Nagy Géza: A Skythák - székfoglaló értekezés Nagy Géza L. tagtól (Budapest, 1909)
A SKYTHÁK. I. Amily általános volt, kezdve a byzantinusokkal, a régebbi írók azon felfogása, hogy a skythák a népvándorlás kora óta föltűnt különféle uralaltáji vagy máskép túrán népekkel, hunnokkal, turkokkal, magyarokkal, kunokkal stb. voltak valamiféle rokonsági viszonyban, és annyira elterjedt a lefolyt évszázad alatt, különösen Zeuss, Müllenhoff és Tomaschek nyelvi magyarázatai óta a skythák irán eredetének elmélete. Mindig akadtak ugyan időközönként, kik a túrán eredetét vitatták, de azért megmaradt uralkodó véleménynek, ha nem is annyira az európai, mint inkább a német tudományos világban, hogy a skythák nem mások mint kezdetleges ősi állapotban maradt kránok vagy legalább is az iránsággal nagyon közeli atyafiságban levő árják, esetleg a lett-szláv népség ősei." Az árjaság ősi állapotából magyarázzák aztán ezen elmélet követői a skythák nomád életmódját, mely náluk a legszorosabb kapcsolatban volt a lótartással. A nomádságra vezetik vissza a szokásaikban, erkölcseikben és vallásos felfogásuk töredékes emlékeiben mutatkozó különleges jellemvonásokat, melyek tulajdonképp nem az kánsághoz, hanem a közép- és belső-ázsiai nomád túrán néptörzsekhez tették őket hasonlókká. E felfogás szerint azonban a nomád élet, amit a skythák követtek, nem a származásnak, hanem a pusztaságon való tartózkodásnak az *) Minden esetleges félreértés kikerülése végett megjegyzem, hogy a túrán nevet nem a Müller Miksa-féle értelmezés szerint használom, hanem mindig az ural-altáji nyelvcsaládhoz tartozó vagy legalább is odaszámítható népeket értem ezen elnevezés alatt, ép úgy, mint az árja név alatt a németek indo-germánjait, kiket főleg az angolok s részben a francziák is (ez utóbbiaknál az indo-európaival váltakozva) még mindig árják-nak neveznek.