemesis sántít, hanem azért mégis utóléri a „Pack“-ot. A legnagyobb újság, a­miről néhány nap óta beszélnek, az, hogy az országgyűlést siszk­­­ozni akarják. Hogy mi az a siszk­ozás, azt jövő levelem­ben fogom ausführlich megmagyarázni. Néhányan a mieink közül legalább méltán örvendhetnének a siszk­ozásnak, mert ez eset­ben mindenik megint az lenne, a mi. Stell tir vor! Azok a képviselők, a­hányan vannak, mind per testu! Ez mégis génant dolog! Mily­ gyöngyörűen tudta­ ezt a mi néhai Henceghink distingválni. Ő is regalista volt és nagyon röstelte, hogy minden incifinci ember collegának nevezte. Mikor tehát a diaetát prorogálták , Hen­ce­g­h­ű egy ilyen zudringlich collegának mondta: „Hál’ Istennek, hogy most már min­denki megint az a mi!“ „Talán mindnyájan agyagból volnánk gyúrva?“ — kötekedett a megszólított Schluc­ker. „Az igaz“ — replikáit Henceghy — „hogy mindnyájan ágyágból vagyunk gyúrva, de a khinái porcellánt is ágyágból gyúrják , a köröndi gárásos fazekát is. Én khinái porcellán vagyok, maga pedig, amire, csak köröndi fázek!“ Ich sag iir, göttlich, klassisch remarque! For ewer Ton Bikfic. Távirati tudósítások. Németország, jun. 30. Itt tegnap több egyén rendkívüli szerencsében részesült. — Cholerában haltak meg. Altona, jun. 30. Manteuffel és Gablenz az utcán találkoztak és összeölelkeztek. Sileziai határ, jun. 30. Gróf Mens­­dorff és Bismarck ma összecsókolódtak. Stambul, jun. 30.­­ Ma itt nehéz idő járt, a villám nem volt képes lecsapni, mert semmi néven nevezendő ércet nem kapván az állampénztárban, de infecta kénytelen volt, odább állani. Bécs, jun. 30. A restitutio in integrum meg van adva —­ a hadseregnek. Ketten, a­kik egyedül vannak megelégedve. A termés jól áll! — — Az aratás pompás lesz Mars. Mars. Nyilatkozat. Az opportunusok azt mondják: „A győze­lem után mindenik párt ki fogja kapni, a­mit tettei által kiérdemlett.“ — Én meg késznek nyilatkozom, az opportunusoknak már a győze­lem előtt is kiadni azt, a­mit már rég kiér­­demlettek. Mogyoróssi Jogfolytonos. Pattantyúk. Mikor a nyomorúság legnagyobb, akkor válik meg, hogy ki tud legjobban­­ koplalni. A francia princ most a­ typographus mes­terséget tanulja. Hja, olyan állásban meg kell tanulni a nyomást; néha hasznos mesterség az is. Már nem kell búsulni a háború hosszúsága miatt. Az angol „Advertiser“ kimutatta a bi­bliából , hogy Habakuk próféta épen csak 1866-ra jövendölte meg a háborút. Az angol hölgyek választási jogért petitio­­náltak a parlamentnél.­­ Küldjék a ladyket Magyarországra követet választani, majd el­­megy a gustusok. A porosz hadsereg minden nap 55 mázsa pergelt kávét fagyaszt el, de váljon vajas kifli is jár­t hozzája, arról még hallgatnak a lapok.

Next