Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)
1867-10-20 / 42. szám
4,2 dik szám. Pest, oct 20-án 1867. Vill. évfolyam. HETI NAPTÁR. Hétfő, oct. 21. Az osztrák püspökök aziránt is akarnak legfelsőbb helyre kérvényt terjeszteni, hogy az emberek, húsételek helyett szalmát és szénát egyenek. Kedd, oct. 22. A pesti tolvajok Thaisz Elek fölfüggesztése alkalmából nagyszerű bankettet adnak. Szerda, oct. 23. A kamatlábaknak viszket a talpuk, ami műértő orvosok szerint annyit jelent, hogy lábaikat nemsokára levágják. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. — Az előfizetés kiadóhivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. HETI NAPTÁR, Csütörtök, oct. 24. Az ember még mindig nem tudhatja, hogy Horvátország a magyar birodalomhoz, vagy kihez mihez tartozik. Péntek, oct. 25. Török János pályadíjat tűz ki azon kérdésre,hogy miért kapott a Medzsid rendet ?.. talán mert a 47-es a török párthoz tartozik ? Szombat, oct. 26. Bismarck már csak azon busul, hogy maholnap Németországból nem lesz neki mit kebelezni. --------------mcm-----------------------—^----------------------------—-— Hogyan élünk^ötvíp év múlva. Ha körültekintjük magunkat, az igaz, hogy haladásunknak most sem láthatjuk valami óriási nyomait. Most is szent borzadalommal viseltetünk még a kasztok iránt; most is vannak bűnös faragott képeink, kiket törvényesen némely ostoba született törvényhozó képében imádunk; az ember jogos egyenlőségét hangoztatjuk s azért suszterem mint választópolgár lenézéssel tekint a nagyeszű és nagyvagyonu Schmancheles Izsákra ; Garibaldiról népdalokat készitünk s a vallási türelmetlenség azért ma is állítana itt-ott máglyákat; irodalmi fejlődésünkről beszélünk s azért minisztériumaink mégis oly stílusban és ortographiával írnak, mint iránk vala Gyöngyösi korában, sőt a király utcai nyílt csatornák, most is ép oly bűzösek és egészségesek, mint valának Fortunatus Imre uzsoráskodása korában. Hanem az utóbbi évben épült Pesten 223 három emeletes ház, létesült a ló- és losonci vasút, magyar gőzösök járnak Mohácsra, egyszer valamikor lesz zsidóemantipatiónk és átalános esküdtszéki bíráskodásunk s igy hinnem kell, hogy csakugyan fogunk haladni. jf* Igazán szeretném, ha vagy ötvenéves lettargikus álomba merülnék s abból egyszerre Pest közepén ébrednék föl. A városház téren roppant embertömeget látnék s isszonyu zsivajt hallanék. Polgármesterválasztás van s a lakosság egy része a már kissé hajlottkoru Spiczényi Árpádot, a másik egy, esze által kitűnt cigányt óhajt ügyei vezetőjéül. A pártok egyenlő erősek s nem boldogulnak. Ekkor a váci utcából előrobog egy önmozdonyos fekete hintó, (lovak már csak állatkertek ketreceiben léteznek,) s abban egy galambfehér hajú férfi ül tisztes kinézésű feleleségével és nagy leányaival. Mindenki mély tisztelettel süvegeli meg az érkezettet, s harsány kiáltások hangzanak : „Halljuk, mit mond a pesti katholikus püspök!“ A püspök pedig megszólal s oda vélekedik, hogy szerinte a város ügyei vezetésére senki sem alkalmasabb a mózes vallású Spitzényi Árpádnál, ki már ötven év előtt is firtatgatta, hogy hol, mi a hiány ? E szavakat riadó éljen követi. Ekkor már ki lesz kövezve a Miatyánkutca a város közepén s nem lesz többé született mágnásokból álló felsőház. Ekkor minden ember egyenlő polgár s a dologtalan, esztelen, tékozló és vagyontalan gróf urficskák nem fognak tiszteletbeli hivatalokat kapni, hanem a Dorotya utcában és a Feldunasoron koldulgatnak a járókelőktől, azon mostani rongyos gyerkőcök helyett, kik az állami költségen felállított jótékony intézetek bérdíjellő nevelésben részesülvén, kiképződhettek, s akiknek némelyike most az ész, jellem és szorgalom aristokráciájából álló országgyűlési felsőházban ül. Ekkor a Lipótmezőn már egy másik bolondok háza is fog állani olyan számára, kik az emberszeretet tana helyett a felekezeti gyűlölködést terjesztik; sut őrültek háza azért van, mert a kor ezeket nem szelíd, hanem rabiatus bolondoknak tekinti. Ekkor a városi drabantok már udvariasak s a minisztériumok leiratai nyelvtani hibák nélkül valók lesznek. Ekkor már fognak a magyar fináncminisztérium hivatalnokai s szerepelni akaró pesti kereskedőink és iparosaink is magyarul tudni. A postán udvarias nők expediálják és adják ki a leveleket s a magyar szép nem női bajokban és szülészekül nem lesz kénytelen doktor Báthorit, dr. Szelest vagy dr. Fleischmannt hivatni, hanem női orvosi egyetemünk volt hallgatóihoz fordulhat. Ekkor lapirodalmunk már annyira haladt, hogy egészéves előfizetőinek nem jutalomképeket és jutalomkönyveket, hanem téli kabátokat s legújabb divatu drukkolt alsószoknyákát küldöz külön kedvezményül. Ekkor már Miskolcra is csatornán utazhatunk, vasút vezet Szilas-Balhásra s nincs az országnak még csak egyetlen olyan hátramaradt pusztája sem, hol legalább egy dalárda nem volna. Ekkor már nem fizetünk 3 ft. 50 krt egy öl fa vágásáért, hanem kútvizzel sütünk, az abban levő előnynél fogva. Fiákerek, komfortábelek s omnibuszok nem lesznek, hanem a helyett mindenkinek önmozdonyos magán hintója van. Ekkor a nemzeti színházban felvonások közt nem zenekar, hanem óragépek fogják játszani a mindnyájunk által jól ismert darabokat s minden színész szerepe játszó-óraféle hengerekbe lesz szilárdítva, úgy hogy soha egy szerepben sem történhetik fennakadás. Ekkor az országgyűlésen sohasem okoskodó, hanem csak szavazó képviselők maguk helyett padjaikban huszonöt forinton vásárolt automatjaikat ültetik be, melyek pártvezéreik egyetlen lábnyomintására ugyanazt megteszik, amit ők tesznek, t. i. vagy „igenlőleg“ felállanak, vagy „nem“-re szavazva, ülve maradnak. Ekkor már minden meglesz, ha nem a pesti vízvezeték ? — az még talán ekkor sem lesz meg! Gombos Bertalan szeptemvirer részére. (hálás köszönetnyilvánítások.) I. Méltóságos úr ! Az orvosi lapok által is közlött azon cikkeket rágalmaknak nyilvánítom, melyek a méltóságod által üvegenkint két írtjával árult stomaticont (gyomorszert) hombugnak állitják s azt erősitik, hogy az nem egyéb, mint irtózatos uzsorával fizetett közönséges bor, mely nem lehet oly csodaszer, hogy minden betegség ellen használjon. Principálisom ugyanis az orvosi nyilatkozatok olvasása után önnek öt üveg szomatikonját az ablakon akarta kidobni, én azonban elkértem tőle s fél óra alatt az egész harmadfél hét bevettem. S ime én, ki eddigelé a legmelancholikusabb kedély állapot által gyötörtetem, egyszerre jó kedvre szottyantam. A szenvedő emberiség nevéven kérem méltóságodat, legyen kegyes engem bizományosává tenni, s én azonnal nyitok a „Zrínyi“ kocsma mellett „Stomatikon-patikát“ ezen cégérrel „A meggyógyított melancholikushoz,“ és remélem, hogy konkurentiánkkal a Zrínyit leverjük. Tintanyasi István, ügyvédi írnok: II. Méltóságos ur ! — Stocmaticon nevű csodaszerének csodás hatását tapasztaltam. A napokban csúnya hideg és ködös időben voltam vadászaton s anynyira fáztam, hogy minden fogam vacogott. Pálinkás butykosomat otthon feledem, vagyis sietős vadászati készülődésem közben feleségem szomatikonos üvegét dugtam helyette a tarisznyámba. Ördög vngye! gondoltam, akár megfagyjak, akár ettől a méregtől vesszek el, mindegy s elszántan felhajtottam az egész stomatikont. De mily meglepetés! Gyomromban a legkellemesebb melegséget kezdém érezni s egész testem úgy feltüzesedet, mintha csak két pohár szerednyeit vágtam volna be. Fogadja méltóságod e csodás kúráért leghálásabb köszönetemet s azon biztosításomat, hogy átfázott embereknek mindig fogom ajánlani a „Stomatikont,“ kulacsnak, kezük ügyében. Bolygó Péter, urad, erdész.