Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-02 / 31. szám

P.,P. tábornok. Sokról sokfélét tuda hajdan szólani Cátó, S „vesszen Carthágó“ zárszava egy vala csak. Fordított Cátó! te csak egyet mondasz örökké, S hosszú beszédidnek vége csak, a mi nem egy. Carthago remegett, ha amaz dörgette beszédit, Muszka, porosz, maga Kuhn, hogy ha te szólsz — mosolyog. Pe­r­c­z­e­l Mór beszéde a honvédelem kérdésé­ben : Én teremtettem a honvédeket, én mentettem meg háromszor a hazát, én tettem mindent, a­mi volt, van és lesz ; én vagyok én, de ti is csak — a­mennyiben jó van bennetek — én vagytok. Miután két óra hosz­­szat beszéltem magamról, többet nem szólok, mert fé­lek, hogy valami másról is találnék szólani. A baloldali kör ablakán egy olyan pat­togó kis bonbont dobtak be, mely a ta­rokkozók közt szétpattant. Azon külföldi lapok, melyek Benyiczky meggyilkoltatását a baloldal fanatismusának tulajdoníta­ják, most valószínűleg azt fogják mondani, hogy a föllázadt közvélemény a baloldali klubba­n petárdákat dobál. 'Ш Žéj'C­'— Az osztrák kereskedelmi miniszter a birodalmi hadügyminiszterrel egyetértőleg Zimonyban, a szer­vezett postaigazgatói állomásra Radda Antalt, eddig az osztrák kereskedelmi minisztérium postaosztályá­nak tagját nevezte ki. Erre még a „Hírnök“ is azt kérdezi, hogy hát Zimony még­is bécsi kézben van ? Valamennyi lap csodálkozik azon, hogy Angliában egy 52 éves szamár döglött meg. Mi ujjal mutathatnánk akárhány szamárra, kik ezen előhaladott kort régen meghaladták, s remélhetőleg még tovább is pompás jó egész­ségben fognak élni. A Damocles-kard. Pénzügyminiszter ő exójának még mindig feje fölött függ a végzetes Damocles-kard. A népszínház új katonai színdarabja elő­adásánál most már nem csak a gellérthegyi czi­­tadellát szándékoznak fölléptetni a háttérben, ha­nem azt mondják, hogy magán a színpadon is szerepelni fog fek­ileg ágyú. Csak még néhány röppentyű, bomba és egy kis kartácszápor hiá­nyoznék. Reméljük azonban, hogy ez is meg­lesz. Két országgyűlési képviselő, határozati javaslatot ten az iránt, hogy a fiatal magyar leányoknak (egész 24 évig) ne adjanak útle­velet külföldre. Az idősebb nőket, különösen pedig az öreg asszonyokat a t. képviselő urak szívesen kieresztik. Egész múst hét folytán állandóul esett az eső. Lesz gomba, országgy­űlési, interpellativ, nyájas hírlapi polémia s egyéb ilyen könnyen termő gyümölcs. Pesten egy repülő­gép kivitelére, mely csavar­­szerüleg egymás fölé helyezett ernyők forgatása folytán emelkednék, aláírást nyitottak. Nem tudjuk, hogy lesz e sok aláírója, miután az eféle bátor re­pülés nem elég „ildomos“ dolog — egészen más lenne, ha egy, a sárban könnyedén járkáló gépezet kiviteléről lenne szó. II. 122 Bécsi levél. Piff, paff, puff! Puff, paff, piff! Piff, puff, paff! Ennyiből áll e napok programmja. Dulce est pro patria — czélt lőni, beszédeket tartani, s sört inni. Haj, mikor mi még Königgrätz előtt vol­tunk ! Akkor Germania néni le nem feküdt volna aludni, míg zsíros puszit nem cserélt Ausztria asz­­szonysággal, és ha Ausztria nagyság szivét terhelte valami, Germania anyós fülébe súgta meghitt vallo­másait. És ott álltak aztán Königgrätz alatt! Ké­­nyes szemmel s töltött fegyverrel, nehéz szívvel s nehéz ágyúgolyókkal adták egymásnak tudtára, hogy meghalt a gyerek, vége a komaságnak : a deutsche Bund szörnyü­letesen kimula, vége a vastag barát­ságnak. Most meg anno Königgrätz után épp két évet írunk! Hervadt szűz arczán az ifjitó Pulcherin nem idéz elő oly változásokat, mint minőkön azóta e két zsémbelődő testvér átment. Fegyverük csupa merő czukros golyóbissal van megtöltve ; a­kit az ilyen golyó talál, az nem vágja magát hányát, hanem köszönő grimaszt csinál, s azt szeni: Dank’ recht schön ! Panganet helyett finomra köszörült periódu­sok csillognak puskájukon, és ha szúró­­pardon, ha phrazist szegeznek az ember mellének, ez a brúder­­mell oly hatalmasan emelkedik, mintha nem két, ha­nem négy tüdő végezné benne a munkát; és a­he­lyett, hogy a szívből piros vér folyna, a gyomorba habzó sör áramlik, oly végetlen mennyiségben, hogy a komló ára fel-felrúg, mintha a lelkesedés neki is szárnyakat kölcsönzött volna. Moral: Halandó, ne veszekedjél, mert úgy is kibékülsz megint! A vendégek nyakra-főre dicsérnek mindent. A szászok apai örömmel csókolgatják a kis „Sachserl“i­­ket, melyeket két év előtt itt hagytak, midőn a bécsi szüzek oly lud­ai önfeláldozással ápolták sebeiket, hogy a saját ártatlanságukon is terhes seb esett. A svájci republikánusok annyira el vannak ragadtatva institutionktól, hogy esküt esküvének : ha itt agyon nem ölelik őket, és szerencsésen visszatérnek havas kantonaikba, erőnek erejével arra fognak törekedni, hogy respublikájuk változtassék át monarchiává. A csodálkozó éjszakamerikaik folyton tátott szájjal jár­nak körül : náluk is volt forradalom, náluk is volt háború, de akkora­­ államadósságra ők még­sem vihették, mint ez a jogtalanul rágalmazott osztrák­magyar birodalom ; igaz ugyan, hogy ők ez adósá­­gok egy részét már lefizették, de ezt azért tették, mert szegény létükre ki nem bírták az óriási terhet, és hogy mi össze nem szakadunk az ezer mázsás ob­­ligációk alatt, és az mutatja, hogy mily széles a válunk. Hát még a frankfurtiak, tyroliak, francziák s hannoveránusok ! A frankfurtiak élnek a szólásszabadsággal és ha Giskra azt mondja, hogy mi — hála istennek és — nekik — szabad nemzet vagyunk, ők azt fele­lik : szabad nemzet ? ez nem fejezi ki eléggé a schrankenlose Freiheitot, mondja inkább : jakobinus­nemzet ; ha Giskra azt mondja, hogy ő Bürgermi­nister, ők azt válaszolják : Bürgerminister ! tán még helyesebben mondhatná : Bürgerinen-Minister, csak nézze azokat a rengeteg virágbokrétákat, melyeket a nők hajigálnak felé s meg is érdemli azokat, mert a széles német hazában nincs senkinek oly szép szőke szakála, mint neki. A tyroliak azt híresztelik, hogy merő rágalom, ha azt tartják felőlök, hogy ők oly igen szeretik a „fe­ketéket“ , majd meglátjuk, hogy senki sem röpít annyi golyót „ins Schwarze“, mint ők; a konkordá­tum szétszakasztott papírdarabjaiból patronhüvelye­ket csinálnak majd. A „grande nation“ fiai az olajági béke apos­tolaiként lépnek fel. Azt vélik : nem tanácsos oly néppel kezdeni, mely annyira vitte, hogy Waffen­­pasz nélkül hord fegyvert, mely annyira érett, hogy városai legelsőinek egyikében a piffpaffpuffkodás szakadatlan zaja képezi a csecsemő bölcsődalát, mely annyira vitéz, hogy reggeltől estig lövöldöz, kerül­jön ez bár legdrágább verejtékgyöngyeibe. A hannoveránusok összehunczsutolják a ráj­uk tukmált új hazát, és ha serleget ürítenek arra, ki a száműzetés keserű kalácsát eszi, csak egy nem n­é­z­­h­e­t velük a pohár fenekére: hietzingi vak ki­rályuk. Et nunc canam maximum virum: Joannem Reszel Itt van őn e hatalmas néptribun, és lelke­sedéstől ittasan, oly mézes-mázas phrázisokat ken a bankettirozó lövészek szája köré, hogy a német aj­kak elfelednek hurrázni, és olyan éljeneket harsog­­tatnak, hogy Besze bácsi hatalmas szavát is halk, szerelmi suttogásnak mondhatni mellettük. V. éle V. A „Bolond Miska“ távsürgönyei. Belgrád. Még néhány kompromittáltat akarnának kivégezni, de nem akad exequens, mert itt a többiekkel rendesen az exequenst is agyonlövik. Páris. A Chassepot puskáknak nagyon viszket a szuronyuk, itt ebből egy őszi had­járatra következtetnek. Madrid: Itt az a különös csoda történt, hogy egész hét folytán csak öt összeesküvést fedeztek föl, más rendes, becsületes héten leg­alább hét összeesküvés szokott előfordulni. London. A kormány varsói konzulát visz­­szahivatja,Lengyelország megsemmisítését be­­végzett ténynek tekinti s Lengyelország szá­mára — rokonszenve jeléül — egy pompás érczkoporsót fog küldeni.

Next