Finály Henrik: Az ókori súlyokról és mértékekről (Budapest, 1883)
I. Mérték átalában
I. Mérték átalában. A feladat, amelylyel a következő értekezésekben foglalkozni szándékozunk, a rég letűnt ókor mértékei és e mértékek rendszeres ismertetése. Noha az e körüli vizsgálódások annyiban mindenesetre hasonlítnak más történelmi vizsgálódásokhoz, hogy itt is a kérdéses korokból fenmaradt emlékek és hiteles adatok teszik az alapot és nyújtják az anyagot, mégis lényegesen különböznek tőlök. A történetbúvár, ha valamely kor történelmére sok adata van, és ez adatok vagy eltérnek egymástól, vagy tán épen ellenmondásban vannak, a cselekvények és események mellékes körülményeiben, sőt igen gyakran magában az elbeszélés modorában találja fel azokat az ismertető jeleket, amelyekből az egyes adatok hiteles voltának fokát megítélheti, vagy amelyek után indulva, kimutathatja, hogy az eltérések és ellenmondások csak látszólagosak, amenynyiben ugyanazon tény különböző szempontból való megítéléséből származnak; ha pedig oly szerencsés, hogy valamely eseményre vonatkozó egykorú emlékre bukkan, abban oly bizonyítványt nyer, amely, minthogy rendesen egyedül áll, megcáfolhatatlannak jár. A mértékeket vizsgáló búvárnak pedig épen a fenmaradt egykorú adatok és emlékek sokasága szerzi a legtöbb bajt. Ha itt eltérés mutatkozik, semmi mód sincs az összeegyeztetésre; ha itt a hagyományok különböznek, mindenik mint határozott tudomásból eredő állítás, nem pedig mint egyéni nézetből vagy alanyi okoskodásból merített ítélet áll elénkbe; ahol pedig magukkal az emlékekkel állunk szemben, a kézzelfogható tény kizár minden mesterkélt kiigazítást, és a tökélyesen egyenlő tekintélyek lehetetlenné teszik, hogy egyiknek a másik felett elsőséget adjunk. Innen származik az 1*