Bolond Miska, 1873 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-19 / 42. szám
158 Báró Bikficz levele gróf Mihasznay Tuhutumhoz. Mon eher Tumi! Xá hát, az Olle Willem is itt van. Nem volt ellene Willemháritó. Hétszer hivtuk meg igen sürgősen, mégis eljött. Hol midér Deibel, hát nem tudja, hogy mindig az ellenkezőjét kell hinni annak, a mit az uvárnál mondanak,. Eljött. Az egész udvar az által fejezi ki örömét, hogy halbtrauerbe jár, t. i. a burkus fekete-fehér színeket afektálja. Hiába, már a színeken is meglátszik a praktikus nemzet, schwwarcz auf weist. Persze csaptunk neki nagy ünnepélyeket. Theatre páré — grande parádé — és jókora eső, úgy hogy minden együtt volt, páré, parádé és parádlé. Az utóbbi alkalomnál forgószél is volt akkora, hogy a Heldengreis így kiáltott a Schmelzen: »Welche Windung durch Gottes Fügung!« Heldengrauslicher Witz, ugye ? Különben — was kool’ ich mir davor?« Az egész Heldengreis egészen másféle mint eleinte gondoltam. Uf Parole! Stell’ dich nur vor, hiszen a sisakja még csak hozzá sincs neve a fejéhez, mint gondoltuk, hanem le is tudja venni. Úgy levette, mint a fotográf az embernek az arczképét. A sisak alatt pedig olyan kopasz a feje, mintha nem is ő koppasztotta volna meg a francziákat, hanem ezek őt és aztán semmi babérkoszoru a fején, a szakállú arány zsinórral be nem fonva, a szivartárczájában semmi franczia ágyú, a mellényzsebében semmi franczia zsákmány-pendule. Potz Potzdam und Babelsberg! Én többször érintkeztem ő felségével és Bismarkkal, de csak messziről és mások által, mert nem akartam hozzájok közeledni, tudván hogy a nagy emberek annál többet vesztenek, minél közelebb megy hozzájok az ember. így tehát én nálam nem veszíthettek semmit — leider Jottes — hájh, csak együvé kerülhetünk volna ! egy ki szolid ferblire! Heilicher Barbarostbraten ! Azonban nem is képzelheted, hogy ők mennyire érdeklődtek irántam. Egyszer Bismark, amint egy osztrák államférfival érintkezett, önkénytelenül azt dörmögte magában: »Bikficz !« Tehát engem emlegetett a grávelottéria nagy ternójá! Túrni, sei stolz druff, hogy barátomnak nevezheted magadat., Uf Hohen- und Tiefenzollern! Különben majd ha megint összetalálkozunk, csodálkozni fogsz menyi ragadt rám a burkusságból. Denk’ dich nur, a»g«-t már nem is tudom máskép kiejteni, csak »j« módjára. Beszédem sördülékenysége ez által sokat nyert, nyelvem lejött szorjosabban forrolódik, féjém irácziózusabb iányokat bocsát és egészen medi vájok törődve, hol a leghközelebbi országos választások alkalmával a mandátumot el fogom nyerni. No, fojadjunk! Öt járást teszek egy görögdinnyemag ellen. Csak azt sajnálom, hol az Auguste császárné nem jött el vele. Ijen csinos úrhöly és még csak 62 éves, a mi ily életkorban nem is sok. Na, ich werde mir schon trösten. Es te is, ugye ? Gáncz ton Deinigster Stikfic in. p. U. S. A fekete sás rendjét az öreg úr csak azért nem adományozta nekem, mert tudja, hogy az snász dolog volna olyan embernek, aki mindig az arany sásba szokott járni. 's ---- $■—r N$ö sémimen*. (Finy Troubadour-tól.) Ó, a kedves, —e a bájos Angyalok ikertestvére Lángom észrevette, osztja. Szemei rajtam pihennek. Rejtsd a titkot szelíd holdfény, Szent frigyünk néma tanúja. Az öröm, ne ölj meg engem, Bírom őt, — vagy haljak még ma! így láttalak ma egy hava. Mint most, úgy mosolygott a hold. Százszor jövök alkonyokon, . . . Vártál, s kisért pillanatod. Órahaszant bámultalak, . . . Nem váltál meg ablakodtól, Őriztük a szent lángokat, Egyikünk sem nyilatkozott. Értelek! a rang viszonya Tiltva lép a két szív közé, Zsarnok szülék! . . . Ah szökj’ velem, Itt a hágcsó s komfortabb . . ! Hallgatsz! tehát beegyezel, Ím feltépve az ablakok, Jer karjaim... Hah Apollo! Hisz’ ez egy-------papirhaubenstock! Kiss. Látta szomszéd ur a kirakatban X. bankigazgató arczképét. Nagy. Láttam, hanem mért vetette le magát csak mellképben? Kiss. Tudja szomszéd ur, az is olyan ember, aki nem szereti, ha a kezére is néznek. * * Kiss. Szigligeti le akar mondani a nemz.színház igazgatóságáról, ha csak jelenlegi »ideiglenes« állásából ki nem nevezik állandó igazgatónak. Nagy. Nem tudom, mit tesz most a kormány ? Kiss: Miután hamarjában nem lehet találni olyan embert, aki báró és nem ért a színházi ügyekhez, végre is kénytelen lesz. Szigligetit véglegesen is kinevezni, noha nem báró, sőt botrányosan ért is a színházi dolgokhoz. Melyik viezlap lesz ezen a héten a legmulatságosbb ? Már ki tudhatná ezt! Hát az, amelyik nem röstell összeszedni s kiadni mindazokat a nyilatkozatokat, melyeket a Csávolszky-ügyben hindítottak és összefirkászottak. ----X--29—*--- (liparattpegatta) Ц A budapesti uj városi képviselők szerencsés megválasztatásuk alkalmából bankettet rendeztek, melyen az uj bor többeknek fejébe szállott, s aztán dicsekedtek, hogy az ő fejükben is van valami. A Richter a nemzeti színháztól elcsapott egy zenészt, mert Mozartot merészkedett a legnagyobb zeneszerzőnek tartani. 'jfe A »Nefelejts« múlt vasárnapi számában egy jó vers volt olvasható. Hiába megtörténik néha, hogy a comfortable-ló is futásnak indul. Baaton-Füreden a múlt héten több ezer üres palackot és több szekért kopott kártyát árvereltek el. Itj. Gyulai Pál a Romhányiból ismét két versszakot készül megírni. Barátai méltán aggódnak, hogy a geniális szerző túl erőlteti magát. Mint értesülünk, a tudós társaság jövő évi nagygyűlésében Greguss Ágost indítványt szándékozik tenni azon tagok kártalanítására, kik az osztályülésekben bizonyos urak értekezéseit végig hallgatni kénytelenek. A népbank egyik igazgatótanácsosa falusi magányba akar visszavonulni. Menjen becsületes emberek közé, ott bizonyosan — magánosan lesz. — Ugyanez az igazgatótanácsos kijelentette nagylelkűen, hogy ő megelégszik 12%-nyi százalékkal, míg a részvényesek azt mondják, hogy megérdemel — huszonötöt is. Szerb- tövis. A Miletits indítványozza,hogy a szerb és oláh honleányok ne pirosítsák többé magukat, mert a piros a magyar nemzeti színek közé tartozik. Egy magyar ember kezet szerít némettel, tóttal, horváttal, oláhval, és szerbbel. Miletits kijelenti, hogy ez visszaélés a nemzetiségek egyenjogúsága ellen. Budapest és Bukarest városnevek hasonlatosságából Miletits bebizonyította, hogy иοу a magyar mint az oláh, szláv eredetű. © A tokaji hegynek megparancsoltatik, hogy Újvidék környékén telepedjék meg. A hegy rendületlenül áll. Miletits aZastavátban éles vezérczikkben kel ki a magyar zsarnokság ellen. II Egy magyar ember Becskerekre téved. Miletits a határvonalak megsértéséről panaszkodik, és kemény vádakat hallat a magyar uralkodási vágy ellen. Jj. Miletits kiugrik a bőréből, aztán nagy lamentatiót csap, hogy a türelmetlen magyarok ugrasztották ki; minthogy azonban hidegnek találta az időt, ismét visszaugrott bőrébe, és panaszt emelt, hogy ki is, be is a magyarok ugratták.