Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

8-ik szám. 1868. Pest, febr. 2­3-án. IX évfolyam HETI NAPTÁR. HETI NAPTÁR. Csütörtök, febr. 27. Keglevits Béla igen szépen kéri Kecskeméthy Aurélt, hogy ne hordozzon frakkot, mert akkor ez a vi­selet még népszerűtlenebb lesz. Péntek, febr. 28. A félhivatalos tollak töprenkednek, hogy mennyi esik rájuk a „titkos kiadásokból“. Szombat, febr. 29. A romániai trió nagyon tanul s így belőle nemso­kára orosz ökör lesz. Hétfő, febr. 24. A tervben levő új magyar rend hallomás szerint nem aranyból hanem papirosból lesz. Kedd, febr. 25. A delegátusok Bécsben eladják cylindereiket, mi­ből mélyebb elmék a közel hazatérésre következtetnek. Szerda, febr. 26. Hannoveri György és Nápolyi Ferenc nyilatkoz­nak, hogy ők még mindig királyok. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. — Az előfizetés és minden reclamátió a Bolond Miska kiadó­ hivatalába (barátok tere 7. sz.} utasítandó. » эЛ§“М I T ( KRONÍK А .у., c (A jövő kor számára jegyzetté Miska diák.) Lön pedig ezen időben, hogy az egész pozsonyi honvéd­ Neiperg kázus kiegyenlitteték, utólagosan kisüttetvén, hogy az egész dolog сзак egy szájbeli sajtóhibán alapúla, mert a generális csak „szo­morú,“ nem pedig „gyalázatos“ múltról akara emlékezni s ezen ki­szaladt Druckfehlerét irásilag is helyreigazította. És jön átalános megbékülés, hüvelyébe dugása immáron kiröpülendett kardoknak s az elébb szitkozódó ajkaknak az ő összepuszizkodása. A pozsonyi hegyekből pedig kiszalada egy kis szürke egérke, álja az ő két első lábaira, megvakará alig látható kis fehér bajuszának szálait és monda: én vagyok az a kis egér, a mit a pozsonyi hegyek szülének vala. És versenyre keltek ezen időben a városok, hogy Pest városa fölhívása következtében a nemzet legnagyobb költőjének, Petőfinek szobrára adakoznának s miután Debreczen városa kivágott erre a célra 20 forintokat, gondolá vala Temesvár városa, hogy ő sem marad hátrább s 5,­azaz: öt forintokat küld vala a nagy költő dicsőségé­nek megörökítésére. A serfőzök és disznókereskedők pedig ösz­­szedugák az ő fejeiket és mondának: minő szerencse az, midőn az ember Magyarországon serfőzőnek avvagy hogy turbonczkereskedő­­nek születik, nem pedig poétának, a­kit, legyen bár az a legjelesebb, nem tudnak megbecsülni sem életében, sem holta után. Az ingadozások ezen idejében pedig, midőn a lipótvárosi ba­zilika kupolája is összeomlott, tamquam egy verébfészek, gondolá vala az újtéri német színház, hogy neki se kellene szilárdabbnak len­ni a kőépületeknél, miután ő csak fából van, gondolt és rögtön le­bocsátkozott két gerendája az épület azon helyeire, a­honnan a szép Helénákat szokták hallgatni, még inkább pedig nézegetni. És kikül­­deték citissime egy városi kommissió, hogy mondaná meg, váljon célszerű-e a deutsche Thaliának ezen ingadozó állapotban való fenn­maradása, vagy az volna­­ célszerű, ha a régi deszkákból valahol a vá­ros majorjain inkább egy új kerítés építtetnék. És monda egy szakértő, hogy az egész épület már csakugyan kerítésnek való, a többség azonban azon opiniót táplált, hogy az ingadozó Thália tovább is fennmarad­hatna ; a publikumot nem kell félteni; lám azok a leomlott gerendák is olyan okosak valának, hogy nappal szakadának le, tehát olyankor midőn Thaliában nem helenázának vala; a jövőben leesendő geren­dáknak is lesz tehát bizonyára annyi eszük, hogy nem fognák zavar­ni az esti előadások folyamát s nem fognának épen akkor potyogni a publikum fejére, a midőn ez jóízűen tapsolandana. A bádeni nagyhercegségben pedig miniszterelnökké egy zsi­dót neveztek ki és történt vala ez azon időben, midőn Magyarorszá­gon, az emancipata után, rendkívüli szabadelvűségnek tárták, ha egy egy izraelitát valamely vármegyében bizottmányi taggá tevének, vagy pedig egy-egy demokrata körbe két vótum többséggel fizető ta­gut elfogadák vala. Epistolae delegationales vinnobo­­nenses. (Numerus quintus.) Hallgat, mint a hal a vízben, — nevetsé­ges ! Ki fog ily elkopott szólásmódokkal élni ? Ezentúl úgy lesz, hallgat, mint a delegátió Bécsben. Két hét óta elvesztettem a delegáció nyomát. Kerestem a vezércikkekben, nem akadtam reá, kerestem a tárcákban, ott fecs­­kefészkekről, a legcélszerűbb tárgyalási mód­ról, Abyseviáról, Gyulai Pálról, bolond szerel­mesekről volt szó, de a delegációnak híre sem volt; kerestem a napi rovatban, ott szólottak ugyan különféle öngyilkosságokról, vegyes há­zasságokról, de eme hírek csak nem állhatnak összeköttetésben a delegátióval­ kerestem a „Kunst und Litteratur“-részben, s találtam no­­tizeket magas játékhonoráriumról, rekedt sze­replőkről, pazarló delnőkről, új német-magyar nyelvtanról, de ezek természetesen megint nem vonatkozhattak a delegátióra. Nem maradt egyéb hátra: elmentem a policájhoz, s megkérdezém vájjon nem tud­nák-e megmondani, hogy hová lett ? Itt aztán kikérdezősködtek előbb milé­téről. — Férj-e vagy úr ? — Grammatica liter nő, de valósággal férj, mert papucs kormány alatt él, s nagyon gyorsan enged a szép szóra. — Hová való ? — Pestről jött ugyan fel, de Budán, a Duna jobb partján született. — Hány éves ? — Bizony nagyon kiskorú még. Még nem is jár a maga lábán, de mint a hajdankori fejedelmek leányai, már is jegyben jár, noha még bölcsőben fekszik. — Miből él ? — A kosztból, melyet miniszteri szaká­csok főznek számára. — Különös ismertető jelei ? — Alkotmányos gyöngeség, melynél fog­va örökké fejével bólint. E kimerítő examen után felcsapták a nagy könyvet, s egy kis keresés után rámond­ták : Johnt Bankgasse Nr. 6. ersten Stock rechts. Jól van. Elmentem a Bankgasséba, nem volt otthon. Azaz otthon volt vala, de ép jöt­­tömkor kikocsikázott, miután öt perc és negy­venöt s fél másodpercnyi nyilvános ülésben megörült volt a zsíros extraordináriumnak, s elhatározta, hogy a harminc millió feletti tanul­mány adassék ki a harmincas bizottmánynak, s minden emberre jut egy millió, ennyiért bi­zony én még Bokharába vagy Hottentottiliába is elmennék, nem csak Cyslathániába. Midőn mérgelődve haza­felé ballagtam, találkoztam avval a derék úri követtel, kinek már egyszer nyilvánosan köszönetet mondtam szíves tudósításaiért. Ettől aztán egyet mást mégis megtudtam. Megtudtam, hogy a delegáció voltaképen nem aluszik, hanem titokban, hét lakattal zárt

Next