Mailáth Kálmán József: A Mailáth-család tragediája (Budapest, 1883)

A család, melynek életéből merítettem az általam leírt tra­goedia adatait, történelmünk legrégibb idejéből való nemzedék­hez tartozik. A magyar nemzet két után jött, be mostani hazájába, és pe­dig az egyik rész a Kárpátokon, a másik pedig az aldunai tartományokon keresztül. Az égi hazájokhoz hasonló vidékre ta­lálva, egy rész Oláhországban maradt vissza. Magyarországon a Mailáth névvel 1236-ban találkozunk előszörr. Oláhországban lassan, de folytonosan emelkedtek tekintély­ben és állásban, egészen a legmagasabb fokig, úgy hogy 1500 körül Mailáth István Oláhország vajdája volt s a történetírók őt így nevezik: «Magnus vojvoda Stephanus.» Ez az István családjával együtt Erdélybe költözött s a király tárnokmestere lett. Hűséges híve volt a királynak, ellensége Zápolyának s hatalmas hős. A végzetes mohácsi ütközet al­kalmával a király párthíve volt. A­mint a király menekült s Zápolya ármányainak áldozatul esett, Zápolya pedig a törökhöz pártolt, hogy magyar királlyá lehessen. Mailáth István az I. Ferdinánd párthívének nyilat­koztatva magát, minden segítség nélkül folytatta a háborút. Legyőzni nem bírták a hős férfit s ezért áruláshoz folya­modtak. A Fogaras alatt, táborozó basa értekezletre magához hívta, előbb megesküdvén a próféta szakállára, hogy a­míg a nap az égen van, addig Mailát­hnak bántódása nem leszen. Az eskü kétértelműségét Mailáth észre nem véve, a török táborba ment. A basa húzta-halasztotta az értekezletet egészen a nap le­mentéig, azután kétfelé vonatva sátora függönyeit, ezeket mon­dotta Mailát­hnak:

Next