Bolond Miska, 1873 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

158 Báró Bikficz levele gróf Mihasznay Tuhutumhoz. Mon eher Tumi! Xá hát, az Olle Willem is itt van. Nem volt ellene Willem­­h­áritó. Hétszer hivtuk meg igen sürgősen, mégis eljött. Hol mi­­­dér Deibel, hát nem tudja, hogy mindig az ellenkezőjét kell hinni annak, a mit az uvárnál mondanak,. Eljött. Az egész udvar az által fejezi ki örömét, hogy halb­­trauerbe jár, t. i. a burkus fekete-fehér színeket afektálja. Hiába, már a színeken is meglátszik a praktikus nemzet, schwwarcz auf weist. Persze csaptunk neki nagy ünnepélyeket. Theatre páré — grande parádé — és jókora eső, úgy hogy minden együtt volt, páré, parádé és parádlé. Az utóbbi alkalom­nál forgószél is volt akkora, hogy a Heldengreis így kiáltott a Schmelzen: »Welche Windung durch Gottes Fügung!« Heldengrauslicher Witz, ugy­e ? Különben — was kool’ ich mir davor?« Az egész Heldengreis egészen másféle mint eleinte gondoltam. Uf Parole! Stell’ dich nur vor, hiszen a sisakja még csak hozzá sincs neve a fejéhez,­­ mint gondoltuk, hanem le is tudja venni. Úgy levette, mint a fotográf az embernek az arczképét. A sisak alatt pedig olyan kopasz a feje, mintha nem is ő koppasztotta volna meg a francziákat, hanem ezek őt és aztán semmi babérkoszoru a fején, a szakállú arány zsinór­ral be nem fonva, a szivartárczájában semmi franczia ágyú, a mel­lényzsebében semmi franczia zsákmány-pendule. Potz Potzdam und Babelsberg! Én többször érintkeztem ő felségével és Bismarkkal, de csak messziről és mások által, mert nem akartam hozzájok közeledni,­­ tudván hogy a nagy emberek annál többet vesztenek, minél közelebb­­ megy hozzájok az ember. így tehát én nálam nem veszíthettek semmit — leider Jottes­ — hájh, csak együvé kerülhetünk volna ! egy ki szolid ferblire! Heilicher Barbarostbraten ! Azonban nem is képzelheted, hogy ők mennyire érdeklődtek­­ irántam. Egyszer Bismark, a­mint egy osztrák államférfival érint­kezett, önkénytelenül azt dörmögte magában: »Bikficz !« Tehát engem emlegetett a grávelottéria nagy ternójá! Túrni, sei stolz druff, hogy barátomnak nevezheted magadat., Uf Hohen- und Tiefenzollern! Különben majd ha megint összetalálkozunk, csodálkozni fogsz menyi ragadt rám a burkusságból. Denk’ dich nur, a»g«-t már nem is tudom máskép kiejteni, csak »j« módjára. Beszédem sördülékeny­­sége ez által sokat nyert, nyelvem lejött szorjosabban forrolódik, féjém irácziózusabb iányokat bocsát és egészen medi vájok törődve, hol a leghközelebbi országos választások alkalmával a mandátumot el fogom nyerni. No, fojadjunk! Öt járást teszek egy görögdinnye­­mag ellen. Csak azt sajnálom, hol az Auguste császárné nem jött el vele. Ijen csinos úrhöly és még csak 62 éves, a mi ily életkorban nem is sok. Na, ich werde mir schon trösten. Es te is, ugye ? Gáncz ton Deinigster Stikfic in. p. U. S. A fekete sás rendjét az öreg úr csak azért nem ado­­mányozta nekem, mert tudja, hogy az snász dolog volna olyan em­bernek, a­ki mindig az arany sásba szokott járni. 's ---- $■—r N­$ö sémimen*. (Fin­y Troubadour-tól.) Ó, a kedves, —­e a bájos Angyalok ikertestvére Lángom észrevette, osztja. Szemei rajtam pihennek. Rejtsd a titkot szelíd holdfény, Szent frigyünk néma tanúja. Az öröm, ne ölj meg engem, Bírom őt, — vagy haljak még ma! így láttalak ma egy hava. Mint most, úgy mosolygott a hold. Százszor jövök alkonyokon, . . . Vártál, s kisért pillanatod. Órahaszant bámultalak, . . . Nem váltál meg ablakodtól, Őriztük a szent lángokat, Egyikünk sem nyilatkozott. Értelek! a rang viszonya Tiltva lép a két szív közé, Zsarnok szülék! . . . Ah szökj’ velem, Itt a hágcsó s komfortabb­ . . ! Hallgatsz! tehát beegyezel, Ím feltépve az ablakok, Jer karjaim... Hah Apollo! Hisz’ ez egy-------papirhaubenstock! Kiss. Látta szomszéd ur a kirakatban X. bankigazgató arczképét. Nagy. Láttam, hanem mért vetette le magát csak mellképben? Kiss. Tudja szomszéd ur, az is olyan ember, a­ki nem szereti, ha a­­ kezére is néznek. * * Kiss. Szigligeti le akar mondani a nemz.­színház igazgatóságáról, ha csak jelenlegi »ideiglenes« állásából ki nem nevezik állandó igazgatónak. Nagy. Nem tudom, mit tesz most a kormány ? Kiss: Miután hamarjában nem lehet találni olyan embert, a­ki báró és nem ért a színházi ügyekhez, végre is kénytelen lesz. Szigligetit véglegesen is kinevezni, noha nem báró, sőt botrányosan ért is a színházi dolgokhoz. Melyik viezlap lesz ezen a héten a legmulat­ságosbb ? Már ki tudhatná ezt! Hát az, a­melyik nem röstell összeszedni s kiadni mindazokat a nyi­latkozatokat, melyeket a Csávolszky-ügyben h­i­n­d­í­tottak és össze­fir­­k­á­s­z­ottak. ----X--29—*---­ (liparattpegatta) Ц A budapesti uj városi képviselők szerencsés megvá­lasztatásuk alkalmából bankettet rendeztek, melyen az uj bor töb­beknek fejébe szállott, s aztán dicsekedtek, hogy az ő fejükben is van valami. A Richter a nemzeti színháztól elcsapott egy zenészt, mert Mozartot merészkedett a legnagyobb zeneszerzőnek tartani. 'jfe A »Nefelejts« múlt vasárnapi számában egy jó vers volt olvasható. Hiába megtörténik néha, hogy a comfortable-ló is­­ futásnak indul. B­a­­­a­t­o­n-F­üreden a múlt héten több ezer üres pa­­lac­kot és több szekér­t kopott kártyát árvereltek el. Itj. Gyulai Pál a Romhányiból ismét két versszakot ké­szül megírni. Barátai méltán aggódnak, hogy a geniális szerző túl erőlteti magát. Mint értesülünk, a tudós társaság jövő évi nagy­gyűlésében Greguss Ágost indítványt szándékozik tenni azon tagok kártalanítására, kik az osztály­ülésekben bizonyos urak érte­kezéseit végig hallgatni kénytelenek. A népbank egyik igazgatótanácsosa falusi magányba­­ akar visszavonulni. Menjen becsületes emberek közé, ott bizonyo­san — magánosan lesz. — Ugyan­ez az igazgatótanácsos kijelen­tette nagylelkűen, hogy ő megelégszik 12%-nyi százalékkal, míg a részvényesek azt mondják, hogy megérdemel — huszonötöt is. Szerb- tövis. A Miletits indítványozza,hogy a szerb és oláh honleányok ne pirosít­­sák többé magukat, mert a piros a magyar nemzeti színek közé tartozik. E­g­y magyar ember kezet szerít némettel, tóttal, horváttal, oláhval, és szerbbel. Miletits kijelenti, hogy ez visszaélés a nemzetiségek egyenjogúsága ellen.­­ Budapest és Bukarest város­nevek hasonlatosságából Mi­letits bebizonyította, hogy иοу a magyar mint az oláh, szláv eredetű. © A tokaji hegynek megparancsoltatik, hogy Újvidék környé­kén telepedjék meg. A hegy rendületlenül áll. Miletits a­­Zastavá­tban éles vezérczikkben kel ki a magyar zsarnokság ellen. I­I Egy magyar ember Becskerekre téved. Miletits a határ­vonalak megsértéséről panaszkodik, és kemény vádakat hallat a magyar uralkodási vágy ellen. Jj. Mi­le­tits kiugrik a bőréből, aztán nagy lamentatiót csap, hogy a türelmetlen magyarok ugrasztották ki; minthogy azonban hi­degnek találta az időt, ismét visszaugrott bőrébe, és panaszt emelt, hogy ki is, be is a magyarok ugratták.

Next