Bolond Miska, 1875 (16. évfolyam, 1-49. szám)

1875-09-12 / 37. szám

I A khinai császár sergelománez.) És Jakub Khán, a portyászó, Kóbor, vakmerő kalandor, Rongyos, fegyveres csapattal Átront Khina szent határán. Gyilkol, gyújtogat, s rabol, És amint jött, eltűnik. Mond a leghatalmasb császár, Az orosz czárnál nagyobb úr, Kinek tél Ázsia hódol, A kinek országa, mint a Krisztusé, nem e földrőli, Mert menyei birodalom : A sirás már házamig hat! Álmomat zavarja jajszó, Hozzám a határról hangzó. És sem dobok, sípok hangján, Sem porczellán csöngetünknek Víg csengésén el nem némul. Országomnak nagyjai, Államférfi mandarinok, Fölszereljétek hadsergem, Küldjétek a kőfalakhoz, Hol rést vett az az arczátlan. Az a hitvány, az a senki, Kinek nevét ki sem ejtem !« S Khina ország nagyjai, Államférfi mandarinok Készülnek a háborúra. Felültetni a hadserget Paripákat requirálnak. Sorozzák a katonákat, Nagy hadi-adót vetnek ki, S most már jajgat egész ország. — Majd indúl a szörnyű hadtest. Elboritva úgy a földszint, Mint az úszó sáska felleg Elboritja az eget. Jaj neked szegény Jakub Khán ! — Minden léptük elgázolja Egy-egy tartomány vetését. Föleszik egy etetésre Egy-egy ország kenyerét. — Egész birodalom sir-rl. Az élelmezési biztos Meghökkenve látja egy nap, Hogy fogytán az eleségtár, Requirálni sincs immár mit. Mit tegyen a koplaló had ? — A harczosból földmives lett! Nincs szántóvasuk, ekéjök, Feltúrták a hantot karddal! A mi mag volt, elvetették. Megvárták, mig szépen felnő. Learatták, megőrölték, Esztendőre lett kenyerük. Utjukat folytatták mégis! Most igazán jaj, Jakub Khán ! Már elértek a kőfalhoz, Hol a hitvány raj csatangol. Egy tenyérrel nyomja meg most Őket a szörny hadsereg, Ha találkozik velök ! ... De Nem találkozott, mivel Már Khinának másik szélén Pusztított akkor Jakub Khán. I. P. A felsőház felirata. — Kritikai méltatás. —EDDIG azt tudók Archimedes és Maróthi sze- Ferint, hogy a semmi sem időben nincs, se tért nem foglal. A méltóságos főrendek azonban Örvendetesen czáfolták meg az évezredek e balhiedelmét feliratukkal, amely elfoglal két hasábnyi tért betűkben, és kivon elolvasásra félórai időt. E térben és időben levő semmi arról is nevezetes, hogy mint csak az egységek, többféle is osztható amenynyiben részletes vita tárgyát is képezheti. Kérdés, hogy menynyire növi ki magát Cziráky János gróf, ha e semmit az ő szapora hozzászólásaival fogja sokszorozni ? 0X00000000. Másik érdekes kérdés, menynyivel lesz többe felirat, ha Szögyényi mégegyszer anynyit hozzá tesz? Legszebb vonása e feliratnak a stiláris kerekdedség, (ro) a miből következtethető, hogy az apasági kereset a politikai felsőházi gombóczot illeti, akire ráütött. Leggyakorlatibb eredménye pedig az, hogy nyelvünkben, melynek fejlesztéséért a felsőháznak gróf Andrássi Manó után anynyit köszönhetünk »semmit mondást« ezentúl »felirat mondás« fogja pótolni. Summa summarum, semmi a semmiből felmegy, — a királyhoz. Itás pоty nак *). (Szőke-e vagy Barna ?) Rá e pо 1у, Apolló vagy s így tudnod kéne, hogy a ki Dörg, annak dörög a viszhang, menny dörgve : »Szamár, ki !« *) Ezzel e vitézi párbajt befejezettnek tekintjük. Országgyűlési fotográfiák. Szalai Imre: Mért is tiltakozol ? Vagy az érdemeid sora bokros, Vagy választóid’ tetted te, oh Imrike, lóvá! Nequeo si superos . . . (Sennyei.) A tótokkal csókolózik, A szászokkal ölelkezik, Szélbalokkal kaczérkodik, A papokkal barátkozik Meg se lesz belőle miniszterelnök! A legyőzhetlen képviselő. Győzhetlen vagy Chorin, kit választott Arad! Rajtad Ármány, A czél diadalt nem arat. Még Csemeghével sem ronthatták el gyomrod, Sőt híreden Borsszemjankára sem rontott, Pedig ugyan agyba Főbe dicsért nagyba! Nemzeti színház. — Aida. — Gilberte. — BeNZ Aidát jobb szeretem látni, mint Miss Minniet hallani. Több megnyugvást talál rajta a szem. De hogy most vadászsza asszonyom azzal a hatást, hogy a közönséggel hamiskodik ! Egyébiránt Vincze jól énekelt.* Láng urnák, segítvén őt a szép Schön-Szép Pepi, sikerült zsinagógogása által teljesen »érvényre emelni« Alvajdát.* Báró Blossac perfekt gentilhomme, aki úgy otthon van Páris salonjaiban, mint kukacz a sajtban , mégis kávészin quakkert, s tobákszin bordürös pantalont hord. Szigeti bácsi, mért öltözteti ön a Schiffmannsplatzról ?* A japáni terem igen jól ütött ki khinainak. Fájdalom, mandarint csak egyet láttunk, Újházit, kinek parókája csak a nyakcsigáján volt beültetve hajjal. Megcsalta Deletter. • A színpadot a második előadásra előnyösen idomítja át a rendező. Ugyanis Feleki a sugólyukban fog játszani, a súgó pedig onnan adja a tónust a színpadról. 206 BOLOND MISKA.September 12. 1875 Vamenquette a postán. Simonéi (a báró): Szakértő urak és képviselők! Az itt a kérdés, akarják e önök, hogy ne csak az osztrák vámoljon meg minket, hanem mi is megvámoljuk önöket ? Avagy pedig azt akarják, hogy az osztrákot vámoljuk meg mink ? Gtorové. Ha kérdést intézhet hozzánk a miniszter, előbb azt kell tudnunk, mit akar a kormány? Mert most egyedül a kormány intenziója igazíthatja helyes útra eszünk járását. Horn: Wie heiszt, eszünk járást? Werden wir Bezirk fressen? Schott ellenkezőleg, mi csak azt az akarunk tisztelt, értekezlet, amit akarja Ausztria. Ausztria akarja azt magának, amit mi akarunk magunknak. Világos, hogy Ausztria csak a mi javunkat akarja. Falk. E szerint tisztelt értekezlet, a kormány sápot... akarom mondani vámot akar minden olyan czikkőt szedni, aminek Magyarország fizeti meg az árát. Én ezt helyeslem, amenynyiben a czikkeket nem magunk vesszük meg. (Mudrony: Mit akarsz hát lutheránus mouses?) Azt akarom, hogy ha Pest fizet az osztrák Lloydnak, fizessen az osztrák a Pester Lloydnak. Fizzesen nekem —_ a czikkekért. Fenyvessy. (saját beszédét gyorsírva.) Én mint nyersterményprodukáló — munkatársa vagyok kérem a P. Naplónak, — csak a fenyvre és enyvre kivetett vámot kívánom leszállítani. Mert az önálló magyar bankot fenyőből kell csinálni, mint a jeles pénzügyi lap a Kikeriki tervezi, ehez a bankhoz pedig enyv is kell. Szurkot magam is tudnék hozzá műveimből produkálni, feketét vagy sárgát, Gabelsberger vagy Stolze rendszere szerint, kinek hogy tetszik. (Edd meg!) Hegedűs 8. Menjünk mi csak a kormány után. Az tudja mit akar, az urak pedig se azt nem tudják, hogy én mit akarok, se azt, hogy a kormány mit akar, se azt, hogy maguk mit akarnak. Horn: Kérem, kérem ! a kormány maga se tudja mit akar. Két Nápoly. Tisztelt értekezletet! Az Ausztriávall folytatott alkudozásoknak az a czéllja nézetem szerint, hogy a káposzta is jóllakjék, a kecske is megmaradjon! Ezért én, ha már itt a magas vámmpolitika föőööprinczipppiummmait kelll megállapítanni, csak ammondoooó vagyokk, hogy bööööővebb megfontolás utáni, a nyerstermények vámmmentességét a kecscscskék magass megadóztatásávall emeljük érvénynyre! Móricz Pál: Jaúl mondi, komám! Miért mermivel a sok kecske kimén sétányi jaz kerekerdőben, megeszi jaz makkot, nem lesz gyisznay, hogy ílünk meg? Haffüzessík stájert az kecske! Azután geszténg a tanáncztudománynakaz a bunkója, hogy legyík vágott dohányunk. Ennílfogvást !az dohánymonopóliom helyett az példa-adó hozógygyíkoé, Szili Kali elcsapódvány ! Simonyi (a báró): Senki sem kíván szólani Móricz ur után? (Senki.) E szerint azon reményben, hogy a t. értekezletnek holnapig megérkezik a vágott dohánya, ha az osztrák le nem tartóztatja a vámon, van szerencsém önöket Borlanyozópéntekre ismét meghívni. (Éljen! Egymást éltetve eloszlattak.)