Bolond Miska, 1869 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1869-09-12 / 37. szám
A tengeri betegség. Drámai epizód több orvos vállvonásban s meg több farokban. (Színhely : egy Lloyd gőzös fedélzete. Személyek : a magyar orvosok és természetvizsgálók.) Dr. Flór (a tengeri levegőt erősen szippantgatva.) Uraim, ez a levegő felséges valami. Ezt nem létegzeni, hanem tubákolni kell. Dr. Kátai. Ugyan kolléga, tartsa ide kissé azt a guarnerói öbölt, hadd szippantok én is egyet. Lusta vagyok odahajolni. Dr. Rózsay. Ez a Kátai kolléga csupa pharmacogrosiától roppantul megvastagszik. Már mág is csak olyan vándorló lipoma (zsírdaganat) az egész ember. Dr. Markusovszky. Fogadok, hogy ha egyszer halála órája elkövetkezik, ő lusta lesz kiadni a lelkét---Dr Pólyák. Hát mit fog csinálni ? Dr. Markusovszky. Hát majd csak kiadatja... az orvosi könyvkiadó társulat által annak saját költségén. (Hangos derültség.) Dr. Kátai (elsápadva.) Ja ... jaj, uraim, úgy hiszem, már kezdem is ki... ki... kiadni. Valami émelygést érzek. Dr. Halász. Ahá urak, ez a tengeri beegség! Kolléga úr, mutassa csak a nyelvét. Dr. Kátai. Menjen félre, kolléga, mert émelyeg a gyomrom, ha ránézek. Dr. Halász. Ejnye be goromba az ilyen tengeri beteg. (Dölöngözve) De mi ez ?... Én is érzek valamit. A gyomrom kezd fölfordulni... Dr. Bókás: Ne nézzen Kátaira, mert olyankor nem szabad kövér húsra gondolni. Dr. Halász (behunyva szemét.) Óh jaj jaj, mért is nem maradtam inkább Pesten, a közegészség nőstény része fölött őrködni!... Jaj a gyomrom! Dr. Felletár (hasra fekszik.) Dr. Rózsay. Nini, hogy Kátai lefeküdt, most collaboratora Felletár is lefekszik---Dr. Kajdacsy. Bizonyosan együtt akarják kidolgozni a tengeri betegség theóriását.... Dr. Markusovszky. Azaz hogy praxisát. Nini már tele vannak lavoirjaik. (Elhalványul.) Lavoirt ide! Hamar nekem is lavoirt! Meghalok! Matrózlegény. Ecco un lavoro, signor dottore! (Odatartja.) (Nagy zűrzavar. A magyar természettudomány jobbra-balra dölöngözik s a magyar orvostudomány csúnyául roszul lesz. Mindenki belsejében egy kis földrengés dühöng, mely végre is Retna, Hekla, Vezuv és Stromboli-féle vulkanikus eruptiókban tör magának utat. A kiömlő láva, melytől a lavoirok is neveket nyertek, ezen edényeket egészen betölti. A kapitány, Silenzio, matrosi! I signori dottori vogliono mulatare! Dr. Halász (lihegve.) Kollégák! a tisztelet, mely engem azáltal ér, hogy az én alelnökletem alatt kezdhetjük el ilyképen orvosi és természettudományi teendőinket, oly nagy, hogy alig tudom visszafojtani e miatti meleg ömlengéseimet. (Éljen!) Igaz, hogy öltözékeink oly rendetlenségbe jutottak, mintha petrenczével hányták volna ránk.... Dr. Rózsay: Terringettét! Ez a szerencsés ficzkó von einem Halász, még petrenczével is tud hányni, holott mi többiek csak gyomrunkkal és szájunkkal tudtunk. Dr. Halász (két émelkedés között)---de mindazáltal igen sajnáljuk, hogy t. elnökünk, báró Vécsey nincs jelen, és így nem vehet részt sikeres és zsigeres munkálkodásunkban. Dr. Batizfalvy (félbeszakítva) T. kollégák, tán jó volna ezen állapotok gyógykezelése végett formát szagolni? Dr. Gyurovits: Mit? Tormayt?Nem én, ha meghalok is! Hát nem tudja ön, hogy én doktor Tormayt nem szagolhatom? Nicht schmecken kann ich ihn. Dr. Kátai (saját csizmáját rágicsálva.) Kérem, kollégák, én azt tapasztalom, hogy a csizmák rágicsálása igen könnyíti állapotomat. (Mindnyájan elkezdik mohón rágicsálni csizmáikat.) Ugye, hogy igazam van ? Dr. Markusovszky: Csakugyan én is könnyülést érzek tőle. De már most várjon mi okozza ezt? Dr. Rózsay. A bőr cserzéskor tudvalevőleg csersavban (Tanninum) áztattatik, a csersav mint tudjuk össszehúzó hatással bír, és én ezért hajlandó vagyok azt hinni, hogy csizmáink tannintartalma eszközli javulásunkat. (Helyeslés.) Ejnye no, az én csizmám már mind a kettő elfogyott, ugyan Kátai kolléga, önnek nagy lába van, kölcsönözzen egy fél csizmatalpat, majd megadom Pesten az árát, vagy újra megfejeltetem csizmáját. Dr. Kátai: Szívesen szolgálok, tessék! Dr. Pólyák (nyögve.) Ah, fájdalom az én fogaim oly gyengék, hogy csizmáimat nem ehetem meg. Kérem, nem adhatna valaki egy nadrágszíjat, az könnyebb étel. (Kap egyet Rózsaytól és elkezdi rágni.) Dr. Rózsay: De meg ne egye egészen, kérem, csak úgy szopogassa szépen csendesen, mert különben leesik a magyar nadrágom. Dr. Markusovszky: Az orvosi hetilap érdekében jó volna most megállapítani, hogy hát miben áll tulajdonkép az a tengeri betegség. Dr. Rózsay: Én úgy hiszem, hogy az emésztő szervek bennékének a tenger hullámzása által az agyvelőre gyakorolt központi izgatás folytán szenvedőkké tett idegrostok s az ezek rángatói által előidézett izomrostrángatózások következtében történő rögtönis öntudatlan kiürítésében, mely az esetlegesség külelemei szerint jelentkező térfoghatóságbani változások külsőleges kifejezésének aequivalense gyanánt fogatván föl s az érző erők központi végeinek izgatásából a körnlét mozgató idegei végződéseinek irányában kisugárzó hatányait eredményezvén, a külvilág felé vezényli s egyúttal tolmácsolja. (Hangos éljenzés.) Dr. Markusovszky (írva)... tolmácsolja! Jól van, leírtam az egész definitiót. Kolléga úr, ön fene tudós ember, nem hiába tagja a tudós akadémiának. Definitiója meg fog jelenni az orvosi hetilapban. Matróz (berohanva.) Fiume! 5 Minuten! (Mindnyájan rohannak a lépcső felé, s ágyudurrogás, harangkongás és üdvözlő beszédek közt partra szállnak.) -sok# © ryoKL- Napoleon végrendelete. Indiskretió folytán a beteg császár testamentumának hiteles másolatához jutottunk, és meg nem állhatjuk, hogy közérdekénél fogva ne tudassuk a nagy világgal. Az érdekes végrendelet így hangzik: „Az infanteria, cavalleria s artilleria szent nevében! Tekintetbe véve, hogy Julius Caesar kétszer halt szörnyet: egyszer a gyilkosok kezei, másodszor tollam alatt, nem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy én is örökre búcsút mondok a világnak, annál inkább, mivel oly roszul érzem magam, mintha egész Páris gyomromban feküdnék. És tekintetbe véve, hogy meghalhatok, rendjében találom, utolsó akaratomat végrendeletileg papírra vetni. Mindenekelőtt isten veled, kedves feleségem! arra törekedtem, hogy az istenen kivül az ármádia is veled legyen; mert lám, az isten messze van, az ármádia közel; az isten nagy és hatalmas ugyan, de sem a lőport, sem a kartácsot, sem a sharpnelt nem találta fel, és nem is alkalmazza; az ármádia pedig, ha nem is találta föl, legalább pompásan szokta alkalmazni. (Lásd: decz. 2-dikát.) Ma chère Eugenie, a nadrágot, melyet amúgy is hébe-hóba bitorolva öltöttél fel, egészen rád hagyom; a francziák nagyon is igalantok, ne vitesd magad kisértetbe, s ne vesd le azt senki kedvéért, hanem add át egykoron a drága hagyományt sértetlenül , kedves kis bébénknek. Ha egymagad fekszel majd nyoszolád vánkosain, akkor emlékezzél meg rólam, ki a szabó kontóját soha nagynak, a marchande ide mode számláit soha hosszúnak, és ruháidat soha tulkurtának nem találtam. Pát és puszit neked, egyetlen kis Lulum !a trónt újonnan kibéleltem számodra, ülj bele, ha ráeresztenek. Nem távozhatom a nélkül, hogy egy pár jó tanácsot ne adjak. Vésd be magadnak jól ez arany szavakat. Üss az apádra és — mindenkire, aki veled paczkázni akar. Akholerát és republikát egyaránt kerüld; mind a kettő halálos méreg, mely egy rövid óra alatt nyakát szegheti az embernek. Tiszteld a mamádat és a pápádat; az egyik a földi életet adta, a másik a mennyeit asszekurálhatja számodra. Kerüld az asszonyt, mert az asszonyok (nem érted te meg ezt, fiatal gyermekem) vittek engem kora sírba. Ne vesd meg a szegény embert, mert abból is a katona válhatik meg. Ha baj találna érni, s oda kellene hagyni szép hazádat, ne feledj el útiköltséget magaddal vinni, mert „föld nélküli Jánosinál csak egy roszabbat ismerek: pénz nélküli Jánost. Adieu à vous, mon cher cousin, prince Napoleon! Nyugtalan ficzkó vagy, vigyázz,, hogy meg ne égesd körmeidet. Támogasd fiamat, különben rád dől, és összezúz téged is. Tudom, mit koholsz, de tartsd szem előtt, hogy jobb herczegnek lenni otthon, mint császárnak — sehol. Eugéniával ne veszekedjél, ha szemeidet szereted, — nagy körmei vannak, tapasztalásból tudom. Bismark barátomra dohánypixisemet hagyom, — így legalább azzal a megnyugvással távozom, hogy, ha életben nem is, de holtam után megprüsszentetem. Gróf Andrássy barátomra egy vigaszt hagyok: az oppositió nem prostata, nem öli meg az embert. Vittorio Emanuele testvér uramra pedig nem hagyományozok semmit, majd kiveszi ő maga a maga részét. Csak arra kérem: sokáig ne szekírozza a szent atyát, és ne Garibaldival foltoztassa meg a csizmát. Egyébiránt nagylelkűen megbocsájtom a franczia nemzetnek a vétkeket, melyeket — ellene elkövettem. Napoleon:“ 146