Podhradczky József: Béla király névtelen jegyzőjének idejekora és hitelessége. Oklevelek, egykoru és közelkoru kutfők szerint (Buda, 1861)
LII. Usubúról és Velukról
lette volt monostor alapjain könnyen föltalálhatók, ha ki nem ásattak; azokra egy új Fehér Egyházat kellene rakatni Boldog Aszszony tiszteletére, hogy Árpád sírjának emlékezete tartson örökké „estenim Arpadus omnino lux, vita, salus nominis hungarici, verbo,is, qui, volente Deo, novum generi nostro fatum dedit“ mond a magyar Lelkű Bartal György. Buda várában pedig a diszpiaczon, a hol a csatorna kút áll, ezt más helyre lehet áttenni, dicső Árpádnak sárga rézből öntött, s keletre néző gyalog, vagy lovag képét illenék egy négyszegű szobron fölállítani, mellye vasán nemzetsége czímerével a nyugvó Arszlánnal, mint az II. Endre király esmeretes pecsétein látható. Jobb kezében a nemzet zászlóját tartva, azon Turul, mikép ez a bécsi képes Krónikában festve szemléltetik. Kinyújtott bal karjával pedig Buda felé sírjára, a fölépítendő Fehér Egyházra mutatva. A szobor eleje képzelte a Pragmatica Sanctio tételt ime fölírással: „A hová szerencséd vezetend, oda megyünk veled.“ Jobb oldalon tüntessék elő nagy herczegségre történt szerencsés fölemelése. A bal felét ékesítsék a Választó Vezérek: Lebed vagy Levente , Előd, Kund, Ónd, Tas, és Huba (Tulint, kitől a névtelen jegyző az erdéli Gyulát származtatja, palócz volt) képei az öröm ittas vén Almus jelenlétében. A szobor hátán pedig álljon fiatal alakban egy emle előtt XII. században dívott egyházi köntösben, vas stylussal e sorokat azon év betűivel író névtelen jegyző „Incipit prologus in gesta hungarorum.“